KRISZTUSBAN KEDVES TESTVÉREK!

63

Szent Márton és Szent Erzsébet ünnepe között szólok hozzátok. Szent Márton egyházmegyénk védőszentje, Erzsébet pedig a szeretetszolgálatoké. Tudjuk, hogy mindketten mily nagy szívvel, buzgósággal szolgálták Krisztus szegényeit, betegeit és a mindenféle szükségben szenvedőket. Az ő messze világító példájuk buzdít minket ma is a bajok enyhítésére, az árvízkárosultak megsegítésére.
„A szeretet sürget minket.” Mivel a bajok enyhítésére nagyon sok segítségre van szükség, megkérjük a kedves híveket, hogy jövő vasárnapi felajánlásaikat az árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel. Minden egyéb tárgyi segítséget is föl lehet ajánlani számukra: meleg ruhát, lábbelit, takarókat és élelmiszert. Gondoljunk arra, hogy ha minket vagy családunkat, közeli rokonainkat érintené a baj, ha nekünk veszett volna el mindenünk, mennyire jólesne a körülöttünk élők támogató, együtt érző segítsége.
Nagyon kérem imádságaitokat is azért, hogy azok az emberek, akiknek ekkora szenvedésen kellett keresztülmenniük, ne veszítsék el a reményt, hanem támogatásotokkal együtt merjenek belefogni az újrakezdésbe. Nagyon szép lenne, ha imaláncot kezdenétek a szenvedőkért, és Kárpátalja megtéréséért. Ne felejtsétek el, hogy az imádság csodákra képes, Isten meghallgatja Benne bízó gyermekeit!
Kérlek titeket, testvérek, hogy őrizzétek meg magatokban a Szentlélek lángját, és ha indít titeket valamire, ne álljatok ellen neki! Merjetek Őrá hagyatkozni: hiszen Neki gondja van tireátok! Soha ne felejtsétek el, hogy egyetlen szál hajunk sem görbülhet meg az ő tudta nélkül, és hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik – még akkor is, ha ezt a mi emberi perspektívánkból nem mindig értjük. Legyen mégis bátorságotok elhinni, hogy ez így van! És akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, eltölti majd szíveteket és elméteket Jézus Krisztusban. Legyen ez így!

Munkács, 1998. november 11-én, Szent Márton napján.