Krisztusnak, a Mindenség Királyának ünnepe

A XX. században királyságok dőltek össze és sok helyen elzavarták a királyokat, kikiáltották a köztársaságot és a nép, az istenadta nép átvette a hatalmat. A királyok vagyonát elkobozták, a koronákat sárba taposták és a trónokat ledöntötték.

1925-ben XI. Piusz pápa tehát a földi gondolkodás szempontjából a legalkalmatlanabbnak tűnő időpontot választotta arra, hogy a világegyházban elrendelje Krisztusnak, a világmindenség Királyának az ünnepét. Ebből rádöbbenhetünk, hogy Krisztus országa nem függ össze a mulandó földi javakkal és az uralkodó politikai és társadalmi rendszerekkel.

A földi király és Krisztus Király közötti különbségek:

Palota – világ; „A madaraknak fészkük, a rókáknak odújuk van de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”

Gazdag – szegény; „Ne vigyetek magatokkal semmit..”; „Menj, add el, amid van…”

Uralkodik – szolgál; Utolsó vacsora, megmossa tanítványi lábát, ami a szolga feladata.

Korona – töviskorona;

Jogar és országalma – nádszál;

Pompa, arannyal átszőtt ruha – bolondok bíborpalástja;

Földi határok közé szorított ország – „Isten országa közöttetek van”; „az én országom nem evilágból való”

Törvények és szabályok kusza világa – szeretet parancsa;

Nép, plebs – hívek közössége;

Pénz – „Ne gyűjts itt a földön kincseket”; Dúsgazdag és a szegény Lázár

Ítélethozatal – Utolsó ítélet; „Ne ítélj, hogy téged se ítéljenek.”

Mulandó – örök;

Alattvalók és szolgák sokasága – „Aki a legnagyobb akar lenni köztetek, legyen mindenkinek a szolgája”;

Trón – kereszt;

Helytartó – Róma püspöke, Isten szolgáinak a szolgája

Krisztus a Mindenség Királya

Krisztus országa örökké fennmarad, mert nem ebből a világból való.

Istennek a Teremtéssel az volt a célja, hogy Fiának dicsősége az idők végén teljesen nyilvánvalóvá váljon. Az Isten Országa közöttünk van, de Istent színről színre majd csak az idők végén fogjuk látni.

A mai ünnepen az elpogányosodó korban az Egyház Krisztus Főségének elismerésére hívja fel hívei figyelmét. A liturgia kiemeli, hogy Krisztus Királysága, mely láthatatlanul állandóan megvalósul híveiben – „Isten Országa bennetek van” -, az idők végén láthatóan is megjelenik, és teljessé teszi az emberiség történelmi útját és annak értelmet ad. Időnként szoktunk fényképalbumokat nézegetni: visszaemlékezünk szeretteinkre, rakosgatjuk, csoportosítgatjuk a fotókat: újszülött – gyermek – felnőtt korban ezek készültek rólunk. Nyissunk ki most egy képzeletbeli albumot, tekintsük át „fényképekben” a liturgikus évet, amely Jézus Krisztus, Isten Fia misztériumának szemlélése: várakozás – újszülött – nyilvános működés – szenvedés – halál – feltámadás – Szentlélek eljövetele, az Egyház születésnapja.

Ádvent: a várakozás feszültsége: Angyali üdvözlet – Mária találkozása Erzsébettel – Útnak indulás – Betlehem – Istállói körülmények Karácsony: A születés öröme

Évközi idő 1.: A növekedés ideje

Nagyböjt: Szenvedés

Húsvét: Dicsőséges feltámadás

Évközi idő 2.: A feltámadt Krisztus Titkának elmélyítése

Mennybemenetel, Pünkösd: A Szentlélek elküldésének az ideje és az ígéret beteljesítése: Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!