LELKISÉGEK. MOZGALMAK

78

KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS

Elindulása és lényege

A jelenkori katolikus karizmatikus megújulás 1967-ben indult el Amerikából. Azóta az egész világon elterjedt, és minden országban beilleszkedett az Egyház keretébe. A püspöki karok és a Szentatya több alkalommal is pozitívan nyilatkoztak róla. A karizmatikus megújulás a Szentlélek indítására spontán módon keletkezett, terjedő mozgalom, amelyet három vonás jellemez:
1. a tudatos megtérés, amely személyes, hívő elkötelezettséget jelent Jézus Krisztusnak, mint Megváltónknak és életünk Urának;
2. a Szentlélek megtapasztalása egy személyes pünkösdben, amelyet az ApCsel 1,5 alapján „Szentlélekben való megkeresztelkedésnek” is szoktunk nevezni;
3. a Szentlélek adományainak, karizmáinak jelentkezése, köztük olyanoké is, amelyek az Egyház általános gyakorlatában jelenleg még szokatlanok (nyelvek adománya, prófétálás, gyógyítás).
A Szentatya így bátorította ’87. május 15-én a Nemzetközi Karizmatikus Kongresszus résztvevőit: „A Szentlélekben az Egyház folyamatosan megőrzi fiatalos vitalitását. A karizmatikus megújulás ma ennek ékesen szóló megnyilvánulása. Bátor tanúságtétel arról, „amit a Lélek üzen az Egyháznak” (Jel, 27)”.

Gyakorlati megnyilvánulása és koordinációja

A megújulás résztvevői számára minden országban bevezető és elmélyítő szemináriumokat szerveznek, amelyeken hét egyhetes formában elsajátítják a hit alapigazságait. A szemináriumok a felnőttek keresztényképzésének eszközei is. A megújulás résztvevői a hetenkénti imaösszejövetelen Istent dicsőítik, egymásért imádkoznak, és a Szentírást olvasva megosztják egymás közt Isten üzenetének személyes megtapasztalását. Nem mondható egységes mozgalomnak, nincs szervezete, csupán koordinációs irodája van Rómában és a legtöbb országban. A legkülönbözőbb közösségeket fogja össze, amelyek lelkiség szempontjából nem feltétlenül azonosak.

Célja és tevékenysége

A hitélet elmélyítése és a felebaráti szeretet gyakorlása a fő feladat. Aki elfogulatlanul szemléli a nagyobb összejöveteleken az Istenben örvendező, felemelt karral imádkozó fiatalokat, és látja, amint odaadó szeretettel fordulnak az elhagyatottak felé, az valóban „új pünkösdről” beszél.
Magyarországon 1975-től indult meg a karizmatikus megújulás. Külső és belső problémák miatt csak nagyon lassan tudott kibontakozni. Ma kb. 80-100 imacsoportja és néhány életközössége van (együttlakással és vagyonközösséggel).
Ma már általánossá vált a fiatalok között az Egyházba való beilleszkedés vágya, a megfelelő képzettség megszerzése és az a törekvés, hogy szociális téren helyezkedjenek el.
A Püspöki Kar támogatásával remélünk egy még nagyobb kibontakozást, amely a különböző irányzatokat egységbe fogná, és így elejét venné a hibás magatartásnak. Lehetőségeink szerint mi is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarországon is „új pünkösd” legyen.