Mivel irgalma örökkévaló

Kedves testvéreim! Anyaszentegyházunk az irgalmasság szentévében van. Nem véletlen, hogy a Szentatya ebben az évben az Isteni Irgalmasságra irányítja figyelmünket. Biztos vagyok abban, hogy részéről ez szinte prófétai cselekedet. Érzékeltetni szeretné ebben a szent évben annak a fontosságát, hogy a világnak vissza kell találnia az Isten Irgalmasságához. Az irgalommal kapcsolatban nagyon sok szép és mély elmélkedést és imádságot lehet olvasni. Rengeteg embert érintett meg imádság vagy csupán a mindennapi gondolkodás kapcsán az Isten irgalma. Ebben a rövid kis elmélkedésemben az imádság egy nagyon régi és mindannyink számára kedves módjára szeretném felhívni a figyelmet. Ez a zsoltározás. A zsoltárok több ezer éves imádságok, melyeket Krisztus Urunk is imádkozott, és amelyeket teljes egészében átvett az egyház is.

Szinte minden szertartásunkat, különösen a szentmiséinket is végigkísérik a zsoltárok. A zsolozsma imájának pedig a gerincét alkotják ezek az imák. Rengeteg alkalommal olvashatunk ezekben a zsoltárokban az irgalmasságról. Nem azért fogalmaz így a szent író, mert a szavak szépen rímelnek egymáshoz, hanem mert az Istent irgalmasnak ismerte meg. A zsoltárok közül ezen alkalommal kiemelném a 136. zsoltárt. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, hogy különösen ebben az évben gyakran vegyük elő és imádkozzuk ennek a csodálatos zsoltárnak a szavait. A zsoltár olyan, mint egy válaszos ének, vagy mint egy litánia. Minden verse után visszatérnek ezek a szavak: mivel irgalma örökkévaló. Szinte már megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy miért kell ezt ennyit ismételgetni? Nem lenne elég egy alkalommal elmondani és kész? Nem fölösleges ismétlésről van itt szó, hanem tudatos ébrentartásáról annak, hogy emlékezzünk: minden, amink van, ami körülvesz bennünket, amit birtokolni látszunk, Isten irgalmának és szeretetének a jele. Már maga az, hogy létezik ez a csodálatos világ, hogy olyan bölcsen rendezte el és alkotta a teremtményeket, mindez az Ő irgalmának a jele. Hiszen nem szükségszerűen létezik a világ, hanem Isten alkotta és ajándékozta nekünk irgalmából kifolyólag. A zsoltár utána megemlíti az Egyiptomból való szabadulást és mindazokat a jeleket és csodákat, amelyekkel Isten segítette őket ebben a szabadulásban és az egész negyven évig tartó vándorlásuk alatt is. Ez sem magától értendő dolog, hanem az Ő végtelen irgalmának a jele. Amikor az izraeliták visszatekintettek történelmükre, és mindarra amivel találkoztak történelmük folyamán, megfogalmazódott bennük Isten irgalmának a dicsérete, aki mellettük volt, segítette és kísérte őket. Mindez az ő irgalmát tükrözi.

Mi is megtalálhatjuk Isten irgalmának és szeretetének nyomait életünkben. Vajon eszünkbe jutott e valaha, hogy amikor visszagondolunk életünk eseményeire és történéseire, abban Isten irgalmát lássuk meg? Vajon megfogalmazódott e bennünk a hála az Úr iránt, aki irgalmával vezeti és kíséri a mi életünket is? Szemléljük egész életünket Isten irgalmának tükrében!

Mivel irgalma örökkévaló.

Molnár János beregszászi plébános, püspöki helynök