Savio Szent Domonkos, a várandós édesanyák védelmezője

85
Savio

Savio Szent Domonkosnak, Don Bosco tanítványának életét sokan ismerjük. 1842. április 2-án született Rivában (Olaszországban), s 1857. március 9-én, 15 évesen halt meg. Ünnepe május 6-án van.

Hétévesen írta le mintaértékű elhatározását, mely azóta sok keresztény fiatal jelmondata lett: „Inkább meghalok, semhogy bűnt kövessek el.” Életszentségre törekvő életútja miatt is tekinthető korunk nagy szentjének. Élete – és még számos fiatal példája – bizonyítja, hogy Krisztus követése nagyon is lehetséges, a szentség nem életkor függvénye.

Ebben a cikkben most arról számolunk be, hogyan lett Domonkos a várandós anyáknak is a védelmezője.

Az alábbi eseményt Teréz, Domonkos húga, a család tizedik és egyben utolsó gyermeke mesélte el. A szentté avatási eljárás számára esküvel erősítette meg vallomását. Teréz nem ismerte testvérét, Domonkost, aki az ő születése előtt már meghalt. A családban azonban mindig beszéltek az általa elmondott történetről, amit Teréz is megőrzött, mint egy családi ereklyét.

1856. szeptember 12-én történt, hat hónappal Domonkos halála előtt. Domonkos jelentkezett Don Boscónál: „Legyen szíves egy napra hazaengedni.” „Miért?” „Édesanyám beteg, és a Szűzanya meg akarja gyógyítani.” „Honnan tudod?” „Én tudom.” „Megírták?” „Nem, de én tudom.”

Don Bosco tudta már, hogy Domonkos titkokat szokott rejtegetni, nem is faggatta tovább.

– Hát jó, menjél. Tessék, it t az útiköltség.

Valóban, az édesanyja akkor várandós volt, és helyzete váratlanul súlyosra fordult.
 
Domonkos társas kocsival utazott Castelnuovóig, onnan gyalog indult Mondonióba. Útközben találkozott édesapjával, aki orvosért rohant.

– Hová mégy, Minot? (Ez volt Domonkos beceneve.)
– Édesanyámhoz.

Az édesanya súlyos állapotban volt, és vele együtt halálveszélyben a születendő kisbaba.

– Ne, most ne menjél! – mondta neki ezért határozott hangon az apja.
– Nézz be előbb a nagymamához itt Ranellóban!

Domonkos azonban folytatta útját. Ez volt az egyetlen eset, hogy nem engedelmeskedett.

A házban nagy volt a sürgés-forgás. A gyermekeket elvitték hazulról, a szomszédasszonyok jöttek-mentek. Meglepődtek, amikor Domonkos megjelent. Nem engedték oda, hogy ne zavarja anyját. Ő pedig ezt mondta: „Tudom, hogy beteg, épp azért jöttem meglátogatni.” És máris szaladt anyja szobájába. Anyja is meglepődött. „Hogyhogy itt vagy, Minot? Nincs semmi bajom, csak most hagyjál, majd hívlak később.” „Jól van, megyek is, csak előbb egy puszit!” Azzal anyja nyakába ugrott és megcsókolta. Este már az Oratóriumban volt.

Édesanyja mindjárt jobban érezte magát. Nemsokára megjöt t az apa az orvossal és csodálkozva látták, hogy már minden rendben van, az édesanya jól van és mellette már ott a kisbaba. Majd egy furcsa szalagot pillantottak meg az édesanya nyakában, rajta egy selyembe hajtott valamit, olyan skapuláré-félét. ,,Biztosan Minot tette a nyakamra, amikor meg akart ölelni engem” – mondta az édesanya.

Az Oratóriumba érve Domonkos jelentkezett Don Boscónál. „Édesanyád hogy van?” „Már meggyógyult, a Szűzanya meggyógyította.”

Savio Teréz a vállruha további történetét is elmondta. Édesanyja más kismamáknak is odaadta a vállruhát, ha hozzá hasonló helyzetben voltak. A szerencsés kimenetelt égi beavatkozásnak, imameghallgatásnak tulajdonították. Maga Teréz is tapasztalta a segítséget. „Minden erőm elfogyott már, és gyógyulásra semmi remény nem volt. Elég volt, hogy ott legyen Mondonióból a vállruha, visszanyertem egészségemet, és az élet is visszatért belém.”

Sokan kapták meg kölcsönbe a vállruhát, míg egyszer nyoma veszett. Az édesanyák és a kisgyermekek azonban továbbra is kérték Domonkos közbenjárását. A boldoggá avatáshoz szükséges és elismert két csoda épp két kisgyermek, a szentté avatásnál pedig két édesanya megmagyarázhatatlan gyógyulása volt.

A Szalézi Művek főigazgatósága Savio Domonkos szentté avatása, 1954 óta engedélyeztette, hogy készüljenek selyemszalagok a fiatal szent képével, amelyek segítik a hívők imádságát. A kezdeményezés természetesen csak eszköz, segítség a várandós anyáknak, akik Savio Domonkos közbenjárását kérik. Nem szabad úgy viselni a kis szalagot, mint egy csodatevő amulettet, hanem hittel kell kérni a fiatal szent közbenjárását, gyakran gyónni és szentáldozáshoz járulni, és vállalni a megpróbáltatásokat. A selyemszalagon levő képecskét személyesen kérhetik a torinói Segítő Szűz Mária bazilikába látogató zarándokok, vagy postai úton küldhetik el kérésüket a várandós édesanyák.

A torinói bazilikában a Savio Domonkos-oltár mellett álló szobor környékét mindig sok-sok rózsaszín és kék szalagcsokor díszíti – ezek a családok hálájának jelei Savio Domonkos közbenjárásáért. Ilyeneket láthatunk Savio Domonkos emlékhelyein és számos olaszországi templomban is. Az olasz Bollettino Salesiano (Szalézi Értesítő) szerkesztőségébe még ma is folyamatosan érkeznek jelentések a Savio Domonkos közbenjárására történt csodás eseményekről, és az édesanyák köszönő szavai bizonyítják, hogy ő most is ellátogat egy-egy új élet születésén aggódó családhoz.

Magyar Kurír/Szaléziak.hu