Tanítás a karácsonyról

Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony: a hatalmas Isten egészen közelinek, egészen embernek, sőt gyermeknek mutatkozik, – így „ajánlja föl nekünk szeretetét…” (Róm 5,8). A Karácsonyt sok kedves szokással vették körül a századok. Ami igazán helyes és szép szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni. Ugyanakkor őrizzük meg az ünnep vallásos, keresztény tartalmát, s ne hagyjuk, hogy édeskés polgári-pogány ünneppé váljék.

MI a Karácsony tartalma?

JÉZUS HÁRMAS SZÜLETÉSE

Örök születés:
A Szentháromságban minden idők előtt született a második isteni Személy, az isteni Ige az Atyától, anya nélkül. „Kezdetben volt az Ige..” Erre utal a zsoltár: „Az Úr mondá nékem: én Fiam vagy Te!”

Földi születés:
Isten elküldte egyszülött Fiát az emberiség megváltására. Időben született szűz anyától, atya nélkül. „Az Ige testté Ion és miköztünk la-kozék.” Erre utal a jövendölés: „Gyermek született nékünk, és Fiú adatott nékünk!”

Kegyelmi születés:
Jézus születése nem egy rég elmúlt történeti tény, melyhez semmi közünk. Ő a liturgiában minden évben megújítja születését, újból és újból megszületik hívei szívében, hogy amint ő az Atya egyszülött Fia, úgy mi is elnyerjük a fogadott fiúságot. „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak…, akik Istenből születtek.”

MI JELLEMZI A KARÁCSONYI LELKÜLETET?

A megtestesülés hittitkába merült tekintettel szemléljük Isten ajándékát – belőle megilletődött tisztelet és ünneplő örvendezés fakad.

Felismerjük saját istengyermekségünk méltóságát – ez örömmel, de egyúttal felelősségérzettel tölt el, hiszen a nemesség kötelez.

Felismerjük a keresztény testvériség értékét, hiszen ugyanabban az istengyermekségben részesültünk mindnyájan.

Melyek a karácsonyi ünneplés sajátos gyakorlatai?

Merüljünk bele teljesebben a liturgia gazdagságába. Karácsonykor az Egyház három különböző szövegű misét engedélyez (éjféli, hajnali, ünnepi). Hív a karácsony nyolcada alatt tartott misékre, a templomi, közösségi vagy egyéni zsolozsmázásra. Nem illik, hogy egyetlen misével elintézzük az ünnepet, s utána csak eszem-iszomba merüljünk.

„Aki szeret, az énekel”. Énekeljük ebben az időben többet az Úr énekeit. Sőt becsüljük a társas világi éneklésre való bőségesebb alkalmat is: ezek kedves öröme is az Úr ajándéka, s átjárhatja a karácsonyi derű.

A társas élet krisztusi szellemű gyakorlata is a karácsonyi napokra tartozik. Ápoljuk a nemes barátságokat, emberi kapcsolatokat (beszélgetések, a magányosok és betegek látogatása, levelezés).

I. Karácsonyi szentmise

Énekei az örök Igét szemlélik, aki „a hajnalcsillag előtt született”, az öröklét számunkra rejtett éjszakájában, de aki fényességünk lett a betlehemi éjszakában. Ezt a misét énekeljük Karácsony éjjelén (éjféli mise), de az egész ünnepi időben a következő misével váltogatva énekelhető.

II. Karácsonyi szentmise

Karácsony napjának hajnalán van az ún. „pásztorok miséje”. Amint a pásztorok is azonnal elindultak az angyalok híradása után, hogy hódoljanak az újszülött Megváltó előtt, úgy az e szentmisén résztvevők is még sötétben indulnak útnak köszöntésére, alighogy elmúlt a szent éjszaka.

III. Karácsonyi szentmise

Az ünnepi nagymise, régi nevén „aranyas mise” az éjfél titok-teljes liturgiája után magasztos dísszel és hangos vigadozással ünnepli az isteni Fény teljes ragyogását. „Tudja meg az én népem ezen a napon, hogy én, aki az ősidőktől fogva szóltam, íme, jelen vagyok.” (Iz. 5.) A Gyermekben most már az Üdvözítőt szemléljük, aki beteljesítette a nemzetek ősi vágyát, s megkezdi történelmi küldetését, mely egykor majd a mindeneket összegyűjtő mennyei Királyságában válik teljessé. A mise szentleckéjében Szent Pál az ószövetségi Szentírásból bizonyítja Jézus Krisztus mindent felülmúló elsőségét és istenségét, az evangéliumban pedig Szent János tanítja, hogy az Ige, aki kezdetben Istennél volt, s maga is Isten volt, ő lett testté, hogy közöttünk lakozzék.

Karácsony nyolcada

Az Egyház legnagyobb ünnepeit nyolc napon át („oktávával”) ünnepli, hogy azok gazdag és kimeríthetetlen tartalmában jobban elmélyedhessünk. A Karácsony nyolcadának különlegessége, hogy néhány kiváltságos szentnek ünnepe e hétre esik. Mindnyájan közel állnak a kis Jézushoz, mintegy a megszületett Király ékes kíséretét adják. Nem homályo-sítják el, sőt inkább díszesebbé teszik a Születés ünnepét; mintha csak így vallanának Krisztusnak: „Tiéd az elsőség a te hatalmadnak napján a szentek fényességében…” Karácsony nyolcada január 1-jén zárul, de még a rákövetkező napokat is a karácsony liturgiája, énekei, imádságai teszik örvendetessé.

Összeállította:
Lengyel Donát OFM