Új források üldözött papjainkról

56

Egyházmegyénk szovjet uralom alatti, szenvedéssel és vértanúsággal teli történetét a mai napig kevesen ismerik. Papjaink (Árvay Dezső, Bakó Zoltán, Bártfay Kálmán, Dr. Bujaló Bernát, Csáti József, Galambos József, Haklik Sándor, Heveli Antal, Homolya Péter, Horváth Ágoston, Hudra Lajos, Lőrincz István, Pásztor Ferenc, Plackinger Pál, Sörös János, Tempfli István, Tindira Ernő, Dr. Tóth József, Tőkés György) 1945-1956 közötti elítélése és a GULÁG javító-munkatáboraiba való deportálása ugyan közismert tény, de ezeknek az eseményeknek a háttere, körülményei, egyáltalán pontos adatai – a források feltá-ratlansága miatt – jórészt homályban maradtak.

2008 tavaszán a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán (Budapest) készítettem egy szakdolgozatot, mely ezt a hiányt szeretné – legalább bizonyos mértékben – pótolni, és a történeti feltárással együtt emléket állítani azoknak a papjainknak, akik e nehéz időszakban életük árán is hűségesek maradtak hivatásukhoz, egyházukhoz.

A püspök atya és kispapjai
látogatóban Plackinger Pálnál,
a Szatmárnémeti Papi Otthonban, 2001-ben.

A korszakról és az elítélt papok sorsáról az eddigi legfontosabb munka Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában III, Lámpás kiadó, Abaliget, 1996. műve, amely számos értékes adatot tartalmaz az üldözött papokról. A kárpátaljai helyzet és a szigorú szovjet adatvédelmi rend miatt azonban ő nem férhetett hozzá az eredeti dokumentumokhoz. Dolgozatom elkészítéséhez ezekbe a dokumentumokba nyertem betekintést az Ungvári Megyei Levéltárban és a Kárpátaljai Ukrán Állambiztonsági Szervek Archívumában. Ezek az iratok tartalmazzák a szóban forgó papok elítélésének orosz és ukrán nyelvű, egyenként közel kétszáz oldalas peranyagait, amelyek az elítélési határozatok mellett a kihallgatási jegyzőkönyveket is magukban foglalják.

A kárpátaljai 41 aktív római katolikus pap közül 19-et (46 %-ot) a Szovjetunió javító-munkatáboraiba deportáltak. Ez az arány felülmúlja az elhurcolt görög katolikus papok és református lelkészek arányát. Legtöbbjüket az Ukrán Büntetőjogi Törvénykönyv 54. §-ának különböző cikkelyei alapján, szinte egészében koholt vádak, hazug tanúvallomások alapján ítéltek 5-10-25 év javító-munkatáborban eltöltendő szabadságvesztésre.

A szovjet hatóság elsősorban azokat a papokat próbálta eltenni láb alól, akiknek döntő volt az egyházban a szava. Ezek között több a vikárius, főesperes, esperes. Ha egy atya hitoktatott vagy tömegeket megmozgató eseményt rendezett, rövid időn belül az ungvári börtönben, majd a GULÁG javító-munkatáboraiban kötött ki. Szinte minden papi tevékenységet a “szovjetellenes propaganda és agitáció” vádjával illettek. A semmisségi panaszokat szó szerint semmibe vették, s a szabadságvesztések idejét csak ritkán csökkentették, többnyire csak Sztálin halála után. A szénbányákban, különböző építkezéseken napi 12 órát dolgozó atyák a lágerben is igyekeztek megőrizni hitüket. Ha tehették, titokban bár, de szentmisét is mutattak be: Krisztus jelenlétét hozták közel mindazokhoz, akik velük együtt sínylődtek a “szocializmus építésének” terhe alatt. 1956-ig a 19 papunk közül 17 visszatérhetett Kárpátaljára. Haklik Sándor és Pásztor Ferenc eddig tisztázatlan körülmények között a táborban halt meg. Emléküket egyházmegyénk örökre megőrzi.

Visszatekintve dolgozatom elkészítésének forrásaira, meg kell azonban állapítanom, hogy az igazság feltárása ezzel nem vált teljessé. Három atya: Galambos József, Haklik Sándor és Plackinger Pál aktái a mai napig nincsenek meg. Ezen kívül, a puszta adatokon túl, több kérdés is felmerült, melyek megválaszolásához további kutatások szükségesek. Mindehhez fontos, hogy a még fellelhető anyagok: fényképek, visszaemlékezések, hanganyagok stb. minél előbb a püspökségre kerüljenek. Az esetleges boldoggá avatási eljáráshoz szükséges a 19 elítélt atya életútjának bővebb anyaga. Minden dokumentum értékes, s ezek összegyűjtéséhez a hívek segítségére is szükség van. Az elítélt papjainkról való anyaggyűjtés tehát igen fontos feladat, mivel a legújabb Sanctorum Mater kezdetű római dokumentum részletekbe menően szabályozza az ilyen jellegű eljárások egyházmegyei szakaszának lefolytatását.

Melega Gabriella Anna OP