UKRAJNA ROMAI KATOLIKUS PÜSPÖKI KARANAK LELKIPÁSZTORI KÖRLEVELÉBŐL

68

    Krisztusban szeretett testvérek!
    Közeledünk a nagy ezredéves évfordulóhoz. Ezért az idei liturgikus év a Szentlélek jelenlétének és működésének titkára kell hogy összpontosítsa gondolatainkat és szívünket.
    Az ezred- és a századfordulón – gondolatban a kereszténység kezdeteihez fordulva – a történések középpontjában Isten fiának megtestesülését szemléljük. Az Angyali Üdvözlet órájában Názáretben a Szentlélek új korszakot nyit az emberi család történelmében. A Szentlélek erejéből Mária méhében az örök Ige testté lett. Erzsébet a Szentlélektől eltelve felismeri Máriában az Úr Anyját. A Szentlélek kiáradásából született meg az Egyház, amely Pünkösdkor lett kinyilatkoztatva a világ számára. A kegyelem tüze és lobogása átalakítja az Utolsó Vacsora résztvevőit, megvilágosítja őket és megerősíti hitüket, felszítja, a szeretetet és a bátorság szellemével tölti el őket, fölébresztve az áldozatos apostoli lelkületet.
    Jézus Krisztus biztosít bennünket: „Az Igazság Lelke mindörökké veletek marad, … megtanít majd mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn.l4, 16-26). A krisztusi igazságot az Igazság és az erő Lelke teszi szüntelenül szentté, időszerűvé, érthetővé és gyümölcsözővé. Ő kölcsönzi a fényt, hogy megértsük Jézus szavait, megismerhetővé és érthetővé teszi mindazt, ami az evangélium írásaiban áll. A Szentlélek tanít meg arra, hogyan juthatunk el az Atyához a Fiú által.
    Nem nevezzük Istent Atyának, ha a Szentlélek nem indítja szólásra ajkunkat, nem ismerjük fel Jézusban a Megváltót, hogyha a Szentlélek nem irányítja értelmünket. Megnyitva szemünket Ő vezet bennünket Jézushoz, és segít Istenben meglátni az Atyát.
    Ezen liturgikus évben különös intenzitással kell visszhangoznia templomainkban, közösségeinkben és szívünkben: „Jöjj, Szentlélek, töltsd el híveid szívét kegyelmeddel, gyújtsd meg bennünk szereteted tüzét!” Arra vágyakozunk, hogy a Szentlélek, akit oly kevéssé ismerünk, váljon barátunkká, életünk erejévé, tüzévé, támaszává. Mindannyiunknak szüksége van a Szentlélekkel való mély, személyes kapcsolatra, amelynek hatására megváltozik az emberi életünk. És az akkor változik, ha az Isten működése találkozik az ember együttműködésével és erőfeszítésével.
    A Szentlélek segítsége nélkül senki sem képes sem önerejéből felnőni a felnőtt kereszténységre, sem válaszolni a szentségre való meghívásra. A történelemből számtalan férfit és nőt ismerünk, akik attól a perctől, hogy a Szentlélek beleszólt az életükbe, más irányt szabtak neki. És ma fejet hajtunk előttük.
Az életben találkozunk az igazság és a hamisság megnyilvánulásaival egyaránt. Fontos hát, hogy magunkat és szívbéli látásunkat alávessük a Szentlélek működésének, hogy fel tudjuk ismerni és meg tudjuk különböztetni a búzát a pelyvától. Szent Pál figyelmezteti az egyházközségeket: „Mindent vizsgáljatok meg, ami jó, azt tartsátok meg” (1.Tessz. 5, 21).
    Minden keresztény közösség saját programmal készül a nagy évfordulóra. A közös gyökerek segítenek abban az egységben látni magunkat, amely a kereszténység első évezredében volt jelen. Sajnos, a megtévesztés szelleme, a Sátán továbbra is a viszály és a széthúzás magvait hinti széjjel a különböző vallási közösségeken belül.
    Az „Ut unum sint” („Hogy egyek legyenek”) enciklikában a Szentatya felhívással fordult felénk, hogy a közelgő harmadik évezred küszöbén erősítsük a teljes egységre való törekvést. „A Szentlélek ereje az Egyház növekedésére ösztökél és építi azt századokon keresztül. Az új évezredre irányítva tekintetünket az Egyház hívja a Szentlelket, hogy kegyelmével erősítse az egységet és segítsen a növekedésben”.
    A kereszténység egységéért szóló imahét témájaként 1998-ban a római levélből vett idézet szolgál: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek” (Róm. 8, 26.). A Szentlélek arra száll le, aki imában hívja Őt. Jézus biztosít bennünket: „A Mennyei Atya azoknak küldi
el a Szentlelket, akik kérik azt.” A Szentlélek eljövetelének vigiliáját különösen az egység ajándékának megnyilvánulásával élhetjük meg.
    A Szentlélek úgy munkálkodik, mint az egyházi, társadalmi, családi és magánélet megújítója. Mindenütt szükség van az erejére a külvilág veszélyeivel szembeni küzdelemben. Különös figyelmet szeretnénk szentelni a házasságnak- és a családnak, amely belső válságnak és a külvilág káros hatásainak van kitéve.
    „A házasság, a szentségi házasság személyek szövetsége a szeretetben. A szeretetet azonban elmélyíteni és megőrizni csak a Szeretet képes, az a Szeretet, amely a szívünkbe áradt a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (II. János Pál pápa levele a családokhoz).
    A vallásos élet megújulásához vezető út az önmagunkba való befelé fordulás és a Lélekkel szembeni engedelmesség útja. Az a családi közösség, amely imádkozik, a Vigasztaló Szentlélek bőséges adományaiból meríthet életéhez…
    Minden teremtmény közül Mária, a megtestesült Ige Anyja élt a Szentlélek iránti legnagyobb engedelmességben. Mária tanítson bennünket a Szentlélek iránti engedelmességre, aki közöttünk lakozik, akár az első apostolok közösségében. A Szent Család, minden emberi család mintaképe és modellje segítsen mindannyiunkat, hogy „Názáret lelkületével” tudjunk járni (II. János Pál levele a,családokhoz).
    Forrón kérjük a Szentlelket, hogy hatalmas erejével hassa át szívünket, parókiáinkat, hogy hittel válaszoljunk a kihívásokra, amelyeket a most végéhez érő század kínál, és amelyben mégis élnünk kell.
    Kérjük Őt, hogy tegyen szüntelenül tisztává, egységessé bennünket, erősítse reményünket, és ne engedjen tagadásba vagy kételkedésbe esnünk, hogy teljesíteni tudjuk azokat a feladatokat, amelyekre az Úr küld minket.
A Szentlélek kegyelmeinek bőséges kiáradását kívánjuk nektek a Neki szentelt évben. Áldjon meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek!

Munkács, 1997. október 9.