XIII. Munkácsi Ifjúsági Találkozó

60

Több mint kétszáz kárpátaljai fiatal gyűlt össze május 9-én Munkácson a 13. alkalommal megrendezett egyházmegyei ifjúsági találkozóra. Az idei találkozó vezérgondolatát Izajás prófétától kapta, akit az Ószövetség evangélistájának, örömhírhozójának is szoktak nevezni. Nos, biztosak lehetünk benne, hogy ezen a napon a hozott örömhír sok fiatal szívét megérintette.

Az érkezőket Rácz István atya köszöntötte, majd a rendezvény megnyitása után átadta a szót Lengyel Donát nevetlenfalui ferences plébánosnak, a találkozó előadójának. Donát atya egyszerű, őszinte szavai, személyes példákkal és tanulságos történetekkel illusztrált előadásai valóban gondolatébresztők voltak a résztvevők számára. Fiatalnak lenni nem az élet egyik szakasza, hanem a lélek állapota, az akarat temperamentuma, életünk erőssége a nehézségek fölött. Olyan fiatal vagy, mint amilyen a hited! – hangzott el az első előadásban. A hitben való erősödésre Szent Ferenc szavai által kaptunk biztatást: “Kezdjük el szeretni az Istent, mert az szinte semmi, amit eddig tettünk.” A második előadás kezdetén egy figyelemreméltó számadatot közölt Donát atya: a Szentírásban 365-ször fordul elő, vagyis az év minden napjára jut egy-egy biztatás: “Ne félj!” A szeretetben nincs félelem. Aki fél, abban még nem tökéletes az Isten szeretete. Elsősorban önmagunkban kell tudatosítani, hogy Jézus szeret, és “fogadnunk” kell Isten hívását, hiszen életünk során sokszor szólít néven, sokszor hív bennünket. Reményik Sándort szabadon idézve egy Istenarc van eltemetve bennünk, csak ki kell bontanunk, s letisztítanunk a világ rárakódott szennyétől.

az egyik kiscsoport

Mindkét előadást kiscsoportos beszélgetés követte, melynek témái a Jézussal való találkozás gondolata körül forogtak. Az új csoporttársakkal való ismerkedés első félszeg pillanatai után a fiatalok egyre bátrabban mertek beszélni önmagukról, érzéseikről, tapasztalataikról. Menynyire vagy fiatal? Mit jelent számodra egy találkozás? Kik befolyásolták eddigi életedet? Ki mutatta meg neked Jézust? Érezted-e már halkan hívó szavát a szíved mélyén? Megfordult-e már a fejedben a papi, szerzetesi hivatás, hogy egészen Jézusnak add át az életedet? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket próbáltak megválaszolni az elmélkedések során. A beszélgetések komoly gondolatait vidám játékok oldották, meghozva a közösségi együttlét baráti hangulatát.

Az ebédszünetet követő csoportfoglalkozás feladata a plakátkészítés volt. A fiataloknak hirdetniük kellett a világ felé, hogy van kereszténység, van vallás, van Isten, itt van köztünk, és a találkozó mottóját is fel kellett tüntetniük rajta. Egy óra leforgása alatt ötletesebbnél ötletesebb művek születtek újságból kivágott applikációk segítségével. A plakátok a legkülönbözőbb szemszögekből mutatták be, hogyan élik meg vallásosságukat fiataljaink, milyen gondolatokat ébresztett bennük a találkozó.

Valamennyi alkotást kiállították a templomban. A délután hátralévő részében az előadóval való beszélgetésre, illetve a szentgyónás elvégzésére nyílt lehetőség S hogy mit kaptak, milyen élményekkel gazdagodtak a résztvevők? Vajon mit jelent számukra a bátorítás: “Ne félj!” Az egyik csoport összefoglalása szerint biztonságot, bizalmat, megnyugvást, a félelmek legyőzését, tudatosítását annak, hogy Isten veled van, a hit erejét. A találkozó szentmisével zárult, melynek könyörgéseit fiatalok, csoportvezetők fogalmazták. Közülük az egyiket kérjük mindnyájan: “Add, Uram, hogy ifjúságunk ne féljen hinni!”

Dorgay Nagy Angelika