XIV. Munkácsi Ifjúsági Találkozó

57

“Ti vagytok az egyház jövője!

Nem csak azért, mert mi, öregebbek hamarabb elmegyünk és ti maradtok, hanem az a remény éltet minket, hogy ti megmaradtok a hitben, sőt még inkább növekedtek Isten szeretetében!” – mondta beszédében Majnek Antal püspök az idei egyházmegyei ifjúsági találkozón.

Huszonnégy helységből mintegy kétszáz fiatal gyűlt össze Munkácson május 9-én reggel, hogy az előadókkal együtt átelmélkedjék a találkozó mottóját.

Fiatalok fogadták a fiatalokat a templom előtt, ideiglenesen felállított asztaloknál folyt a regisztráció, az ismerősök találkozása, a vidám beszélgetés. Közben a régebben érkezetteket az ungvári ifjúsági kórus tartotta szóval, illetve énekekkel a templomban.

Az összegyűlt fiatalokat Béres István atya köszöntötte, majd kezdetét vette az első előadás.

Majnek Antal püspök arra helyezte a hangsúlyt, hogy a fiatalok Istenben való gyermeki bizalommal, hittel, felelős szeretettel, tiszta, becsületes életet élve lehetnek nem csak az egyház jövője, hanem boldog, örömteli életet élő emberek is. Beszélt az élet tiszteletéről, az egymásért való felelősségvállalásról. Ennek kapcsán szó került az abortuszról is, és több más olyan veszélyről (drog, alkohol), amelyek tönkretehetik a fiatalok életét. Beszélt azonban arról is: a legsúlyosabb bűnből is fel lehet állni, meg lehet térni, újra lehet kezdeni mindent: Isten szerető irgalma szüntelenül vár mindenkit.

Újításként a püspök atya néhány perces rövidfilmeket, képsorozatokat is vetített előadása közben. Az élet csodája c. háromperces filmben láthattuk, hogyan fejlődik a kis magzat: a fogantatás után három héttel már ver a szíve, 8 hetesen pedig már szinte teljesen olyan, mint az újszülött, csak sokkal kisebb. 11 hetesen szopja az ujját és mosolyogni is tud, 13 hetesen hallja édesanyja szívverését, s már rendszeresen álmodik is. Ahogy a püspök atya mondta: ma már hit sem kell ahhoz, hogy tudjuk: a gyermek a fogantatásától kezdve emberi lény.

A Te erős leszel a végén? c. 4 perces rövidfilmben az ausztrál Nick Vujicicot láthattuk, aki kéz és láb nélkül született: megharcolta a harcot a reménytelenséggel, a kétségbeeséssel, s most nagy lelki békével és humorral tanítja a fiatalokat: minden helyzetből van felállás, még kéz és láb nélkül is.

“Célunkhoz, a Szeretethez csak a szeretet útján tudunk eljutni. Miért? Mert Isten közösségre teremtett minket! Jézus mondta, hogy “ahol ketten vagy hárman (vagy többen) összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18,20). Így tehát akár imádkozni, akár dolgozni kezdtek, Jézust ne hagyjátok ki, de még a szórakozásból sem!” – fejezte be beszédét a püspök atya.

Ezután kiscsoportos beszélgetés következett, majd Popovicsné Palojtay Márta tartott előadást a házasság előtti tisztaságról. Elmondta: a média híresztelésével ellentétben az egyház nem irigyli a szexualitást a fiataloktól, hanem éppen ellenkezőleg: meg akarja őrizni számukra annak bensőségességét, bűntudat és félelmek nélküli boldog élvezetét. A házasság előtti tisztaság gyakorlásával sok olyanra ráneveli magát az ember, ami azután hozzájárul a házassága stabilitásához, megtanul sok olyat, amivel azután testileg-lelkileg boldoggá tudja tenni az annyira szeretett személyt. Az egész életen át tartó hűséget emberi erőből lehetetlen megtartani.

Ezért kéri ehhez az ember az Isten segítségét – ezt a mozzanatot hívják házasságkötésnek.

Vajon igazán szereti-e a fiú a lányt, ha kiteszi annak, hogy rettegjen a teherbeeséstől? Lehet-e boldog az ember, ha “benne van a pakliban”, hogy csak használják, és utána “eldobják?” Ez különösen a lányokat szokta nagyon megviselni. Mindez a házasságban egészen másképp működik: megvan a biztonságérzet, hogy “valaki engem választott” – a gyermek pedig nem olyan valaki, akitől rettegni kell, hanem várva várt ajándék. Leginkább ezzel a példával lehetne jellemezni a különbséget: a házasság előtti szexuális kapcsolat olyasmi, mintha az ember a sekrestyében megkóstolna egy ostyát. Az íze egészen olyan, mint amit már a pap átváltoztatott, de a lényeg hiányzik: nincs benne Jézus.

Az újabb kiscsoportos beszélgetés után az ebéd következett. Majd a szürtei és téglási fiatalok nagy átéléssel és megrendítő erővel passiójátékot mutattak be a magyar iskola udvarán. Ezután következett a szentmise, melyet Majnek Antal püspök, Szulincsák Sándor huszti plébániai kormányzó és Béres István munkácsváraljai plébániai kormányzó tartottak. A hangulat, mely egész nap oldott és vidám volt, ekkorra a tetőfokára hágott, így sokan hangos tapssal, égnek emelt kezekkel fejezték ki örömüket a kezdőének és az alleluja közben.

Most, miután a résztvevők hazatértek, gondoljunk azokra a szavakra, melyeket a püspök atya mondott előadásában:

“Ha már, Istennek hála, megszülettünk – éljünk is szépen! Ha már talpra álltunk – álljunk egyenesen! Ha már megtanultunk járni – haladjunk is a fölismert jó Cél felé!”

Pápai Zsuzsanna