XVI. Benedek pápa lemondásának ötödik évfordulóján második magántitkára, a máltai származású Alfred Xuereb prelátus mesélt a Szentszék egységesített hírportáljának (Vatican News) az emeritus pápával átélt legmegrendítőbb pillanatairól. Alfred Xuereb prelátus 2007-től pápaságának végéig – öt és fél éven keresztül – XVI. Benedek pápa mellett volt második titkárként.
– Nagyon sok emlékem van Benedek pápáról, és elevenen meg szeretném őrizni ezeknek az éveknek, ennek a vele töltött időszaknak az emlékét… Melyek voltak a legmegindítóbb pillanatok? Nyilvánvalóan a lemondásához kötődők. Jól emlékszem 2013. február 5-ére, amikor Benedek pápa behívott a dolgozószobájába, leültetett, és bejelentette nagy döntését: azt, hogy lemond. Abban a pillanatban ösztönösen azt akartam kérdezni: „Miért nem gondolkodik rajta még egy kicsit?” De visszafogtam magam, mert meg voltam győződve arról, hogy átimádkozta ezt. Sőt, abban a pillanatban eszembe jutott egy jelenet. Meglehetősen hosszú időn keresztül imádságba merülve maradt a sekrestyében, mielőtt elkezdte volna a szentmisét a magánkápolnában, és annak ellenére, hogy az óra ütései jelezték a mise kezdetének idejét, ő nem vett tudomást róla, hanem imádságba mélyedve maradt a feszület előtt, amely ott van a sekrestyében. Meg voltam győződve arról, hogy valami nagyon fontos dologért imádkozik. Azon a február 5-én, amikor Benedek pápától nagy döntését hallottam, azt gondoltam: „Akkor minden bizonnyal ezért imádkozott.” Aztán nyilvánvalóan egy másik szívfájdító pillanat volt a nyilvános bejelentés a február 11-ei konzisztóriumon. Én egész idő alatt sírtam, ebéd alatt is, ő pedig látta, hogy nagyon el vagyok érzékenyülve. Így szóltam hozzá: „Szentatya, Önben nyugalom, béke volt?” Ő határozott igennel felelt, mert már végigszenvedte a maga gyötrelmeit. Derűs volt, mert biztos volt abban, hogy alaposan mérlegelte a dolgot, nyugodt volt Isten akaratában.
– Látta mostanában a nyugalomba vonult pápát? Milyen benyomást tett Önre?
– Meghívott magához a születésnapomon (október 14-én), hogy együtt misézzünk és utána együtt reggelizzünk. Úgy találtam, nagyon eleven az elméje, rengeteg dolgot kérdezett… Hihetetlenül jól emlékezett még részletekre is a családommal kapcsolatban. Fizikailag természetesen nagyon törékeny; már majdnem kilencvenegy éves.
– Hogyan látja, ez alatt az öt év alatt az emberek jobban megértették XVI. Benedek meglepő lépését?
– Némelyek igen. Még ha azt gondolom is, hogy van, akinek egy kicsit jobban kellene értenie ezt a tettet… Hatalmas tett volt. Rájött arra, főleg a mexikói repülőúton, hogy nem bír többé hosszú utakat tenni. Nem sokkal később pedig várt rá az ifjúsági világtalálkozó Brazíliában; számot vetett azzal, hogy már nem bír utazni, nem tudja vállalni ezt a sok fáradságot… Hősies tettet hajtott végre, szerintem, mert inkább az Egyházra gondolt, az Egyház iránti szeretetre, amely sokkal nagyobb volt, mint az önmaga, az önnön egója iránti szeretet. Nem törődött azzal, hogy az emberek vagy bizonyos körök mit mondanak majd róla, például hogy nem volt bátorsága folytatni… Ő mindig derűs maradt, onnantól kezdve, hogy megértette: Isten kéri tőle a kormányzásnak ezt a gesztusát, azt, hogy jobban szeresse az Egyházat, mint önmagát.
– Ferenc pápa megválasztása
– Még mielőtt Ferenc pápa kilépett volna a világ elé, a Szent Péter-bazilika erkélyére, megpróbálta felhívni Benedek pápát, hogy üdvözölje. Mi a tévészobában voltunk, ahol a telefon mindig le van halkítva, ezért nem hallottuk a hívását, és ez megmagyarázza, miért késlekedett Ferenc pápa, amikor kiment az erkélyre. Aztán ismét hívtak minket vacsora közben, és kérdezték: „Hát ti hol voltatok?” „A tévé előtt…” „Ferenc pápa hív majd titeket vacsora után.” Magammal vittem a mobiltelefont, érkezett a hívás, és én átadtam a telefont Benedek pápának. Hallottam, amint azt mondja: „Szentatya, mostantól megígérem teljes engedelmességemet és imámat.” Nem tudom elfelejteni azokat a pillanatokat.
– Ön szerint mi a legnagyobb ajándék, amelyet XVI. Benedek felajánl ezekben a szolgálattal és imával töltött években az Egyháznak, ahogyan ő mondta, „Szent Péter kerítésén belül maradva”?
– Ő azért választotta, hogy visszavonulva él, hogy felkészülhessen az Úrral való végső találkozásra, de miközben ezt teszi, mély lelkiséggel éli meg ezt, felajánlja imáit és törékeny egészségi állapotát is az Egyház javára, a pápáért és az Egyházért.
Az interjút készítette: Alessandro Gisotti. Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatican News/Magyar Kurír
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!