Görögkatolikus keresztút Beregszászban

Nagyböjt harmadik vasárnapján, egy gyönyörű, télies vasárnap, március 4-én több mint ezer ember gyűlt össze Beregszászban a Beregszászi, Nagyszőlősi és számos más járás falvaiból, köztük számos pap is, hogy Nílus Luscsák görögkatolikus segédpüspökkel keresztutat járjanak a város utcáin. A keresztúton részt vett Molnár János beregszászi esperesplébános is.

„A keresztfához megyek – ezt az éneket kezdtük el énekelni a buszban Beregszász felé, de már a második sornál belesültünk; meglepetésünkre a buszvezető is bekapcsolódott, és olyan szépen végigénekelte, hogy mi csak megszeppenve hallgattunk. Így érkeztünk meg Beregszászba.

Minden állomást más-más pap olvasott fel. Pilátus halálra ítéli Jézust, pedig tudta, érezte, hogy Jézus nem bűnös. De nem mert a tömeg ellen menni, inkább mosta kezeit, mondván, tegyetek, amit akartok. És mi? Hányszor voltunk pilátusok, akik, félve mások véleményétől, nem merünk kiállni a jó mellett, nehogy félreértsenek, nem merjük bevallani a hibánkat, mert könnyebb másokat hibáztatni kudarcainkban.

Jézus vállára veszi a keresztet. Ő, a bűn nélküli, vállalja a mi bűneinktől súlyos keresztet, mi pedig, bűnösök, vonakodunk kis keresztünktől. Cirenei Simon talán nem is hallott semmit Jézusról, nem is volt ideje azon tűnődni, bűnös-e vagy nem; ráparancsoltak, hogy vigye a keresztet, és bár fáradtan ment hazafelé a munkából, amikor ránézett Jézus meggyötört arcára, szívesen vitte helyette a keresztet. Nekünk is zúgolódás nélkül kell vinnünk a mi keresztjeinket. Minden rossz cselekedet, rágalmazás, gyűlölet, irigység olyan, mintha Jézust vernék arcul, őt köpdösnék le, s ez jelenti a számtalan tövist is a koszorújában.

Először ráadják a bíborszínű ruhát, gúnyolódva letérdelnek előtte, majd mindentől megfosztják, teljesen levetkőztetik, a köntösére sorsot vetnek. A katonák közül mindegyik azt remélte, hogy az övé lesz a köntös, és, mint tudjuk, Jézus keresztre feszítése után egyikük megtért: „Ez valóban Isten Fia!” – kiáltotta.

Nagyon szép keresztút volt; egész idő alatt éreztem Isten jelenlétét. A reggeli 15 fokos fagy után a napsütéses délután nagy örömöt szerzett. Jézus életét adta értünk, annyira szeretett, szeret. Hát nem tartozunk mi is szeretettel neki? Cselekedjünk mi is felebarátainkkal úgy, ahogy szeretnénk, hogy velünk cselekedjenek. És mindenkiben lássuk meg Jézust! Kívánom, hogy ne hiányozzon senkiből az istenszeretet.

P. Antónia