Kedves Szülők, Nagyszülők!

Veletek együtt fordulok most a gyermekekhez, akik mindig a legjobban várják a Karácsonyt. Emlékeztek mindannyian ugye, mi is voltunk kicsinyek, s hogy mekkora izgalommal számoltuk a napokat az Advent elejétől!

Én is kérdezgettem a szüleimet: „mennyit kell még aludni az Ünnepig?!” Aztán írtam az Istennek, hogy milyen ajándékokat várok a kis Jézuskától. Érdekes, mindig „elolvasta” a levelet, s nagyjából meg is érkezett a karácsonyfa alá időben. (De ezt csak az esti, éjféli mise után volt szabad megnézni.) Kedves Gyerekek! Gondolom, ti is elmentek előbb a templomba és meghallgatjátok a Biblia elbeszélését, miként is jött e látható világba a Hatalmas Isten egyszülött Fia, a kis Jézuska. Elcsodálkoztatok már azon, hogy miért abba a kis faluba, Betlehembe érkezett, és miért nem egy meleg házban, hanem a faluszéli szegény istállóban született? Hallottatok arról a kedves anyukáról, Szűz Máriáról és férjéről, Józsefről, akik nagy örömmel fogadták az angyalok énekét, a hódoló pásztorokat, s együtt imádták a földre érkező Isteni Herceget? Énekeljünk mi is, ne csak a templomban, hanem otthon is – menjünk kántálni a rokonokhoz, barátainkhoz! Tudjátok, nagy öröm az Isten ajándéka: minden születő gyermek, de különösen az a tökéletesen szent Kisded. Egész biztosan halljátok a templomban, a hittanórákon, s otthon a szülőktől is a kétezer évvel ezelőtti karácsonyi eseményeket. De tudjátok, Jézus ma is születik! Nálatok, igen, köztetek is, amikor a szüleitek szépen szeretik egymást, hiszik, hogy a Mindenható magajándékozza őket egy új élettel, egy gyermekkel. Így örültek a ti születéseteknek is! Utána elvittek titeket is a templomba, hogy a pap megkereszteljen benneteket. A szüleitek voltak az elsők, akik a hitre tanítottak, neveltek titeket. Utána kezdtetek járni a hittanórákra. Legyen példakép számotokra a kis Jézus, aki már 12 évesen olyan okos volt, hogy az idősebbek minden kérdésére is szépen tudott válaszolni. Annyira otthon érezte magát az Ő mennyei Atyja házában, hogy észre sem vette az idő múlását – szülei hazaindulását. Amikor ők rátaláltak és hívták magukkal, ő példamutatóan engedelmeskedett és így „gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,51).

Kedves Szülők! Ne felejtsétek el a gyermekkor szépségét, boldogságát! Gondoljátok meg, hogy nincs még egy olyan Egyház, ahol a gyermeknek oly nagy becsülete és rangja volna, mint a mi keresztény vallásunkban. A felnövekedett Istengyermek rászól a még hibásan gondolkodó apostolaira: „Engedjétek hozzám jönni a kicsinyeket, mert ilyeneké az Isten országa!” (Mk 10,14). Később pedig, amikor vitatkoznak, hogy ki lesz a nagyobb a mennyek országában, közéjük állít egy gyermeket, és azt mondja nekik: „Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába!” (Mt 18,3) Látjátok, felnőttek! Van mit tanulni nekünk még a kis Jézuskától is! Ugyanis a jó kisgyermek ártatlan tisztasága, őszintesége, naiv hite, bizalma nem hiányozhat belőlünk sem! Jaj annak, aki elrontja az Isten gyermekeit! (vö. Mt 18,6). Vegyétek észre, e világ szelleme ezernyi módon próbálja megrontani őket és elcsúfítani bennük az istenképűséget. Ennek első jelét akkor veszitek észre, amikor valamilyen bűnre vágynak, illetve kétes értékű kincset akarnak bűnös eszközökkel elérni. Tegyetek meg mindent azért, hogy Karácsony békéje, öröme, szépsége – minden egyszerűsége mellett – erősödjön a családban, a növekedő gyermek életében! Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden szülőnek, gyermeknek, és minden olvasónak!

Majnek Antal megyéspüspök