A több száz éves hagyomány hol a betániai Máriával, Márta és Lázár húgával azonosítja, hol „tékozló leányként”, hol meg ördöngösként, illetve Jézus bizalmasaként emlegeti, akinek először jelenik meg feltámadását követően. Az újszövetségi kutatások már elég régen igazolták a keleti egyházat, ahol megkülönböztetik a három nőt. A Lukács evangéliumában szereplő „rossz hírű nő” nincs megnevezve, téves tehát vele azonosítanunk a Magdalai Máriát.
Nevét arról a Genezáreti-tó nyugati partján lévő, és sózott haláról ismert faluról kapta, ahonnét származott. A Szentírás nem említi, hogy a megszállott, beteg asszony hol találkozott Jézussal. Márknál csupán azt olvassuk, hogy a Megváltó „hét ördögöt” űzött ki belőle, illetve, a jelképes szóhasználat értelmében, sokféle megszállottságtól szabadította meg. Mária megtapasztalhatta hát, hogy Jézus mindig a szívünkben töri meg a gonosz hatalmát. Mindenható szavával széttörte a bilincset, amivel a gonosz szellem fogva tartotta Máriát, feloldotta az önző vágyak és szenvedélyek köteléke alól, és meghívta, hogy szegődjön a nyomába, legyen a követője. Így értjük meg, hogy a szívében gyógyult asszony miért csatlakozott oly örömmel a galileai asszonyok azon csoportjához, akik gondoskodtak Jézusról és szolgáltak neki a Genezáreti- tó partján tett útjai közben, illetve akiket a Mester arra méltatott, hogy közelről hallhassák tanítását.
Szűz Máriával együtt, a többi as.- szony között Mária Magdolna is ott van Jeruzsálemben a pálmaágakkal ünnepelt bevonuláson, és ott áll a kereszt alatt is, amely közeléből még a tanítványok is – János kivételével – elfutottak. Egészen estig a keresztnél marad, és jelen van akkor is, amikor Arimateai József leveszi Jézus holttestét a keresztről, gyolcsba göngyöli, és a sziklába vájt sírboltba helyezi.
A feltámadás napjának virradata előtt a fiatalabb Jakab anyjával, a Názáreti Máriával együtt kimegy Jézus sírjához, hogy a még péntek délután megvásárolt illatszerekkel befejezzék a balzsamozást. Türelmetlenségében előresiet, és ő az, aki nemcsak őrök nélkül, hanem üresen is találja a sírt, és visszaszalad a városba, hogy elmondja a látottakat Péternek és Jánosnak. Majd kora délelőtt újra utánuk siet a sírhoz, de már nem találja ott az apostolokat. A Szent János által megörökített történések folytatása miatt válik Mária Magdolna alakja oly kedvessé és végtelenül népszerűvé. Miért is?
A Feltámadott Úr legelőször Máriának jelenik meg, nevén szólítja, és őt választja ki, hogy megvigye az apostoloknak a feltámadás örömhírét, az apostoloknak, akik még mindig nem akarják érteni az Írásokat (Jn 20,9). Ezért kapja Magdolna az „apostolok apostola” nevet. Mária ezt követően eltűnik az Evangéliumok lapjairól. Legendája szerint az Úr mennybemenetele után, Krisztus iránti szeretetében egyedül neki akart élni, ezért élete utolsó harminc évét egy Aixles- Bains környéki barlangban (a mai Dél-Franciaország területén) élve töltötte imádságban és vezeklésben. Az imádság óráiban angyalok emelték az égbe, s ilyenkor arca ragyogott, mint a nap.
Halála előtt rábukkant egy pap, aki elvitte a templomba, ott megáldozott és karját kitárva elszenderedett az oltár mellett. Ott a Szent Maximinus kápolnában, a mai Poitiers-ben temették el. Ünnepét a 8-9. században Keleten általában július 22-én ülték, a nyugati egyházban azonban csak a 12. század után terjedt el a tisztelete. Ő a bűnbánók, illetve a kertészek és illatszeresek védőszentje. A művészet általában kibontott, hosszú hajjal, illetve illatos kenettel ábrázolja.
Legendáriuma számos csodáját említi. Egyikük szerint egy várandós as.- szony a süllyedő hajón segítségül hívta Mária Magdolnát, és megfogadta, ha megmenekül és fia születik, kolostorba küldi. Erre megjelent egy ragyogó női alak, kivezette a partra, miközben a többiek mind odavesztek. Egy másik esetben egy férfi felírta bűneit egy cédulára, azt Mária Magdolna oltárára, a terítő alá tette, kérve a szentet, esdje ki számára bűnei bocsánatát. Amikor visszavette a cédulát, nem volt rajta semmi, teljesen tiszta volt.
De nemcsak Mária Magdolna közbenjárása, küldetése is folytatódik! Az Egyház történetében újra és újra megismétlődik, hogy nőknek kell megvinniük, tovább adniuk Jézus örömhírét. Mária Magdolna az ő szentjük, őket bátorítja. Azaz ma is biztat a bűnbánatra, illetve a hálával teli istenszolgálatra.