(gondolatok a hivatásról)
Amikor az Isten embert teremt, akkor valami nagyon szép tervet gondol ki róla. Ebbe a tervbe rejti az ember boldogságát, és amikor az ember a boldogságot keresi, akkor tulajdonképpen azt a tervet keresi, amit az Isten elgondolt róla…
Minden embert hív az Atya arra, hogy ezt a boldogságot megtalálja. így minden embernek van hivatása. Aki szerzetesi hivatást kap, az mire kap hivatást?…hogy fény legyen…hogy Istenhez tartozzon.
A tevékenység egy kicsit másodlagos szempont. Valaki nem azért lép be egy közösségbe, hogy beteget ápoljon, nem is azért, hogy a fiatalokat nevelje, hiszen ezt megteheti enélkül is. …azért csatlakozik a testvérekhez, hogy egészen az Istené legyen. Ez persze nem tétlenséget jelent. Az Úr mindenkinek ad valamilyen tehetséget, karizmát, amit kibontakoztathat mások szolgálatában.
… mert a Hit Gyümölcse a Szolgáló Szeretet.
Hogyan hív az Isten szolgálatára?
Elmondok egy kis történetet.
Egyszer három ember látott valakit szenvedni. Kettő egymás között zsörtölődött.
— Nahát, mit meg nem enged a2 Isten!
— Hogy engedheti meg ezt, ha ő jó?
A harmadik nem szólt semmit, bement a közeli templomba és így imádkozott:
— Uram, miért engeded meg ezt, miért nem gondolsz rá?
Az Úr válasza:
— Már gondoltam rá: megteremtettelek Téged.
Valahogy így van ez. Az Isten megláttat velünk valamilyen szükséget, s mivel a tehetséget megadta hozzá, így felébreszti bennünk a szolgálat lelkületét, hogy másokon segítsünk.
A mi közösségünk itt, Kárpátalján testvéreink lelki szolgálatát végzi.
Sok esetben a fiataloknak (de az idősebbeknek is) nagyobb szükségük van arra, hogy
valakivel beszélgessenek, valaki meghallgassa őket, mint a szórakozásra.
Egyik alkalommal az imáról tanultunk. Az egyik kisfiú ezt írta – így imádkozott: „Jézusom, segíts, hogy dollárrá változzam!”
Mikor megkérdeztem, hogy is van ez? ő így válaszolt: „Mert ez az egyetlen módja annak, hogy mama rám figyeljen.”
A fiataloknak, a gyerekeknek s a felnőtteknek is szükségük van szeretetre, ami nem más, mint odafigyelés, idő.
A szentírásban olvashatjuk: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és holnap”. De az ember is, akit az Isten a maga képére teremtett. Szüksége van szeretetre, szüksége van Istenre, még ha ez nem is tudatos. Mindenkiben van valami jó, van valami tehetség. Segítsünk az embereken – kicsiken és nagyokon – hogy ez felszínre kerüljön bennük, s ezzel az életük teljesebb legyen.
Ha elhiszed, hogy Isten Rólad is valami szépet gondolt el, amit meg is lehet valósítani, akkor Ne Rejtsd Véka Alá! – Akkor Jézussal együtt mondom Neked: EFFATA azaz „nyílj meg”! Kérdezgesd az Istentől: Mit akarsz tőlem, mi a terved velem?….és ha szerzetesi életre hív, akár fiú vagy akár lány, ne félj IGENT mondani a szeretetre!
fr. Imre
Nagyszőlős