Imaoldal

„Minek keresném az utat, ha nem akarom megmutatni testvéreimnek, barátaimnak?”
Goethe

„Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni!”
Henri Frederic Amiel

Ha csak a magunk lelkét akarjuk megmenteni, míg mások a vesztükbe rohannak, akkor gazemberek vagyunk!… Hány keresztény gondol csak egyre: megmenekülni a pokoltól, s meghalnak anélkül, hogy Istent, Jézus Krisztust és az egyhá- zat megismerték, megtalálták volna! Jézus Krisztus azt akarta, hogy a keresztény kovász és só legyen… S az vagyoke? Nem? Akkor miért nevezem magamat kereszténynek?…

Kereszténnyé
nem válhatunk a születés által,
hanem csak újjászületés által.
a keresztény lét mindig csak
úgy jön létre,
hogy az ember átalakul.
elfordul a puszta emberi létezés
önelégültségéből és „megtér”.
Ebben az értelemben a keresztség,
mint egy életen át tartó megtérés kezdete,
alapvető jele marad a keresztény létnek;
erre akar emlékeztetni minket a
Hiszekegy kifejezése:
„hiszek a bűnök bocsánatában”.
Ratzinger bíboros

Kérjük Szűz Máriát, Isten szava meghallgatásának és szolgálatának Anyját: tanítsa meg nekünk, hogy szívünkben elmélkedjünk Fia szaváról, hűségesen imádkozzunk, hogy egyre jobban tényleges figyelmet fordítsunk testvéreink szükségleteire.
Ferenc pápa

A tenger
Uram, láttam, hogyan csapdossa a sötét és vad tenger a sziklákat.
A hullámok sodra a messzeségből jött.
Egyenesen, büszkén szökelltek, lökdösve egymást, hogy elérjék és túlhaladják az előttük hömpölygőket.
A fehér tajtékok a sértetlen szikláról nagy sietve visszahúzódtak, hogy új erővel zúdulhassanak rá.
Másnap nyugodtnak és tisztának láttam a tengert.
A hullámok messziről jöttek, simán, alig észrevehetően.
Illedelmesen fogták egymás kezét, lárma nélkül siklottak és teljes hosszúságukban a homokra feküdtek, alig érintve
szép habujjukkal a partot.
A nap gyengéden becézte őket,
s ők nagylelkűen verték vissza
sugarait, szerteszét árasztva fényességét.
Uram, add, hogy mellőzzem a fegyelmezetlen
indulatkitöréseket; fárasztanak és megsebeznek,
anélkül,
hogy az ellenséget eltalálnák.
Irtsd ki belőlem a színészkedő haragot,
mely rám irányítja a
figyelmet, de hasznavehetetlenné gyöngít.
Ne engedd, hogy gőgből másokat túlszárnyaljak,
keresztülgázolva az előttem haladókon.
Töröld le arcomról a győzelmes viharok sötét felhőit.
Ellenkezőleg: engedd, Uram,
hogy olyan nyugodtan töltsem
napjaimat, ahogy a tenger lassan az egész partot
beborítja.
Tégy alázatossá, mint amilyen a tenger,
ha csendes szelíden
közeleg, anélkül, hogy észrevétetné magát.
Add, hogy bevárjam, hogy együtt emelkedhessünk,
Hangolj össze a hullámok diadalmas kitartásával,
Tedd, hogy minden meghátrálás alkalom legyen a
felemelkedéshez.
Add az átlátszó víz világosságát arcomnak,
a hab fehérségét
lelkemnek.
Ragyogd be életemet, ahogyan napod sugarai énekelnek
a vizek
felszínén.
De főként ne engedd Uram,
hogy ezt a fényt magam számára
tartsam meg, add, hogy mindenki, aki felém közeledik,
azzal a vággyal térjen haza,
hogy a Te Örök kegyelmed
sugarában fürödhessen.

Michael Quest