Isten jele egy elgyötört pap számára

Vasárnap boldogan ébredtem, tudván, hogy misézni megyek a plébániára. Szinte kiugrottam az ágyból türelmetlenségemben, hogy készülődhessek és induljak az Úrral és népével találkozni. A szentmiseáldozat szép volt. A szertartás végén néhány hölgy odajött hozzám: „Atyám! Meggyóntatna minket?” Csak hárman voltak, de lassanként egyre nőtt a várakozók száma, s nemsokára végeláthatatlan sort képeztek. Végül csak három órával később tudtam kilépni a gyóntatófülkéből és elindulni hazafelé.

Éhes is, szomjas is voltam és szerettem volna kicsit pihenni. Ekkor egy asszony lépett oda és így szólt: „Ön a plébános, ugye? Édesapám tegnap éjjel meghalt, ma temetjük, de nem találtam papot.” Lélekben így fohászkodtam: „Uram, ha azt akarod, hogy ma a Te dicsőségedre dolgozzam, hallgattasd el a gyomrom korgását!” Így aztán a gyászmisét is bemutattam ennek a férfinak a lelki üdvéért. Arra gondoltam, taxival hazamegyek, megebédelek, és végre pihenek egy kicsit.

Talán hihetetlennek tűnik, de két szentmisét bemutatni és három órán át gyóntatni étlen-szomjan nem olyan könnyű.

Épp beleharapni készültem a szendvicsembe, amikor egy testvér jött oda hozzám. „Téged keresnek. A szomszéd egyházközség plébánosa megbetegedett, és nincs senki, aki egy órakor misézzen.” Emberi gyarlóságomban tiltakozva fordultam Istenhez: „Uram! Látod, hogy még mindig nem ebédeltem! … Örömmel megyek, de csak ebéd után. Adj pár percet. Vagy még jobb lesz, ha küldesz egy másik papot helyettem.” Alighogy befejeztem a háborgást, tisztán hallottam, amit Isten így válaszol: „Amikor pappá szenteltek, azt ígérted, egészen nekem és népemnek szenteled magad. Menj, mutasd be azt a szentmisét, meglepetés vár ott rád.”

Gyorsan bekaptam a szendvicset és elindultam misézni. Őszintén szólva elég bosszús voltam. Útközben megállapítottam, hogy csakis kötelességtudatból megyek. Azonban alighogy beléptem a sekrestyébe, hogy átöltözzek, kezdett elszállni a haragom. Egy házaspár jött oda hozzám: „Atyám! A lányunk egy hónappal ezelőtt öngyilkos akart lenni. Ma sikerült őt rábeszélnünk, hogy jöjjön el misére. Nagyon kérem, imádkozzon érte.” Ez volt hát a meglepetés, ami várt rám. Isten ideküldött engem, hogy egyik összezavarodott leányához szóljak.

Amikor az ember pap, megérti, hogy nincsenek véletlenek. Isten mindig maga küld bennünket. Ez csodálatos.

Az aznapi evangélium pontosan ennek a lánynak szólt: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket” (Mt11,28). Azzal a biztos meggyőződéssel kezdtem meg a szentmiseáldozat bemutatását, hogy Isten engem pontosan ide akart küldeni. A szertartás közben kértem a Szentlelket, ő szóljon általam. Azt is elismételtem Neki, hogy mennyire éhes vagyok, és hogy még mindig dühös is vagyok egy kicsit. Biztos vagyok abban, hogy maga Jézus mutatta be ezt az áldozatot. Nem tudom mással magyarázni. Általában nem tudok túl jól prédikálni, ebben a szentbeszédben viszont maga Isten szólt általam. Jézus evangéliumi szavai szeretetet, bátorságot, vigaszt és megkönnyebbülést hoztak… Miután vége lett a szertartásnak, a házaspár újra odajött hozzám, ezúttal a lányukkal. A lány sírva mondta: „Atyám! Annyira szükségem volt rá, hogy halljam mindazt, amit mondott. Isten segítsége hiányzott nekem. Eltávolodtam Tőle. Újra el akarok kezdeni imádkozni és kérni az Ő szeretetét és támogatását az újrakezdéshez.” Miközben a lány ezeket mondta, hallottam Istent, amint azt súgja nekem: „Szükségem volt rád ehhez az áldozatbemutatáshoz. Ezért hoztalak ide. Nem tudtam volna megtenni nélküled.” Az Úr jobban tudja, mint mi magunk, hogy mire van szükségünk. Azóta ez a lány mindig ott van a szentmisén. Isten megváltoztatta az életét.

Ami engem illet, azóta, ha kedvetlen vagy fáradt vagyok, arra gondolok: „Gyerünk, hajrá! Mutasd be azt a szentmisét és éld át úgy, mintha az első és utolsó miséd lenne. Istennek szüksége van rád.” Úgy érzem, Isten velem van és megvigasztal: „Nyugodj meg, majd én megcsinálom helyetted. Csak add kölcsön a kezedet és a hangodat…”

Arra kérlek titeket, különösen imádkozzatok plébániátok papjáért. Biztosan vele is előfordul, hogy mérgesen vagy üres gyomorral érkezik a szentmisére.

Forrás: 777blog.hu/Aleteia.org