Újra megrendezésre került (bár az árvíz majdnem elmosta) a VI. Kárpátaljai Ifjúsági Találkozó Nagyszőlősön. Talán az árvíz volt az oka annak, hogy most kevesebben gyűltünk össze, mint az ezt megelőzőkön. Ennek ellenére sokan először vettek részt a találkozón. Többen is mondták a fiatalok közül, hogy nagy szükség van az ilyen összejövetelekre, ahol lelkileg fel lehet töltekezni. Rengeteget tanulhattunk az előadóktól, s a gondolataikból leírnék néhányat, hogy mások is tanuljanak belőle.
Juhász János atyától azt hallottuk, hogy Isten az Úr a káosz felett, amely bennünk és körülöttünk van. Meg kell tanulnunk a Szentlélektől, hogy Isten mindenek felett áll. Rá tudjuk-e bízni a bennünk lévő káoszt, el tudjuk-e fogadni, hogy Isten másképpen „rak” rendet, mint ahogy azt mi tennénk?
Levcsenko Róbert görög katolikus atya arról beszélt nekünk, hogy hogyan lehet megvalósítani az emberek közötti egységet. A tökéletes egység maga a Szentháromság. Az emberek között csakis a szeretetben valósulhat meg az egység. Ha igazán tudom szeretni embertársamat, akkor meglátom benne Krisztust. Ha többet törődnénk egymással, kevesebb embert vonzanának a szekták. Minden egyes egyénen segítenünk kell, de nemcsak sajnálatból, hanem Krisztus szeretetével. Aki nem akarja, hogy a másik ember üdvözüljön, annak nincs hite. Istenben és a szeretetben vagyunk egyek.
Gulácsy Lajos tiszteletes úr olyan dolgokról beszélt nekünk, amelyek főként a fiatalokat foglalkoztatják. Elmondta, hogy Isten nagy ajándéka, ha az embert már fiatal korától megerősíti a hitben, irányíthatja, vezetheti. Hagynunk kell működni Istent az életünkben. Ő mindig velünk van, kérdés, hogy figyelünk-e Rá. Engedünk-e az akaratának? Személyes kapcsolatot kell kialakítanunk vele. Ne akarjuk megnyerni a világot, boldogabbak leszünk, ha csendesen végezzük napi teendőinket.
Az előadások után kérdéseket kaptunk a kiscsoportos beszélgetésekhez. Ezeken érdemes elgondolkodni: Mit kaptam Istentől, mi az én talentumom? El tudom-e fogadni, hogy van bűn? Felismerem-e a bűn okozta sebeket magamban és másokban? Tudom-e gyógyítani azokat?
Jó volt együtt beszélgetni a csoportokban, függetlenül attól, hogy ki milyen vallású. Sok mindenről nyilvánítottunk véleményt, több kérdés is felmerült bennünk, amelyeket a fórumon tudtunk megbeszélni.
Úgy érzem, hogy sikeres volt a találkozó; az utolsó napon alig akartunk hazamenni. Rengeteg új barátot szerezhettünk. Tele volt az iskola nagyterme a sok, ragyogó arcú, lelkes fiatallal.
Itt szeretném megköszönni a szervezők nevében is az iskola igazgatónőjének, hogy már annyiszor rendelkezésünkre bocsátotta az épületet. Remélem, jövőre is együtt lehetünk, újra gazdagodhatunk, közelebb kerülhetünk Istenhez és egymáshoz.
Margitics Ildikó, Nagyszőlős