A zarándoklat jó alkalom arra, hogy hálát adjunk Istennek

A zarándoklat jó alkalom arra, hogy hálát adjunk Istennek  Amióta Magyarország csatlakozott a schengeni övezethez, a Kárpátalján élők számára is elérhetőbb, egyszerűbb lett az európai országokba történő utazás. Ezt sokan ki is használják, különböző turista körutakra indulnak el, nyaralni mennek. Van az „unióba” utazó embereknek egy olyan rétege is, akik zarándokokként indulnak útnak és keresik fel a különböző kegy- és zarándokhelyeket.

Ilyen a beregszászi Paraszka Ilona is, aki lelkesen vág neki ilyen zarándoklatoknak évente többször is, és hittestvéreit is erre buzdítja, toborozza, segít a szervezésben, összeírja a környékbeli jelentkezőket.

  – Kedves Ilona, merre tartott az első zarándokútja és mi az, ami arra sarkallta, hogy zarándokoljon?

  – Legelső és leginkább emlékezetes zarándokutam Medjugorjéba vezetett, ahová azután még négyszer mentem el. Azért indultam el erre a Mária-jelenés miatt híres kegyhelyre, mert súlyos betegségben szenvedtem, kértem Isten kegyelmét a gyógyuláshoz és úgy éreztem, el kell jutnom oda. Azóta azt is érzem, hogy egy-egy zarándoklat jó alkalom arra, hogy hálát adjunk Istennek. Lehetőségem volt elzarándokolni Lourdes-ba, Rómába, Mariazellbe, valamint Magyarország szinte minden ismert zarándokhelyén jártam: Máriapócson, Máriabesnyőn, Mátraverebély-Szentkúton, stb. Voltam ezen kívül Pannonhalmán, Ópusztaszeren, ahol a híres Feszti-körképet is megtekinthettem. Kérem a Jóistent, adjon erőt ahhoz, hogy még sok helyre tudjak elzarándokolni.

  – Hová vezetett legutóbbi zarándokútja?

  – Egy lengyelországi zarándoklaton vettem részt, ami június 22-én indult Kárpátaljáról. Először Wadowicébe, II. János Pál pápa szülővárosába érkeztünk. Megtekintettük a város templomát, ahol röviden imádkozhattunk, majd Karol Wojtyła szülőházához mentünk, ahol képes illusztrációkat tekinthettünk meg életéről, gyerekkorától egészen haláláig. Meglátogattuk a múzeumot is, amely szintén az ő életének mozzanatait mutatja be. Estére érkeztünk szálláshelyünkre, Kalwaria Zebrzydowskába, ahol az ottani ferences rendház látott vendégül bennünket. Megtudtuk, hogy 1987. július 17-én, a kálváriai Szűzanya-kép megkoronázásának 100. évfordulója alkalmából II János Pál pápa ide látogatott és hálája jeleként egy aranyrózsát helyezett el. „A pápai rózsát a kálváriai Szűzanya lába elé kívánom letenni, mint a hála jelét azért, amit eddig tett és jelenleg is tesz az életemben.” Azóta Lengyelország szinte minden városában lehet a kegytárgyüzletekben ilyen aranyrózsa-utánzatot vásárolni, amely egyben szimbólummá is vált. Vacsora után a rendház kápolnájában tartott nekünk szentmisét Losák István atya, aki szintén részt vett a zarándoklaton. A szentmise után még alkalmunk volt ellátogatni a wadowicei bazilikába, ahol a Szűzanya szobra előtt mindenki elmondhatta imáit. Másnap reggeli után indultunk el Krakkóba. Sok temploma közül a Mária templom a legnagyobb. Annyi szép hely található ebben a nagyon szép városban, hogy még egy nap sem lett volna elegendő ahhoz, hogy mindet megnézzük. Meglátogattuk a nemrég tragikusan elhunyt lengyel elnöki házaspár sírhelyét is. Másnap Auschwitz-Birkenauba látogattunk el, ahol a koncentrációs tábor múzeumát, a náci terror helyszíneit tekinthettük meg: gázkamrákat, krematóriumokat, kivégzőhelyeket, barakkokat. A látogatás minden pillanata szívszorító volt mindannyiunk számára. Zarándoklatunkat Częstochowában folytattuk. Miután elhelyezkedtünk a zarándokházban, a templomba siettünk a Fekete Madonna kegyképét üdvözölni. Felejthetetlen volt a kegykép gyönyörű látványa, szinte lehetett érezni azt a nagy szeretetet, amit a Szűzanya a képről felénk sugároz. A kegykép előtt hosszasan imádkoztunk, elmondtuk a Jóistennek örömeinket, bánatainkat, letettük terheinket és a Szűzanya segítségét, közbenjárását kértük. A templom falain sok helyen rózsafüzéreket és különböző tárgyakat láthattunk, amelyeket az idelátogató zarándokok hoztak magukkal ajándékba hálájuk jeléül.

  – Milyen gondolatok, elhatározások fogalmazódtak meg Önben a zarándoklat alatt?

  – Elhatároztam, hogy hazatérve a szerzett élményeket, kegyelmeket megosztom az itthon maradt testvérekkel, akiknek nem volt lehetőségük részt venni a zarándoklaton. Boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a zarándokútnak, és hálát adok a szerencsés oda-vissza utazásért. Az egész csoportunk nevében köszönetet mondok Natáliának, aki csoportvezetőnk volt, és nem utolsó sorban Losák István atyának, aki már nyolc hónapja szolgál itt nálunk, Beregszászban. Ez alatt az idő alatt sok mindenre megtanított minket a felnőtt-hittanórákon, amelyeken én is rendszeresen részt veszek