Lelkinap Aknaszlatinán – az élet védelmében

Március 12. Már hetekkel ezelőtt mindannyian izgatottan vártuk ezt a napot, rólam nem is beszélve, hisz most volt életem első előadása.

Mikor megtudtam, hogy Rácz István atya olyan témából írta annak idején diplomamunkáját, mely szívemhez oly közel van – mert van-e fontosabb egy óvodavezető számára, mint a GYERMEKÉLET -, kértem István atyát: „vágjunk bele!”.

Megbeszéltük, hogy ő vállalja ennek a kényes témának az egyházi, lelki részét, én pedig a statisztikát, vagyis közösen beszélünk arról a tényről, hogy a magzat a fogantatástól kezdve már emberi lény.

Sok anyagot, rövid kis videófilmeket szedtünk össze. Minden ismerősünk drukkolt nekünk.

Délután 4 órakor kezdődött az első előadás, melyet Butsy Lajos atya, plébánosunk tartott. A családi konfliktusokról beszélt, vagyis annak megoldásairól illetve megelőzéséről.

Az előadás végén beosztottuk a kiscsoportokat, hogy már a kávészünetben elkezdődhessen a beszélgetés.

Egy 42 tagú kisközösség gyűlt össze: a Szent Anna óvoda dolgozói, a helyi Bolyai János középiskola pedagógusai, és intézményünkbe járó gyermekek szülei. Meglepetésünkre több férfit is érdekelt, mi is történik ezen a délutánon.

Kávészünet után megkezdtük a második előadást. Az elején elhangzott, mi a helyzet a világban, vagyis melyik országban a terhesség hányadik hetétől védi a törvény a megfogant gyermek életét. Kiemeltük, hogy a Jóisten a nőt anyaságra teremtette, és a természet is erről tanúskodik. Majd rövid videófilmet mutattunk be, ahol egy elefánt születését mutatják: közben kiderül, hogy a kiselefánt halva született, s az elefántanyuka milyen izgatott, milyen óvatosan járja körül, ormányát gyermeke ormányába tekerve, hogy az oxigénhez jusson, s végül talpra is állítja kicsinyét. A második film egy abortuszt mutat be; drámai, de tényszerű volt a vége, mikor a „doktor” végzett a munkával, és a gyermeket szalvétába tekerve a kukába dobták.

A két kisfilm után Rácz István atya az egyház szemszögéből világított rá a témára. Elmondta, hogy az abortuszt az egyház olyan súlyos bűnnek tekinti, hogy régebben csak a püspök oldozhatta fel alóla az elkövetőit. Arról is beszélt: ha megfogant egy házasságon kívüli gyermek, a férfi álljon a nő mellett, és ha házasságot esetleg nem is tud felkínálni, fogadja el a gyermeket, és támogassa az anyát. A nő szükség esetén forduljon segítségért plébánosához. Előadás után következett a kiscsoportos megbeszélés. Arról beszélgettünk, ki hogyan látja, mi okozhatja, hogy valaki az abortusz mellett dönt, és hogyan lehetne ezeket megelőzni, pl. a párok közötti nagyobb bizalommal. Egyetértettünk abban is: ha elfogadjuk a nehézségeket Isten kezéből, mindig számíthatunk az ő segítségére is. Közben az atyák gyóntattak, illetve lelkibeszélgetésre várták a jelenlévőket.

Közös vacsorával ért véget ez a gyönyörű nap, ahol a hagyományos gombás töltött káposztával és egy kis háziborral kínáltuk a társaságot. Késő estére járt, és még senkinek nem volt kedve hazamenni.

És ha ezzel a nappal egy gyermek életét is sikerül megmenteni, azt mondom: MEGÉRTE.

P. Éva
Aknaszlatina