2008. március 25-én nagy volt a forgalom az aknaszlatinai Szent Anna óvodában. Húsvéti előadásra készültünk. Minden ünnepet közösen szoktuk ünnepelni a szülőkkel, de ez a nap mégis mindig különös: rengeteg a vendég, talán azért, mert Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A közelben levő katolikus óvodák pedagógusai is hozzánk igyekeztek, és a tanfelügyelőség egyik munkatársa is. Nyitottak vagyunk és mindenkit szeretettel vártunk. Örültünk, hogy az állami óvoda vezetője is elfogadta a meghívásunkat. Gyönyörű népviseletet készítettek a szülők a kis szereplőknek. Izgatottan álltam óvodásaim előtt, még inkább a vendégek és szülők előtt. Mivel kezdjem? Jézus győzelméről beszéljek, vagy talán a Szűzanya borzalmas fájdalmáról ott a kereszt alatt? Igen, ezt biztos át fogják érezni, hisz ők is szülők.
Először a kiscsoport lépett fel, rövid kis feltámadási énekekkel, versikékkel, közös kis tánccal.
Közben készülődött a nagycsoport, egy színdarabbal kezdték a műsorukat. Azt a jelenetet elevenítették meg, amikor a szent asszonyok a sírhoz mennek, hogy Jézus testét bebalzsamozzák. Húsvéti énekek, versek hangzottak el, népi hagyományok elevenedtek meg, és végül jött a locsolkodás… A záróének Sillye Jenőnek Boldog az ember kezdetű dala volt, furulyakísérettel.
Úgy éreztem, hogy nagy volt a siker. Közösen ebédeltünk vendégeinkkel, munkatársakkal, és ebéd közben értékeltük munkánkat. Butsy Lajos plébánosunk szerint több szülőt gyermeke fog rávezetni a hit útjára.
Késő délután van. Elmentek a vendégek, csend lett a Szent Anna óvodában. Egy ilyen nap után úgy érzem, hogy van értelme annak, amit csinálunk.
Puliszka Éva
A Szent Anna óvoda igazgatója