Mi, a Szent Márton Székesegyház gyermekkórusának tagjai, 2008. március 28-30. között közösségépítő lelkigyakorlaton vettünk részt Ungváron. A lelkigyakorlatot Németh Edit kőszegi hitoktató vezette, segítője Petra nővér volt, szervezői és kísérői pedig karvezetőnk, Szvirida János és felesége, Jolán. Szállást a Szent Gellért Katolikus Szakkollégiumban kaptunk. Megérkezésünk után félórás kóruspróbát tartottunk, a próba után pedig szabadidőnk is volt.
Ebéd után kezdődött a közösségépítő lelkigyakorlatunk. Körbeültünk és bemutatkoztunk egymásnak: bemutatkozó kártyákat rajzoltunk, amin ábrázoltuk jellemünket, majd mindenki külön-külön mesélt valamit magáról. Első délutánunk igen érdekes volt. Sokat szórakoztunk, és a hosszadalmas beszélgetés során közelebbről is megismertük magunkat és a többieket. Megtudtuk, milyenek vagyunk legbelül, milyen színűek vagyunk, milyen állatnak vagy növénynek, vagy éppen milyen hangszernek érezzük magunkat. Sok érdekeset tanulhattunk ezen a délutánon. Izgalmas tanmesét hallgattunk, amit Petra nővér olvasott fel nekünk. A mese után magunk is átéltük azt, és beleéltük magunkat a történetbe, mivel eljátszottuk az egészet. Jót szórakoztunk és sokat nevettünk. Így értettük meg igazán a mese lényegét.
Közben volt egy kis megszakítás is, amikor is kicsit kikapcsolódtunk az udvaron, ahol sok vidám játékot játszottunk.
A vacsoránál találkoztunk Tabita nővérrel, a kollégium igazgatójával, aki megismertette velünk a házirendet, és megkért minket, hogy tartsuk is be azt. Vacsora után meghallgattuk az esti mesét. Nagyon érdekes történetet olvasott nekünk Petra nővér Mikka-makkáról, egy macskaszerű lényről, aki szívesen segített azokon, akiket a szomorúság közelített meg. A mese arra utalt, hogy vegyük kezünkbe azokat az embereket, akik igen rászorulnak a szeretetre és a vidámságra. A mese után a kápolnában elmondtuk az esti imádságot, majd 9-kor takarodó volt. Az éjszaka nagyon „mozgalmas” volt.
A második nap ismét nagyon érdekes dolgokat csináltunk. Kaptunk egy lapot, amire ezt írtuk: „Azt szeretem benned, hogy…”, majd ezt a hátunkra ragasztották. Így járkáltunk pár percig, miközben ezekre a lapokra leírtuk a véleményünket egymásról. Majd a papírt leszedve összeültünk, és mindenki külön-külön elolvasta a róla írt véleményeket. Nem panaszkodhattunk, mivel kedveljük egymást. Boldogok voltunk és jólesett nekünk mindezt elolvasni, kedves dolgokat írtunk egymásról. Ezután érzéseinket osztottuk meg egymással. Egy másik játékban párokba álltunk és egy ceruzával kellett rajzolnunk szótlanul, közösen fogva a ceruzát. Nagyon szép és érdekes képek sikerültek. A párok gondolatai igen egyezőek voltak.
Egyik témánk a bizalomról szólt. Sokat beszéltünk erről, majd – hogy kipróbáljuk egymás iránti bizalmunkat – bizalom-játékokat játszottunk. Kiderült, hogy eléggé bízunk egymásban.
A vacsorán ismét velünk volt Tabita nővér, aki újra felhozta nekünk a házirendet.
Elérkezett a vasárnap, lelkigyakorlatunk utolsó napja. A szentmisére mindenki átöltözött az ünneplőjébe, felvettük a gallérokat és tartottunk egy kóruspróbát. Utána lementünk a kollégium kápolnájába, elfoglaltuk a helyünket, és lassan el is kezdődött a szentmise. Ide több ember érkezett, mivel a kápolna búcsúnapja volt. Nagyon jól teljesítettünk a misén. Utána csoportképet készítettünk az oltár előtt, majd agapéban volt részünk.
Következett a búcsúzkodás. Edit néni feltett egy ilyen kérdést: „Milyen érzés van most benned, milyen színű vagy, és mit viszel haza a lelkedben magaddal?” Hát persze, hogy mindnyájunkban vidám színek lapultak, vidám és boldog érzések árasztották el szívünket. Sok jót, élményt, vidámságot, jókedvet hoztunk magunkkal erről a csodálatos hétvégéről. Viszont mindenki szomorú volt, hogy elmegyünk, mivel maradtunk volna még pár napot. Mindannyian megkedveltük Edit nénit és Petra nővért, nagyon aranyos teremtések mind a ketten. S reméljük, ők is így vélekednek rólunk.
Hálát adunk mindazért, ami itt történt velünk, azért, hogy itt lehettünk. Az volt a legjobb ebben, hogy ezen a csodálatos hétvégén itt volt velünk Jézus, tapasztalhattuk őt a szívünkben. Mindnyájunkat megfogott valami. Idézem kórustársaim szavait: „Ez afféle lelki tisztulás volt a számomra!” Igen, mindenkinek ilyen érzése volt. Nagyon jó volt ez a közösségépítő lelkigyakorlat. Mindenki örült, hogy itt lehetett, és mindenkiben ott van a remény az újabb találkozásra.
Orbán Edina kórustag
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!