Annyi év után újra szabadon

Marikának hívnak. Szeretném megosztani másokkal, mint mentem keresztül és hogyan tapasztaltam meg Isten szeretetét az abortuszban érintett nők lelkigyakorlatán, amin Vinnicában vettem részt.

Már az is csodálatos volt, ahogy tudomást szereztem a lelkigyakorlatról a Mária Rádió által. Horodokból közvetítettek éppen szentmisét, és a végén a plébániai hirdetések között említették ezt a lelkigyakorlatot is. Nem nagyon figyeltem és nem hallottam, hol lesz. De elkezdtem nyaggatni a lányomat, és ő néhány nap múlva az interneten megtalálta a telefonszámot – én pedig feliratkoztam. És nem sajnálom – sőt, ellenkezőleg: azt akarom, hogy másoknak is ugyanígy hasznára legyen!
Lehet, hogy valaki szégyelli magát vagy húzza az időt, kételkedik – de ne féljenek, higgyék el, megéri! Egyszerűen csak bízzák rá magukat Istenre és mondják ki neki az Igen-t!

A Mária Rádió ugyan később is hirdette ezt a lelkigyakorlatot, de ha csak akkor jelentkeztem volna, talán már késő lett volna, mert beteltek a helyek. Hálás vagyok a horodoki papnak a hirdetésért, mert onnan ugyan nem jött el senki, de én egy másik városból épp tőle értesültem a lelkigyakorlatról – így akarta Isten, hála legyen neki érte!

Gyerekkoromtól kezdve jártam templomba, katolikus családban nőttem fel stb. De megtörtént, ami megtörtént, vétkeztem és nagyon bűnös vagyok, embert öltem, mint az a lator a kereszten, akit Jézus mellett feszítettek föl. Régen volt, még fiatal koromban: nem értettem, mi történik, szégyelltem magam, nem láttam kiutat…
De a törvény nem tudása nem ment fel a felelősség alól. Rögtön futottam és meggyóntam az abortusz bűnét (amikor rájöttem, mit tettem), de lelki nyugalmam nem volt. Életem folyamán még többször újra meggyóntam a gyilkosság bűnét, és búcsúkat is felajánlottam erre a szándékra. Hittem, hogy Isten megbocsát. A gyónások után megkönnyebbültem és megértettem, hogy azért könnyebb, mert ezt a terhet Isten elveszi és segít nekem vinni. Isten megbocsátott nekem, de én magamnak nem tudtam megbocsátani, nagyon nehéz volt…

Teltek az évek, mind közelebb az örökkévalósághoz… Aztán jött a rák, az operáció, ahol minden női szervet kivettek, sugárkezelés, terápiák stb., két hónap a kórházban az onkológián. Néhány asszony meghalt a kórházban a műtét után, néhányan meg nemsokára, otthon. Én életben maradtam. „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen útjáról és éljen.”

Megéltem az Irgalmasság Évét. Hallva, hogy ebben az évben Isten megbocsátja az abortusz bűnét (máskor is megbocsátja, de ebben az évben külön kiemelte a pápa – a szerkesztő megjegyzése), megint meggyóntam ezt a bűnt. És amikor Isten Mária közbenjárása által tudtul adta nekem, hogy lesz ilyen lelkigyakorlat, arra gondoltam, miért ne használnám fel! Ez egy esély! Ezért élek még – mert Isten szeret, mert hív engem, vár rám! Elhatároztam: történjen bármi, én elmegyek! Előállt egy nagyon komoly akadály néhány nappal az indulás előtt, de az Isten lecsendesítette ezt a vihart.

Ezt a lelkigyakorlatot egy olyan virághoz hasonlítanám, amit éveken át nevelsz, és csak egyszer virágzik egész életedben – el ne mulaszd azt az órát!
A lelkigyakorlat egy időzített bomba volt a számomra, ami viszont nem rombol, hanem gyógyít! Csak néhány nap – és milyen eredmény! Nem, nem biztos, hogy azonnal érzed, ez nem mágia, nem valamilyen tabletta, a gyümölcse fokozatosan érik be.

Már egy hónap telt el, és csak most tudom elmondani, megosztani az érzéseimet: milyen ez a szabadság, hogy így már lehet tovább élni, végre szabadon, tele tüdővel lélegezhetek! Most tudok beszélni arról, amit még egyszer megtapasztaltam, hogy Isten szeret engem, megbocsátott nekem és segített magamnak is megbocsátani. Most már nyugodtan találkozhatok az irgalmas Istennel az örökkévalóságban. Most már tudom, hogy mindent megtettem, amit tudtam – és boldog vagyok!

El akarom mondani minden nőnek: ne féljetek, menjetek el a lelkigyakorlatra!

Ezt nem lehet szavakkal leírni. Ezt át kell élni. Ez Isten nagy irgalma! Olyan isteni ajándék, amit ki kell használni – ne féljetek! Ilyen lelkigyakorlaton egy életben csak egyszer lehet részt venni…

Nem csak olyan nők vehetik hasznát, akik önként mentek abortuszra, hanem azok is, akik elveszítették a gyermeküket óvatlanságból vagy az orvosok könnyelműsége miatt, és most magukat vádolják.

Gyere, ne félj! Sokan fognak imádkozni érted – és ez nagy erő! Nem vagy egyedül. Isten veled van. Vár rád!