Boldog Salkaházi Sára vértanú

„Íme, itt vagyok, engem küldj!” – ezt a jelmondatot választotta a missziós munkára készülő Salkaházi Sára 1940 pünkösdjén, örökfogadalma letételekor a Szociális Testvérek Társaságának tagjaként, amely megjelöli és meghatározza vállalt sorsa beteljesülését.

Sára 1899. május 11-én született Kassán ifj. Schalkház Lipótnak, a Schalkház Szálló tulajdonosának családjában. Iskolatársai vidám természetű, szellemes lánynak ismerték. Tanítóképzőt végzett, de csak egy évig tanított.

Az első világháború után Kassa ugyanis az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a pedagógusoktól is. Sára ezt megtagadta, ezért el kellett hagynia a pályát.

Ezután kitanulta a könyvkötészetet, dolgozott húga kalapüzletében, és közben írogatni kezdett. 1919-től különböző felvidéki magyar lapokba írt.

1922–23-ban néhány hónapig eljegyzett menyasszony volt, végül azonban a mélyebb vonzalomnak engedett, és éledező szerzetesi hivatása felé fordult. 1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. 1928-ban elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot. Még ebben az évben felkereste a budapesti anyaházat. Rövid időn belül leszokott a dohányzásról, lemondott az újságírói élet kínálta szabadságról, és Istennek szentelte életét. 1929-ben elfogadták jelentkezését a rendben, ahol novícia lett.

Első fogadalmát 1930. pünkösdjén tette le Szegváron. 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol a karitászmunkát irányította, emellett a gyermekkonyhára felügyelt, hitoktatást végzett, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában, családokat látogatott. 1934-ben visszahelyezték Kassára, ekkor támadt benne először komoly vágy a missziós tevékenység iránt.

A Brazíliában élő magyar bencések 1937-ben szociális testvéreket kértek missziós munkára. Ehhez a munkához Sárának először magyar állampolgárrá kellett válnia, ezért végleg elhagyta Kassát és Budapestre költözött. Időközben azonban a második világháború kitörése lehetetlenné tette a brazíliai utazást.

A bécsi döntés után Kárpátalján végzett szociális munkát.

Örökfogadalmát 1940. pünkösdjén tehette le. Az év tavaszán naplójába ezt írja: „…a kínzástól ne féljek, az apró testi gyengeségeket fogadjam szívesen, a halálnak örüljek.”

A következő évtől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője volt. Három évig dolgozott itt, ez idő alatt öt új otthont alapított, közel háromszáz férőhellyel, és elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését is.

A Társaság már 1939-ben nyíltan szembe ment az országban többnyire elfogadott antiszemitizmussal. Azt hirdették, hogy a Szociális Testvérek Társasága, mivel keresztény alapokon áll, nem teheti magáévá a zsidótörvényt. A német származású Salkaházi Sára náciellenességét egy szimbolikus gesztussal is kifejezte: németes nevét 1942-ben, amikor a németbarátság következtében sokan visszavették eredeti német nevüket, Schalkháziról Salkaházira magyarosította.

A rend mindent megtett, hogy küzdjön a nemzetiszocializmus terjedésének embertelen következményei ellen, és Sára is azért imádkozott, hogy legyen ereje ehhez a küzdelemhez. Nemcsak hirdette a krisztusi elveket, hanem felajánlotta életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember 14-én megtörtént a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában.

A német megszállás idején a Szociális Testvérek összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátott bújtatottakkal, mintegy ezer üldözöttel, közülük legalább százan, zsidó nők és gyerekek, Sára testvérnek köszönhetik életüket, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette.

1944. december 27-én a zsidók után kutató nyilasok körbevették az otthont, négy gyanús személyt és Bernovits Vilma hitoktatót is őrizetbe vették. Sára nővér az akció végén érkezett, elkerülhette volna a letartóztatást, de nem menekült el; így, mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták. Egy szemtanú szerint még aznap este mind a hat elhurcoltat – mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték a Szabadság-híd lábánál.

A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata 45 évesen beteljesedett.

Hősies embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a Világ Igazai közé. A magyar zsidóság emléktáblát állított a tiszteletére.

Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én a Szent István-bazilika előtti téren avatták boldoggá tízezres tömeg előtt. Ez volt az első Magyarországon végzett boldoggá avatás 1083 óta.

Mindenható, örök Isten, te boldog Sára szűz és vértanú neked szentelt életét mártíromsággal koronáztad meg. Kérünk, engedd, hogy hirdethessük a szegényeknek az üdvösséget, a raboknak a szabadulást, a szomorúaknak az örömet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Összeállította: Riskó Marianna