A Cenacolo közösség látogatása Kárpátalján

A Cenacolo olyan keresztény közösség, amely befogadja az utat tévesztett, csalódott, reményvesztett fiatalokat (elsősorban az alkohol- és kábítószer- függőségben szenvedőket), akik arra vágynak, hogy megtalálják önmagukat, az élet értelmét és örömét. Majnek Antal püspök atya nagyon szeretné, hogy a Cenacolo közösség házat nyisson Kárpátalján egész Ukrajna számára,

s az utóbbi öt évben többször is kifejezte kérését a közösség vezetőségének. Ő maga többször járt náluk, két évvel ezelőtt pedig Georg, az ausztriai ház vezetője is viszonozta a látogatást. A múlt évben a püspök atya a közösség alapítójával, Elvira nővérrel is találkozott az olaszországi Saluzzóban, a közösség központjában. Idén az egyik vezető végre kijelentette: most már nekik kell lépéseket tenniük azért, hogy a közösség Kárpátaljára jöjjön.

Ennek első konkrét lépéseként három felelős tag (Andreas atya Saluzzóból, valamint Maros és Slaven, a hozzánk legközelebbi szlovák és lengyel házak vezetői) 2010. október 25-27. között ellátogattak hozzánk. Saját szemükkel akarták látni Kárpátalját, az itteni életkörülményeket, embereket, s meg akarták nézni azokat a püspök atya által javasolt helyeket is, ahol lehetőség van a Cenacolo-ház elindítására.
Munkácson a székesegyházban a magyar iskola és a katolikus líceum fiataljainak Maros és Slaven tanúságot tettek arról, hogyan szabadultak meg a drogfüggőségtől, hogyan jutottak el Jézus segítségével a feltámadás öröméhez, s arról, hogy nem a halálé az utolsó szó. Maros elmondta, hogy több mint tíz évet drogozott, és csak sötétség volt az életében. Amikor belépett a közösségbe, öröm nélküli, életkedv nélküli ember volt, tele önzéssel.
Beszélt arról, hogyan érzett magában fokozatosan egyre több világosságot; arról, hogyan találkozott a Cenacolóban életében először őszinte barátsággal – valakivel, aki érdek nélkül ajándékozta neki a barátságát és a szeretetét. Tanúságot tett arról, hogyan jött rá arra a közösségben, hogy mi az (vagy Ki az), ami/Aki az életben a legfontosabb. Soha nem gondolta volna – mondta –, hogy az öröm a szenvedésből, az áldozatos életből, a kereszt elfogadásából születik.
S most egészen másképp néz az ember belső gyengeségeire, sebzettségére. Nem szégyell gyengéd lenni, nem szégyelli megmutatni érzéseit mások előtt, próbál mindig igazságban élni, álarcok nélkül. Mert az igazság az, ami szabaddá tesz. Az Igazság, aki maga Jézus Krisztus. Csak az, aki szenvedett, tud szeretni, együtt érezni, segíteni a bajbajutottnak. Térden állva az Oltáriszentség előtt sokat lehet tanulni – mondta. Jézus a mi tanárunk.
Mindenkit megérintett, amikor Slaven elmesélte azt az élményét, ami elindította benne a változást: több év drogozás után, a Cenacolóba való belépésekor szomorúnak és üresnek érezte magát. Elvira nővér észrevette ezt, odament hozzá és mindenki előtt átölelte. Úgy érezte, hogy ilyen szeretettel őt még senki nem ölelte meg. Megérezte, hogy van Valaki a világon, aki őt, a bűnöst, drogost szereti, hogy ezen a nővéren keresztül Isten szereti őt olyannak, amilyen. S ez a tapasztalata olyan erős volt, hogy elindította benne az élni akarást. Slaven arról is beszélt, men.- nyire fontos a másik emberben észrevenni a jót, ami sokszor falak mögé van rejtve.
Bízni, hinni kell abban a jóban, ami a másik emberben van. Segíteni kell a másiknak, hogy ő is elhiggye magáról, hogy a szíve mélyén ő jó, hogy Isten szereti, és ő képes ezt a szeretetet bűnbánó szívvel befogadni és továbbadni. A szeretet csodákat tud tenni, a szeretet felszabadítja az embert.
Délután az ungvári magyar gimnáziumban beszélgettek a fiatalokkal, majd a görög katolikus szemináriumban tettek tanúságot arról, milyen csodákat tesz és hogyan működik a Szentlélek a Cenacolóban, hogyan válik életté Jézus szava: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32). Ez utóbbi helyre Milan Sasik püspök meghívására érkeztek, aki Antal püspök atyához csatlakozva szintén azt szeretné, ha a közösség letelepedne Kárpátalján. Az Ungvári „Tisza TV” riportot készített velünk, aminek nagyon örültünk: Isten gondviselését láttuk benne, hiszen így még több ember megtudhatta, hogy létezik a Cenacolo, hogy van egy közösség, amely segítséget nyújt az azt kérő drog- vagy alkoholfüggőknek, s a legfontosabbat: hogy van remény, mert Jézusnál nincs lehetetlen.
Szerdán az Ungvári Alkohol- és Drogterápiás Intézetbe hívtak minket. A főorvos kedvesen fogadott minket. Elmondta, hogy Kárpátalján is egyre növekszik a drogfüggők száma. Intézményükben orvosságokkal próbálják minimumra csökkenteni a drogtól való fizikai függőséget, de ennél súlyosabb a pszichikai függőség, és ez ellen ők semmit nem tudnak tenni. Ezért ők is remélik azt, hogy a Cenacolo házat nyit Kárpátalján.
Az intézményben gyógyuló drog- és alkoholbetegekkel is volt egy találkozónk. A többségük fiatal fiú vagy lány, szemükben üresség és örömtelenség. A cenacolósok nekik is beszéltek a saját életükről, szabadulásukról; arról, hogy van kiút, van remény…
A Cenacolónak ez a rövid látogatása hálaadó szentmisével fejeződött be. Együtt adtuk hálát a találkozásokért, imádkoztunk azért, hogy a Jóisten segítsen abban, hogy nálunk is megnyílhasson a közösség háza, hogy sok drog- és alkoholfüggőségben szenvedő ember átélje a szabadulás és a feltámadás örömét és felébredjen bennük a remény.

Aki ismer olyan embert, aki káros függőségben szenved (drog, alkohol, játékautomaták, komputer…) és szeretne ettől megszabadulni, vagy szeretne többet megtudni a Cenacolo közösségről, ezeken a telefonszámokon érhet el bennünket, ahol magyar és ukrán nyelven is tudunk tájékoztatást adni: Miskolci László: 0-98-903-8193, Petenko Miron: 0-97-683-8556