A család és a katekézis éve

A papság éve után a család és a katekézis éve érkezett el. Amennyire fontos a papság a hívők számára, olyan értékes a család a társadalom számára. Mindkét hivatás fontos, a papi és a szülői is. A jó keresztény család bölcsője lehet a papi hivatásnak.

Veszélyben van a család.

Ezért irányítjuk rá idén jobban a figyelmünket. Kevés olyan film van, ami a harmonikus családi életet mutatja be, annál több, ami szerelmi háromszögről, hűtlenségről, válásról számol be. Sok fiatalból hiányzik az életre szóló elköteleződés. Élettársi kapcsolatban élnek, ami eléggé labilis. Kitolódik a házasságkötés ideje. Egyrészt a tanulás, az egyéni karrier építése, másrészt az anyagiak, illetve a lakás hiánya miatt. Ezért később és kevesebb gyermek születik.

A régi nagycsaládos modell, amikor több generáció élt együtt, megszűnt. A szülők nyugodtan dolgozhattak, a nagyszülők nevelték a gyermekeket, segítettek a tanulásban, meséltek nekik, játszottak, imádkoztak velük, végezték a házimunkát. Ma mikro-családok vannak. Mindkét szülőnek dolgoznia kell, hogy megéljenek. Korán viszik a gyerekeket óvodába, iskolába, és késő délután érnek haza, hétköznap nincs elég idő a személyes beszélgetésre a gyerekekkel. Hiányzik a családi otthon szeretet-légköre, a derű, a felszabadultság.

Szomorú a csonka család is. Amikor meghal a hitves. Egy özvegyasszony fogalmazott így férje halálakor: úgy érzem, mintha levágták volna a jobb karomat. A gyermekeket nagyon megviseli a szülő elvesztése. Ugyanúgy, mint amikor a szülők elválnak. A gyermek magát hibáztatja. A válás nem jön egyik pillanatról a másikra. Hosszú folyamat előzi meg. Jelek vannak, amire nem figyelnek eléggé. Sok fiatal házaspárban hiányzik a türelem, a megértés, a megbocsájtás lelkülete. Már esküvő előtt is felmerül a gondolat, hogy ha nem jönnek ki, elválnak. Vannak, akiket szüleik nem fogadtak el. Állami gondozottak lettek, ahol nem tapasztalták meg a szülői szeretetet, felnőtt korban ezért minta nélkül nem is tudják azt megélni. A nevelőszülők sem tudják mindig pótolni a vér szerinti szülőket. A szeretet-hiány meglátszik aztán az ilyen gyermekek viselkedésén.

Most fordítsuk figyelmünket a Szent Család felé!

Szent Józsefet igaznak és hűségesnek nevezi az Egyház. Igazat mondott, igazságos volt másokkal szemben. Megbízott Máriában és hűséges volt hozzá. Élő kapcsolatban volt az Istennel. Hozzá fordult tanácsért és Isten akaratát valósította meg. Kétkezi munkájával kereste meg kenyerét. Becsületesen dolgozott. Szeretettel szolgálta családját. Nem akart ros.- szat senkinek. Teljesítette a törvény előírásait.

Gondviselője volt Máriának és Jézusnak. Mennyire fontos, hogy ilyen családapák legyenek ma is! Őszinték, igazságosak, imádságos lelkületűek, dolgos, családjukért élő, hűséges férjek! Szűz Mária bűntelenül élt. Gyermekkorában szívta magába a vallásosságot egyrészt szüleitől – Annától és Joakimtól –, másrészt a templomi szolgálat révén. Odafigyelt a liturgiára, szívébe véste a zsoltárokat, ezekből fogalmazta meg később hálaadó imádságát, a Magnificatot. IGEN-t mondott Isten akaratára.

Sokszor el-elgondolkozott: Isten üzenetén, az angyalok, pásztorok, bölcsek szavain, Simeon jövendölésén. Féltő szeretettel nevelte Fiát. Együtt érzett Jézussal a szenvedés idején. Nem zúgolódott. Állt, imádkozott és sírt. A kereszt alatt fiává fogadta János apostolt. Közbenjárt az emberekért a kánai menyegzőn.

Az édesanyák a gyermekek első hitoktatói kellene, hogy legyenek, úgy, mint Mária: tanítsák gyermekeiket imádkozni, vigyék őket a templomba, figyeljenek Isten üzenetére, akár a Szentírásból, akár Isten küldötteitől érkezik az. Biztosítsák a családi szeretet-légkört. Legyenek együttérzőek. Szerezzék vissza a bűntelenséget őszinte szentgyónás által.

Az Úr Jézusnak rendkívüli élmény volt tizenkét éves korában a látogatás a templomban. Nem csoda, hogy elfeledkezett az időről, szüleiről, és belemerült a beszélgetésbe az írástudókkal és a papokkal. Hazatérve aztán engedelmeskedett szüleinek.

Növekedett korban, kedvességben, bölcsességben. A mennyei Atya kétszer nevezi szeretett Fiának. Először nyilvános működése elején, mert tudott 30 évig várni küldetése teljesítésére, másodszor a Tábor hegyén a színeváltozáskor, mert mindenben az Atya akaratát teljesítette. Sokat imádkozott. Első volt neki az Atya akaratának teljesítése. Türelmes volt apostolaival, a hozzá fordulókkal. Együttérző a betegekkel, irgalmas a bűnösökkel.

Igazi nagysága szenvedésekor és a kereszten mutatkozott meg. Nem magával törődött, hanem édesanyjával, János apostollal, a jobb latorral. Jézushoz hasonlóan a gyerekeknek is tudni kell várni, elfogadni szüleik, nevelőik irányítását, növekedni lelkiekben és testiekben. Keresni szüleik kedvét. Imádkozni értük, szívesen menni templomba.

Milyen feladatot ró ránk a család és a katekézis éve?

Legyünk hálásak Istennek szüleinkért, szüleinknek pedig életünkért. Imádkozzunk a családokért, hogy harmóniában, egységben, szeretetben éljenek. A szülők tudjanak IGEN-t mondani az életre, Istenre hagyatkozva, mint Mária. Isten ajándékaként fogadják el az életet. Legyen a legfontosabb a gyermekeikkel való törődés, és az egymással való beszélgetés. Gondoskodjanak a nagyszülőkről is. A fiatalok alaposan készüljenek fel a házasságra, életük egyik legfontosabb döntésére. Ismerjék meg magukat és a jövendőbelijüket. Merjenek tanácsot kérni és elfogadni szüleiktől, nagyszüleiktől, lelki vezetőjüktől. Legyenek értékes emberek.

Befejezésül néhány sor a mi családunkról.

Szegény családban nőttem fel, hatan vagyunk testvérek. Nekem öröm volt minden kisebb testvér születése: volt kivel együtt tanulni, játszani, segíteni szüleinknek. Legnagyobb öröm az volt, amikor szüleink is velünk játszottak, kirándultak.

Mindketten vallásosak voltak. Természetes volt a családi ima, a templomba, hittanra járás. Első pénteken a gyónás, előtte a bocsánatkérés. Soha nem láttam őket veszekedni. Nem terheltek minket a gondjaikkal.

Édesapám 45 évesen meghalt. Még összetartóbb lett a családunk, annak ellenére, hogy édesanyám nincs köztünk. Évente háromszor tartunk találkozót. Jó ilyenkor megosztani örömeinket, gondjainkat.

A család időközben kibővült. Fiatalabb tagjai a másik szobában beszélgetnek, játszanak.

Kívánom, hogy legyen sok egészséges család, ahol szeretetben, békében élnek, megvalósítva Isten álmát az emberről. Legyen mindnyájunk példája a Szent Család!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott Karácsonyt: