A II.Vatikáni Zsinat

1959- január 25-én, három hónappal megválasztása után XXIII. János pápa hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy ökumenikus zsinat összehívását tervezi. A hír meglepte a világ közvéleményét. A pápa kinyitotta dolgozószobája ablakát, és így szólt: „Engedjünk be friss levegőt!” Ezzel a mondatával az Egyház megújításának időszerűségére utalt. Azért tartotta ezt szükségesnek, hogy az Egyház szerepe hangsúlyozottabbá váljon a világ szemében, és választ tudjon adni korunk égető problémáira.
Nem az volt a célja, hogy megváltoztassa a katolikus hit hagyományait, hanem hogy a mai emberre alkalmazott formában juttassa azt kifejezésre.
A zsinat célja a pápa szavai szerint a következő volt: „Előmozdítani a katolikus hit fejlődését, megújítani a keresztény erkölcsöt, és hozzáigazítani az Egyház tanítását korunk módszereihez és igényeihez.”
A II. Vatikáni Zsinat 1962. októberétől 1965. decemberéig tartott. Négy részletben ülésezett. Az első még XXIII. János pápa elnöklete alatt tevékenykedett, halála után az új pápa, VI. Pál folytatta munkáját.
A II. Vatikáni Zsinat „ökumenikus” zsinat volt. Nyitva állt minden vallásos szervezet előtt, a keresztény, de nem katolikus egyházak képviselői megfigyelőként vettek részt a megbeszéléseken.
A zsinat eredményeit három dokumentumtípus őrzi:
– négy konstitúció, melyek örök érvényű teológiai és tanítási elveket tartalmaznak;
– kilenc dekrétum, mint a normatív értékű határozatok összessége;
– három deklaráció, amely az aktuális kutatási eredményeket foglalja magába.
Ezzel a zsinattal az ezeréves hosszú múlt után a Vatikán igazi tavaszt teremtett az Egyházban, és nagy vonalakban meghatározta a jövő útját. Ismerkedjünk meg néhány határozatával!
– Az Egyháznak teljes szolidaritást kell vállalnia az emberekkel és történelmünkkel, részesévé kell válnia mindennek, ami emberi, és a hit oldaláról közelítve válaszolnia kell a ma emberének égető kérdéseire.
– Az Egyház tudatában van annak, hogy megváltói küldetése egyetemes. Munkájában a szolgálat, nem pedig a hatalom vezérli. Különös gondot fordít az erőtlenekre és szükséget szenvedőkre.
– Krisztus megváltói üzenetét az Egyháztól és az Egyház felé egyaránt szabad világban lehet hirdetni, tiszteletben tartva a különböző véleményeket.
– A katolikus liturgiának, mint a hit szertartásos kifejezőjének elő kell segítenie az Egyház közösségi jellegének megerősödését, és tagjainak anyanyelvükön való bekapcsolását a szertartások eseményeibe.
– Indítványozza a püspökség, a papság és a szerzetesek megújulása az evangélium szellemében.
– Szorgalmazza a hívek aktív részvételét az Egyházban.
Elmondhatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat megteremtette a húsz évszázados múltra visszatekintő teológiai gondolkodás összességét, és világosan kifejezte a Szentlélek működését (működésének szerepét) az Egyház életében.

fr. Imre ofm