A katolikus egyház Kínában

II. rész: Mi a helyzet napjainkban? 

Hogyan és miért marad fenn a katolicizmus?

Sokakban felmerült a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a Kínában fiatalnak számító katolikus vallás az üldözés ellenére sem tűnt el, sőt az utóbbi időben még nőtt is a hívek száma.

A katolicizmus Kínában elsősorban vidéki vallás: bár sok városban is vannak templomok, a hit bázisát egyes vidékek parasztsága alkotja. A jelenlegi katolikusok többségének családja már több nemzedék óta katolikusnak vallja magát. Azokból a családokból, ahol a katolicizmus családi hagyománnyá, az ősök vallásává vált, rendkívül nehéz kipusztítani ezt a hitet. Paradox módon tehát a katolicizmus éppen a kínai társadalom hagyománytisztelete, konzervativizmusa miatt maradhatott fenn. A fennmaradást elősegítette az is, hogy a katolikusok általában nagyobb blokkokban éltek vidéken, s főleg egymás között házasodtak, így a katolikus hit nem csak a család, hanem a tágabb közösség egyik összetartó ereje is lett.

Az utóbbi időkben tapasztalható fellendülés elsősorban annak köszönhető, hogy a hagyományosan katolikus családok visszatértek a közösségi életbe. Emellett sok új hívő is csatlakozott. A jelenleg uralkodó se nem szocialista, se nem kapitalista rendszer ugyanis pusztító hatással van a hagyományos értékrendre, erkölcsre, közösségekre. Az elbizonytalanodott, helyüket kereső emberek – főleg az értelmiségiek és a fiatalok – könnyen a valláshoz, s azon belül is a kereszténységhez fordulnak. Ez okozza a katolicizmus viszonylag gyors és a protestantizmus viharos ütemű növekedését.

Forrás: Terebess Ázsia E-Tár

    Joseph Zen Ze-kiun hongkongi bíboros szavai

Az idén márciusban kreált 15 új bíboros alakja körül talán Joseph Zen kinevezése hívta fel magára leginkább a világsajtó figyelmét.

Joseph Zen Ze-kiun hongkongi püspököt idén márciusban kreálták bíborossá Az új bíboros ezt az üzenetet intézte a kínai katolikusokhoz: „Az, hogy bíborossá lettem, mutatja a pápa nagy megbecsülését a kínai nép iránt.” „A vörös szín, amelyet viselek, a bíboros szándékát jelzi, hogy vérét ontsa. De nem az én véremet ontották” – tette hozzá Zen. – „Ez a hivatalos és a földalatti egyház sok névtelen hősének vérét és könnyeit jelképezi, akiknek szenvedniük kellett, amiért hűek maradtak az egyházhoz”. Majd hozzátette: jóllehet az országban nem teljes a vallásszabadság, a kínai katolikusoknak türelemmel kell lenniük, és segíteniük kell egy harmonikus társadalom építésében, dolgozniuk a nemzet „érlelődéséért”.

A „harmonikus társadalom” Hu Jintao elnök elképzeléseinek egyik kulcsszava is, aki fel kívánja oldani a Kínában meglevő ellentéteket, kiengesztelve a társadalmi feszültségeket, a szegények és a gazdagok, a városok és a vidék közötti egyenlőtlenségeket. Elemzők szerint, amikor Zen bíboros a „harmonikus társadalom” témáját említi, azzal jelezni kívánja Kínának: a teljes szabadság igénye a kínai egyház számára, s az ő bíborosi kinevezése nem az „állam ellen irányuló aktus”, hanem az egyik szükséges lépés Peking számára, hogy elérje a belső megbékélést is, látva azt a nagy vallásos újjászületést, amely a kínai társadalomban megfigyelhető.

Zen bíboros reményének is hangot adott: „Elmúlt a tél – mondta homíliájában -, s elérkezett a tavasz. A könnyek között vetett mag hamarosan termést hoz.”

Zen bíborosi kinevezéséről Giovanni Lajolo érsek, a Vatikán államközi kapcsolatainak titkára is nyilatkozott. A kínai vezetés és a Hazafias Egyesület egyes tagjai által bírált kinevezéssel a pápa „a gazdag kínai hagyomány magas kulturális értékeit és bölcsességét”, s „a modern Kína szerepét a jelen társadalomban” kívánta elismerni. Lajolo szerint „megérett az idő”, hogy legyőzzük a különbségeket és párbeszédet nyissunk a teljes diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Egy hongkongi televíziónak adott interjújában kijelentette: „bízik a Kínai Népköztársaság legfelső vezetésének szellemi nyitásában, akik nem hagyhatják figyelmen kívül népeik várakozását, sem az idők jeleit”.

 XVI. Benedek pápa és Kína

„XVI. Benedek különleges szeretetét jelzi Kína felé” – véli Giovanni Lajolo érsek. „A pápa abban bízik, hogy a gesztust helyesen fogják értelmezni” – tette hozzá az érsek. A 2008-as olimpiai játékokat megelőző kínai pápalátogatással kapcsolatban az érsek elmondta: XVI. Benedek pápát minden bizonnyal nagy örömmel töltené el a lehetőség, hogy ellátogasson az ázsiai országba. Ezzel megmutathatná atyai szeretetét a püspököknek, papoknak és a világi híveknek, akik mély, s gyakran szenvedésekkel járó hűségükről tettek tanúságot Péter utóda iránt. Ehhez azonban „objektíve szükséges feltételeknek” kell teljesülniük, s meghívásnak kell érkeznie a kínai kormánytól, hangsúlyozta a bíboros.

AsiaNews/RV/Magyar Kurír

    HOZZÁTESSZÜK: II. János Pál pápa is mindig különleges szeretettel fordult a nehéz körülmények között helytálló kínai katolikus egyházhoz. Ám hiába szerette volna megerősíteni őket egy lelkipásztori látogatással, az ehhez szükséges hivatalos, állami meghívást soha nem kapta meg.

Összeállította: Pápai Zsuzsanna