A keresztények a Szentföldön

143

Betlehemben Michel Sabbah érsek, jeruzsálemi latin pátriárka mutat be minden év december 24-én éjféli szentmisét a Születés templomában. A hagyomány szerint ezen a helyen született meg Jézus.

A múlt évben 3500 zarándok érkezett karácsony ünnepére Betlehembe – ez töredéke annak a több tízezer embernek, akik a 2000-ben fellángolt konfliktusok előtt minden év karácsonyán a Szentföldre látogattak. A pátriárka figyelmeztetett: az a veszély fenyeget, hogy Jézus szülőföldjéről eltűnik a keresztény kisebbség. Nemrégiben Magyarországra látogatott Pierbattista Pizzaballa OFM szentföldi kusztosz. A szentföldi kegyhelyeket ellátó ferences közösség vezetője arról beszélt, hogy a Szentföld (Izrael Állam és a Palesztin Autonómia) lakosságának 1%-a (körülbelül 165-170 ezer ember) keresztény. Jellemző a három monoteista vallás szent helyére, hogy területén minden keresztény felekezet képviselője megtalálható, bár a legnagyobb arányban, körülbelül 45-45%-ban a katolikus és a keleti ortodox közösség képviselteti magát közöttük. A Szentföld 60%-án Izrael Állam található, de a hívek 99%-a a helyi arab lakosságból kerül ki, s mindössze 1% a zsidó származásúak aránya. A keresztények Izraelben szabadon gyakorolhatják a vallásukat, a problémát inkább az jelenti, hogy szétszórtan élnek az országban, így aztán a feloldódás fenyegeti az összességében mintegy 120 ezer hívő közösségét.

Mária kútja Názáretben

Názáret, az Angyali Üdvözlet városa tudhatja magáénak a legnagyobb keresztény közösséget, amelyben sok a fiatal, de egyharmaduk a megélhetés és a zavaros politikai helyzet miatt elvándorolt az utóbbi években. A kusztosz elmondása szerint a Szentföldön nagyon fontos szerepe van a vallásnak, olyannyira, hogy magát az identitást határozza meg. Példaként hozta fel erre, hogy a személyi okmányokban akkor is feltüntetik a tulajdonosa felekezeti hovatartozását, ha nem gyakorolja aktívan a vallást, sőt esküvőt és temetést sem tarthatnak vallási kereteken kívül. Céljait az Egyház ezen a vidéken leginkább a nevelési intézményeken keresztül (óvodák, iskolák) éri el, ezek a keresztények összetartásának szinte kizárólagos eszközei. Sajnos a palesztin területek politikai harcai következtében a közigazgatás széttagolt. Kevés munkát talál a lakosság, de a terrorveszély miatt emelt fal az ingázók dolgát is megnehezíti. A 2000-től kezdve öt éven át tartó inti-fáda a vállalkozások csődjét eredményezte, az utolsó két békés évben azonban lassú fejlődés tapasztalható. Ennek ellenére az emigráció igen erős, s ez a keresztényeket, kis számuk miatt még érzékenyebben érinti. A kusztosz példaként hozta fel Betlehem esetét, ahol az 1967-es arab-izraeli háború előestéjén a lakosság 70%-a keresztény volt, ma arányuk már a 10%-ot sem éri el. Jeruzsálem külön világ, még szentföldi viszonylatban is. Az átlagemberek lelkében még félelem és bizalmatlanság van, de a sok negatív jelenség mellett említésre méltónak tartotta P. Pizzaballa, hogy a Szent Városban számtalan felekezet él békében egymás mellett, és ez lelkesítő a keresztény közösségek számára. Sok csoport van, amely hisz a többi felekezet párbeszédre való nyitottságában. Jellemző továbbá, hogy a szentföldi keresztény családok mintegy 80%-a felekezeti szempontból vegyes összetételű.

Előadásának második részében a kusztosz kitért a szentföldi ferences misszió történetére. A kezdeti lépéseket Szent Ferenc tette meg, mikor a kései keresztes hadjáratok idején a Szentföldtől nem messze lévő Damiettába hajózott társaival, ám ő nem harcolni akart, hanem békés párbeszédet folytatni a muzulmán hi-tű szultánnal, aki fogadta is. Ezt a dialógust akarják folytatni a mai ferences testvérek is a térségben. Az elmúlt nyolc évszázad bizonyította, hogy küldetésük kard nélkül is sikeres. A századok alatt vissza tudták szerezni a keresztes hadjáratok befejezése után elveszített keresztény kegyhelyeket, s új keresztény közösségeket hoztak létre az eltűntek helyett. Tárgyalási stílusukra jellemző volt a nyitottság, és az, hogy apró lépésekkel igyekeztek céljukat elérni az iszlám képviselőinél.

Ma is ezt teszik, mikor tanúságot akarnak tenni arról, hogy Krisztus földi léte szentté teszi azt a területet. Erősíteni kívánják a helyi keresztény közösségeket, ugyanakkor nem avatkoznak bele a helyi politikába. Mit tesznek hát a ferencesek, hogy a konfliktusok rendeződjenek? Erre sok év alatt érlelte meg a választ a kinti ferences misszió vezetője, s mint mondta, nem a mindenáron való cselekvő megoldás a helyes út, hanem az, hogy a szerzetesek megmaradjanak ott, Krisztus örömhírének jeleként.

A Magyar Kurír hírei alapján