„A legszebb és legfontosabb hivatás”

Anyák, lányok vallanak az anyaság ajándékáról

Egy leány már kisgyerekként tudja, hogy egyszer majd anya lesz belőle.
Tudatosan vagy tudat alatt készül is erre a fontos szerepre. Édesanyák, fiatalok lányok és gyerekek mesélnek arról, hogy mit gondolnak az anyaságról…

„Számomra az anyaság egy csodá- latos ajándék, Isten után talán gyermekünk az első, aki feltétel nélkül képes szeretni minket: szeret, ha boldogok vagy idegesek vagyunk, ha rossz napunk van, vagy ha rászólunk. Mindig hozzánk fut először, nálunk keres vigaszt, számít ránk. Nagyon jó az az irántunk érzett bizalom, amit gyermekünkben látunk. Elhiszi, hogy minden kérdésére megadjuk a választ, hogy mindenben gondját viseljük, hogy bármitől meg tudjuk őt óvni, hogy a puszink mindenre gyógyír. Megbízik bennünk.

Úgy érzem, hatalmas feladatot és kiváltságot kaptunk azzal, hogy óvnunk és nevelnünk kell gyermekünket. Ez egy nagy mesterség is egyben, melyet az anyának talán egy egész életen át tanulnia kell.” (egy 24 éves édesanya).

„Egy gyermekért azt adjuk, ami mindennél drágább ezen a földön: a szeretetünket, az életünket.” (Helen Thomson, egy kétgyermekes anyuka).

„Lánykoromban úgy gondoltam, hogy anyának lenni valami automatikus, magától értetődő dolog, ami a házasságkötés után mindenkinek megadatik…

Tévedtem. Esküvőnk után eltelt öt év, de nem született gyermekünk, voltak vetélé- seim, végül jött a rossz hír: nem lehet gyerekünk, orvosilag nincs segítség…

Talán a Jó Isten… Talán… De sok reményt ehhez se fűzzünk… Aztán imádkozni, böjtölni kezdtünk sokan, sokat… És megszületett az első lányunk.

Amikor már itthon a kezemben tartottam, rám tört a feledhetetlen érzés: most váltam igazán nővé. Világra hoztam egy csodát. Ma már van két kézzel fogható csodám: a két lányom. A férjemmel remekül kiegészítjük egymást, és ez nagyon fontos, ám igazán az anyaság, a gyerekek teljesítenek ki engem is és a férjemet is. Valahol így kerek az élet.

Az anyaság állapota az, amikor mindenben másként látom a világot, ebben az állapotomban ké- pes vagyok ünnepként megélni a legapróbb örö- möket is, a legszörnyűbb élethelyzeteket pedig reményteljesnek. Számomra egy gyerek (akár egy idegen is) felülír sok mindent.

Erőt és kitartást, szelídséget, ugyanakkor szigort tanít. A legfájdalmasabb gyászt is felülírja az a boldogság, amit a gyerekektől kapok.

Kihordani, életet adni egy vagy több gyereknek csodálatos élmény, maga a CSODA, csupa nagybetűvel!!! Néha szinte hátborzongatóan félelmetes maga a fizikai megélése egy magzatnak, ahogyan mocorog. Él a pocakban.

Az Isten rám bízta az ÉLETET, az adott gyermek életét, pedig magam is sérülé- keny és törékeny, sebezhető vagyok, s a magát folyton lebecsülő, magával folyton elégedetlen nő, mint egy szegény lány a mesében, azzal, hogy gyermeke lesz, átváltozik, s ettől kezdve bármit tesz, bárhogy néz ki, bármilyen ápolatlan éppen, ő lesz a legkedvesebb, legcsinosabb, legvarázslatosabb, legviccesebb, legillatosabb, legpótolhatatlanabb nő az egész világon. Nem kell már sem fehér lovon érkező herceg, sem rózsák tengere, sem drága ékszer, csak a gyermek és a társ, akivel álmunkban sem álmodhattunk volna ilyen csodálatosat.
(egy 36 éves édesanya)

„Nem jó az embernek egyedül lenni” – mondja a Szentírás. Ha férj és feleség már jó ideje együtt él, valaki mégis hi- ányzik a családból – a gyermek.

Házasságkötésünk után öt évre ré- szesültem az anyai áldásban, amit soksok ima előzött meg. Ezért számomra az anyaság ugyanúgy, mint a gyermek – isteni ajándék. Egy hosszú várakozás, egy szép álom beteljesülése.

Második gyermekünk az első után szintén öt évre született. Hiszem és tudom, hogy a máriapócsi Szűzanyához intézett kérésünk egyik alkalommal sem hullott a porba. Ma is állhatatosan imádkozom értük.

Nem könnyű mindig jó édesanyának lenni, különösen egy kamasz gyermek szemében. Nagy bölcsesség, türelem és szeretet kell hozzá, amit Isten nélkül nem vallhatunk magunkénak.

Tapasztalatból tudom, hogy a sok prédikálás (ami néha nem elmaradhatatlan) nem vezet mindig jóra. Sokkal hatásosabb a gyermek előtt megélt jó példa, és az a feltétel nélküli szeretet, amely elkíséri őket a későbbiek során is.
(egy kétgyermekes édesanya).

„Már sokszor elképzeltem az első olyan anyák napját, amikor nemcsak adok, de kapok is ajándékot. Úgy gondolom, hogy az anyaság a legszebb és legfontosabb hivatás, hiszen az édesanyák azok, akik elsőként kezdik el taní- tani és nevelni az emberpalántákat. Azt szoktam mondogatni, hogy én kilenc gyereket szeretnék, hogy az apukával és velem együtt épp meglegyen egy focicsapat. Csodálom azt a kitartást, türelmet, jóságot és önfeláldozást, amelyet az édesanyák tanúsítanak minden egyes napon. Nem tudom, meg lehet-e tanulni az anyaságot. Pedagógusi diplomám van, így a gyerekek neveléséről és oktatásáról sok mindent megtanultam, így, ha lehet ezt készülésnek nevezni, talán azt mondanám, úgy igyekszem felkészülni az anyaságra, hogy lesem a „hivatásos” édesanyák mozdulatait, mondatait, ha módom van rá. És persze megragadom az alkalmat arra is, hogy gyerekekkel foglalkozhassak, akár tanítás, akár játék vagy pesztrálás címén. A húsvétvasárnapi és húsvéthétfői szertartást a templomunkban egy 4 és egy 3 éves kislegénnyel ültem, hallgattam végig. És, mivel mindenki túlélte, és nem volt sem sírás, sem fogcsikorgatás, azt hiszem, nem áll tőlem messze ez a szerep. Gyakran imádkozom érte, hogy a Jóisten egyszer méltónak találjon engem arra, hogy megtapasztalhassam, milyen anyának lenni”. (egy 24 éves lány)

„Ha meghallom azt a szót, hogy anya, akkor rögtön az jut eszembe, hogy annak a személynek milyen színes és boldog élete lehet. Egy anya szerintem a legnagyobb örömét a gyermeké- ben/gyermekeiben leli, és bármekkora ostobaságot csinálna a gyermeke, ő ott lesz vele, és sosem ítéli el. Én naponta tapasztalom azt, hogy édesanyám milyen nagy türelemmel fordul felém.

Természetesen én is szeretnék anya lenni a későbbiekben. Előtte mindenképp be szeretném fejezni az egyetemet, hisz szerintem a tanulmányok és az anyaság nem fér meg úgy egymás mellett, hogy az egyik háttérbe ne szoruljon. Ha én édesanya leszek, mindazt meg szeretném adni a gyermekemnek, amit én kapok jelenleg édesanyámtól.

Azt szeretném, hogy a legjobb barátjá- nak tartson engem amellett, hogy én vagyok az anyukája”.
(egy 15 éves lány)

„Még nem vagyok házas, nincs gyermekem. Úgy gondolom, csak akkor válhatok jó anyává, ha kellőképpen felké- szülök erre az életállapotra. Ennek a felkészülésnek lényeges része a rendszeres ima Az anyaság fontos „kiegészí- tője” egy jó édesapa, vagyis a férj. A jó házastárs nélkülözhetetlen, hiszen ha nincs a gyermeknek apja (vagy kevés időt tölt vele), akkor az anyának egyben az apa szerepét is vállalnia kell, ami az anyaság kárára válhat”. (egy 28 éves lány) „Szeretnék majd anya lenni. Az anyaszerep azért fontos, mert az anyáknak köszönhetően fejlődnek az emberek.

Ha majd lesz egy kisgyerekem, és óvodába megy, akkor arra gondolok majd egész nap, hogy mikor kell érte menni. Az anyaság azt jelenti, hogy valakire vigyáznunk kell egy életen át.

(egy nyolcéves kislány) „Egy anyukának az a legfontosabb szerepe, hogy tisztába teszi a gyerekét, vigyáz rá, hogy ne essen le, nehogy valaki rázárja az ajtót. Ha nagy leszek, kedves és jó anyuka leszek. Ha majd rosszalkodik a gyerekem, akkor szidás helyett inkább összecsiklandozom őt.
(egy hatéves kislány).

Az interjúkat készítette: Bundáné Fehér Rita