A Lélek csendes útjai

725

Mi azt gondoljuk, hogy a Szentléleknek csak egyféle eljövetele vagy leszállása van: a pünkösdi. Annak izgalommal, tűzzel-fénnyel-széllel teli mozgalmasságával, az apostolok szellemi telítettségével (amiről azt hitték némelyek, hogy részegek ApCsel 2,15). Azután a nyelveken való szólással, akár úgy, hogy több idegen nyelven is értik a beszédet, akár úgy, ahogy Szent Pál is érti: az emelkedett, a titokzatos, stílusában is, mondanivalójában is fönséges imamóddal. Egy kicsit az evangélium is erre látszik utalni a Márk evangélium végén a hívőknek ígért csodák kilátásba helyezésével (Mk 16,17). De az apostoli egyháztörténete is, midőn Kornélius római százados megtér (ApCsel 10,46) és az efezusi János-kereszteltek (ApCsel 19,6) megkapják a Szentlelket, s vele a nyelvek adományát, és prófétálni kezdtek.

Ám nagyon figyelemreméltó, hogy Jézus megkeresztelésekor mindez nem történt meg. Leszáll ugyan a Szentlélek Jézusra galamb képében. Tehát sem tűz, sem szélvihar nincs. A galamb is csupán Jánosnak volt jel. Hiszen Œ mondja: „Aki engem küldött, azt mondta: akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni” (Jn 1,33). Az égből leszóló hangot sem értelmezte a hallgatóság isteni megnyilatkozásnak, hanem mint más helyen, mennydörgésnek vélték (Jn 12,29). Maga Jézus szent emberségében nem válik olyan értelemben Lélektől átjárttá, mint az apostolok: akik megittasodva a belső élmény hevétől, elragadtatott nyelven, a szavak fénylő és égető lángolásával kezdik hirdetni az Isten országát, és ez fémjelzi a Lélek jelenlétét. Jellemző Szent János apostolra, aki fogékony és nyitott a szellem mélyebb járatai iránt. (ebben a pontban elég csak az evangéliuma bevezetésének fönséges stílusára, a nikodémusi és a szamariai asszonnyal való párbeszéd titkokat bontogató fejtegetéseire, Vagy akár az Oltáriszentséget megelőlegező kafarnaumi beszédre, akár a főpapi búcsúbeszédre s imára gondolunk) – tehát ez a Szent János a legbanálisabb párbeszéddel vezeti be Jézust a világba (Jn 1,38): „Mit akartok?” Sehol semmi túlfűtöttség, a szavaknak és élményeknek elsodró ereje. A Lélek az egyszerű emberi szavak és formák alatt van jelen.

De az apostolok megkeresztelésekor sem tapasztaljuk ezeket a rendkívüli jelenségeket. Bizonyára megkeresztelte őket (Jn 3,23). De nincs följegyezve, hogy valami rendkívüli dolog történt volna velük. Felfogásuk nem lett élesebb, pontosabb, hiszen olyan földhözragadt kérdéseik voltak később is. Sőt, mikor feltámadása után rájuk leheli a Szentlelket, amit nyomaték kedvéért fizikailag is megtesz, nem lehet azt mondani, hogy semmiféle Lelket nem kaptak. Mégis megmaradnak emberszabásúan gondolkodóknak (ApCsel 1,6 – Izrael országának helyreállításáról kérdezősködnek, mintha Jézus három évig semmit se beszélt volna!)

Mindezek nem indokolják a föltevést, hogy sem keresztelésükkor, sem a húsvétestén nem kaptak Szentlelket és nem teltek el kegyelemmel. Jézus ezzel nyilván azt akarta hangsúlyozni, hogy a kegyelem mindig több, mint a kegyelem megnyilvánulása. És ezt jól meg kell jegyeznünk. Mert az ószövetségben is munkálkodott a Szentlélek és végezte a kegyelemre való előkészítés munkáját. És ahogy az ószövetségben sok névtelen igazat állított a Lélek az életbe, akikről Jézus is globális utalással megemlékezik, mikor ezt mondja: „Sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok (Mt 13,17), úgy sok névtelen jó keresztényben különösebb feltűnés nélkül munkálkodik.

Amikor a Szentlélek koráról beszélünk, és amikor a Lélekjárás sokféle jeleit látjuk a világban, nem szabad elfeledkeznünk a Lélek csendes útjairól sem.

Belon Gellért

Előző cikkRabok vagyunk, de szabadok
Következő cikkAz indokolatlan haragról