APRO CERUZA AZ ISTEN KEZEBEN

262

Kalkuttai Teréz anyára emlékezve

„Uram, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben és éhségben élnek és halnak meg.” Ezeket a szavakat a nyolcvanhét éves korában meghalt Kalkuttai Teréz anya imádkozta nővéreivel közösen. Senki sem fogja elfelejteni törékeny, hajlott alakját, akiben a mai kor szentjét tisztelhetjük. Legendássá vált a kék szárija, amely mindenki számára egyértelmű jelzés volt, hogy az elhivatottsága és a küldetése a legkisebbeknek szólt. Nővértestvérei tanúsága szerint Teréz anya Kalkuttában kapott üzenetet Istentől, hogy életét a szegények szolgálatának szentelje. Egyedül indult el hatalmas útján, 1948-ban. Összeszedte a bengál főváros utcáin a magányosan haldokló páriákat (az indiai társadalom érinthetetlenjeit), majd évtizedekkel később a nyugati társadalmak kirekesztettjeit, az AIDS-betegeket is határtalan szeretettel ölelte magához: mert minden emberben Istent látta. Kezdetben csak rendíthetetlen hitére és legfőképpen a Gondviselésre számíthatott, később világszerte elismerés vette körül munkáját. Az „apró ceruza Isten kezében” – ahogy egyszer nevezte magát, befejezte tanúságtételét a földön. Amit elkezdett, Nirmala nővér folytatja nővértársaival együtt. A Szeretet Misszionáriusai 4500-an vannak a világon, s 120 országban – köztük Magyarországon is – 500 szegényiskolát, és több mint 1000 mozgókórházat tartanak fenn, amelyekben 90 ezer leprást és AIDS-beteget gondoznak, valamint 800 házat árvák, rokkantak, betegek, haldoklók számára.
1910. augusztus 27-én született Ágnes Gonxha Bojaxhiu a macedóniai Skopjéban. Szülei albánok voltak.
1928 – a misszióba jelentkező Ágnest előbb az írországi Loreto apátságba , majd az indiai Dardzsilingbe küldik, hogy megkezdje noviciátusát.
1929-1948 – földrajzot tanít egy kalkuttai középiskolában, néhány évig iskolaigazgató.
1946. szeptember 10 – „a sugallat napja”: megérti, hogy Isten a „szegények legszegényebbjei” közötti munkára szánta.
1948 – három hónapig tanul az amerikai orvos missziós nővéreknél, majd Kalkuttában megnyitja első nyomornegyedi iskoláját.
1949 – megérkezik az első társ, egy fiatal bengáli lány, a későbbi Ágnes nővér.
1950 – a Szentszék jóváhagyja a Szeretet Misszionáriusainak munkáját. A kezdeményezés követőkre talál Indiában.
1962-ben megkapja a Padma Shri (Pompás Lótusz)- díjat India államelnökétől és a Nemzetközi Megértés Díját a Fülöp-szigetek kormányától.
1963- A kalkuttai érsek megáldja a férfiágat, a Szeretet Misszionárius Testvéreit.
1965-1970 – Teréz anya missziós házat nyit Caracas közelében (Venezuela), Colombóban (Sri Lanka), Taborában (Tanzánia), Bourke-ben (Ausztrália). Melbourne-ben az alkoholistákkal foglalkozik a misszió
1970 – Londonban európai és amerikai újoncoknak noviciátust nyit.
1971 – VI. Pál pápa elsőként tünteti ki a XXIII.János pápabékedíjjal. Házat nyit Londonban. Megkapja az Irgalmas Szamaritánus Díjat (USA) és a Kennedy Nemzetközi Díjat. A washingtoni egyetem a humán tudományok díszdoktorává avatja. Házat nyit Írországban, de 1973-ban a missziónak el kell hagynia az országot. Beköltöznek New York néger negyedébe, a Harlembe.
1972 – házalapítás két bangladeshi városban, Mauritius szigetén, Saigonban (Dél-Vietnam). Noviciátus Melbourne-ben. Megkapja a Nemzetközi Egyetértés Díját az indiai kormánytól.

1973-ban Teréz anya a „vallásos haladásért” kitűzött Templeton-díj első kitüntetettje Londonban. A rendi gyűlés harmadszor is főnöknővé választja. Kihallgatáson vesz részt a pápánál. Új missziók nyílnak Egyiptomban, Ausztráliában, Jemenben, Peruban, Olaszországban, Etiópiában, Jordániában. Ugyanebben az évben megkapja Milánó város aranyérmét.
Az 1974-es év folyamán 12 missziót alapítanak. Teréz anya megkapja az ohiói egyetemen a Mater et Magistra Díjat. Végigjárja Amerikát és Európát.
1975. Újabb 12 alapítás szerte a világon. Washingtonban Albert Schweitzer-díjjal tüntetik ki Teréz anyát. Beszédet mond az Egyesült Nemzetek székházában. A kanadai Xavéri Szt. Ferencről elnevezett egyetem tb. doktorává avatja.
1976-ban Teréz anya Taizébe megy. Újabb 12 misszió alapítása.
1977 – Cambridge egyetemén teológiai doktori címet kap. A Szeretet Misszionáriusai segítenek az indiai Haderabadban egy óriási ciklon után (56000 halott, 2 millió hajléktalan).
1978 – kihallgatáson fogadja VI. Pál pápa. A brit kormány rendjellel tünteti ki.
1979 – Teréz anya Balzan-békedíjat kap. Első kitüntetettje XXIII. János pápa volt, majd 15 éven át nem adták ki. Oslóban megkapja a Nobel-békedíjat. Közben egyre szaporodnak az új alapítású missziós házak.
1980-ban Indira Gandhi átadja Teréz anyának a legmagasabb polgári kitüntetést, a Bharat Ratna-t (India ékszere).
1982. Az év végére a misszióalapítások száma 52 országban 223-ra nő. A rendben ekkor 1576 nővér és kb. 650 újonc illetve jelölt tevékenykedik 140 iskolában, 670 beteggondozóban, 122 leprásgondozóban, 81 haldoklók otthonában, 304 segélyközpontban és egyéb intézményben.
1985-ben az ENSZ közgyűlésen a szegények érdekében szólal fel.
1990. Egészségi okokra hivatkozva benyújtja lemondását a rendi elöljárói tisztségről, de a kongregáció nővérei egyhangúlag újraválasztják.
1991 — három házat nyit szülőhazájában, Albániában. 1997-ben végérvényesen lemond, utódjául március 13-án Nirmala nővért választják meg.
1997. szeptember 5-én szívinfarktus következtében Kalkuttában fejezi be földi életét.
1997. szeptember 12-én II. János Pál pápa püspöktársai egybehangzó kérésére elkezdte Teréz anya szentté avatásának perét.

Összeállította: fr. Imre.