Árvíz után, Karácsony előtt

Beszélgetés Papp Tihamérral, a Kárpátaljai Ferences Misszió vezetőjével

– Hogyan alakult a ferences misszió?
– A ferences misszió csak része a magyarországi egyházi kisegítésnek. Paskai László bíboros úrnak alkalma volt 1989-ben Kárpátaljára látogatnia, és lehetőséget kapott az akkori szovjet vezetéstől, hogy a kárpátaljai egyházat magyarországi paptestvérekkel segítse. Öt atya jöhetett akkor, ebből három ferences – mint közösséget alkotó kis csoport, akik Nagyszőlősön telepedtek le.
Fokozatosan alakult tovább az egyház helyzete; az alapvető cél az volt, hogy a megöregedett paptestvéreket segítsük munkájukban, és a kárpátaljai egyház újjáéledjen. Jelenleg 27 római katolikus pap működik szerte a vidéken, de a „régiek” közül már csak ketten élnek. A misszió tehát szerves része ennek’ az egyházi közösségnek, ugyanakkor sajátos vonása is van – a ferences jelleg. Most 18 helység tartozik hozzánk, ebből három német ajkú és 15 magyar, ruszin, ill. ukrán ajkú közösség. Küldetésünk, hogy az egyházat újjáépítsük, megerősítsük, aktívvá tegyük. Elsősorban lelkipásztori szolgálat ez, amely a hívek lelki ellátását célozza: a szentségek kiszolgáltatása, igehirdetés, hitoktatás, az egyház alapvető működésének megszervezése civilek bevonásával.

– Mi a helyzet az egyházon belüli szociális munkával?
– A lelkipásztori szolgálattal szorosan együtt jár a szociális szolgálat is; részben a helyi lakosok, egyháztagok bevonásával, részben pedig a külföldről, főképp Magyarországról érkező segítségnyújtás által. így jöttek létre a Karitász csoportok, melyek a különböző helyi problémákat hivatottak megoldani. E csoport működése mellett Nagyszőlősön 1993-ban indult egy ingyenkonyha is, s a város vidékén belüli, ill. határon túli könnyű elérhetősége miatt a helyi Karitász fokozatosan központi szerepet kapott, és a többi közösség felé is közvetítő szerepet tudott vállalni. Hamarosan nemcsak élelmiszer,
ruhanemű továbbítása, hanem gyógyszerek fogadása, sőt, egy mára már 11 patikából álló ingyenes gyógyszertárhálózat ellátása is a Nagyszőlősi Szociális-Karitatív Központ feladata. Mindez szintén külső, többek között egy francia segélyszervezet támogatásával alakult. Ezenkívül cigány és nem cigány származású, hátrányos helyzetű gyerekekkel, valamint szellemi és testi fogyatékosok tornáztatásával is foglalkozunk.

– Az árvíz óta még nagyobb szükség van az ilyen jellegű tevékenységre.
– Korábban is meglehetősen nehéz helyzetben éltek az emberek. Az árvíz nemcsak házuktól fosztotta meg az embereket, hanem nehezen összegyűjtögetett élelmiszerkészletüktől is. Szinte egész Európa azonnal reagált a katasztrófára, s az ukrán állam is minden tőle telhetőt megtesz, hogy belülről is segítse a károsultakat.
A szociális-karitatív központ természeténél fogva részt vállal a segítségnyújtásban: fogadja, szükség esetén raktározza az érkező segélyszállítmányokat, gondoskodik azok minél előbbi eljuttatásáról a valóban rászorulókhoz, lehetőségek szerint akár a legtávolabbi településekre is. További feladatunknak tartjuk, amennyire erőnkből futja, az összedőlt házak újjáépítésében való segítségnyújtást is. A bekövetkezett esemény csak egyik oka az itt élő lakosok megsegítésének – alapvetően Kárpátalja helyzete indokolja, hogy részt vegyünk az emberek életének könnyítésében.

– Hogyan viselik az emberek a még nagyobb terheket?
– A sok szenvedés mellett az első reakció igen pozitív volt: a hajlék nélkül maradottakat szomszédaik, rokonaik azonnal befogadták. Ezután jöttek a külső segélyek, melyekre, természetesen, nagy a szükség, de amelyek, sajnos, gyakran a megoszlást, az emberi mohóságot is felébresztik. Az adományok szétosztásakor legtöbbször nem azok a leghangosabbak, akik igazán kárt szenvedtek, s bizony, vannak olyanok, akik ezt a helyzetet is saját életük nem szükséges jobbítására használják ki. Ezzel szembe kell néznie a közösségnek, és ezt a tényt fel kell dolgoznia. Nagyon könnyen alakul ki tömeghisztéria, ha egy-egy segélyszállítmányt, közvetlenül az autóról, ismeretlenek kezébe adnak. Éppen ezért törekszünk arra, hogy minden helységben legyen olyan szervezet, közösség, mely ismeri a helyieket, a bajba jutottakat, az adott helyzetet és felelősséggel továbbítja az adományokat. így ez a helyzet a közösségek életének egy nagyon provokáló tényezője, amely azt igényli, hogy szervezettebben, emberségesebben, egymásra figyelve próbálják az életüket kézbe venni és irányítani. Mindig lesznek olyanok, akik a közösségnek egy negatív oldalát mutatják föl – a jóérzésűek mindig az egymás iránti figyelemre, megértésre törekednek. A történtek is egy isteni kegyelmi forrás megnyilvánulásai, melyek az ember szeretetben való megerősödését igénylik. A bajban is meg kell találnunk azt az értékrendet, amelyre az élet épül; a földi, mulandó dolgoknak, sokéves, évtizedes munkák gyümölcsének akár pillanatok alatti elvesztésé nem az emberi élet vesztesége, hanem csak próbatétel, melynek során kibontakozik az emberi méltóság, a lét nagyszerű titka, amely képes az újjáépítésre.

– Hogyan készül Kárpátalja az idei karácsonyra?

– Kárpátaljára alapvetően jellemző a szegénység, az egyszerű élet, mégis kezdettől fogva tapasztaltuk, hogy a helyi lakosok is készek áldozatra: ruházatot, élelmiszert, pénzadományokat gyűjtöttek, hogy segítsenek a bajba jutottakon. Hiszem azt, hogy az egymásra való figyelés az ünnepre való készületben is megnyilatkozik. Sok család fogadott – be más, otthon nélkül maradt családot; a szűkös hely és szűkös anyagiak ellenére is a szeretetben való egymásra utaltság vezeti őket.
Az imádság, az Istenre való figyelés, a közénk koldusként jövő Krisztus erőt ad az embereknek. A karácsony a Megváltónak az érkezése – ez az üdvösség-várás a lényeg felé kell, hogy irányítson bennünket. Elszomorító, hogy a nyugati világ csillogása az ünnepet a vásárlás, a pénzköltés irányába fordítja. Az itteni helyzet másfelé tereli a karácsonyra való készülődés stílusát: nem engedhető meg a pazar fényűzés, de nagyon fontos az egymásra figyelő, egymást segítő szeretet. Hiszem azt, hogy ez a folyamat megtisztulást hoz az emberek szívébe.

Bekecs József