Karácsony ’98

200

Mit kívánhat az ember 1998 karácsonyán a felebarátjának? Mindent, ami még hiányzik.
Legfőképpen a kis Jézust – hogy szülessen meg! Szülessen meg Jézus itt, Kárpátalján is minél több ember szívében, családjában, s találjon a szívekben igazi melegre!
Miért teszem Őt az első helyre? Mert Ő a Minden: minden jó és szép, minden igaz és értékes, Ő az igazi Ajándék a világnak, mert Benne a földre érkezett Isten szabadító, gyógyító, lelkesítő, ajándékozó jósága! Boldog, aki hisz Benne, mert neki megmutatja magát a templomban, az imádság meghitt csöndjében, de akár a ma született csecsemőben, a magányosan didergő szegényben, a keresztjét hordozó bűnhődő-tisztuló emberben is.
Boldog, aki a szívében megszületett kicsi Jézust engedi felnőni, az imádás oltárára, sőt a Legfőbb Uralkodó trónjára helyezi, majd a jámbor pásztorok s a bölcs királyok után leborul előtte és átnyújtja neki saját ajándékát: szabadságát: „Ezután, Uram, a Te Királyságodban akarok élni, a Te szent akaratodat teljesíteni, hogy csodálatos terved megvalósuljon itt, a földön is. Hiszem, hogy Te adsz testi-lelki eledelt minden hívednek, bocsánatot minden bűnbánónak, és békét a Hozzád különböző utakon közeledőknek.”
Add, Uram, hogy Kárpátalja az árvíz megpróbáltatásai után bűnbánatot tartson, megtisztuljon. Találjon végre munkát a szorgalmas nép, kapja meg bérét a dolgozó ember, és megszülhesse az anya minden gyermekét – ne csupán a „betlehemi istálló” ideiglenes szállásán, de újra felépült szép „názáreti” házában! A munkaadók kérjenek bocsánatot a fizetés nélkül is hűségesen dolgozóktól, a teljesen elszegényedett nincstelenek vonják vissza rosszindulatú kívánságaikat, amit fosztogatóikra mértek, és küldjenek áldást a helyett.
Adj, Uram, megtérést a rablóknak, és bocsáss meg nekik, különösen, ha a szegénység vitte rá őket a bűnre – találjanak ezután becsületes megélhetést! Fékezd, Urunk, a gazdagok mohóságát, és add, hogy kezdjenek már végre egyre többen hallgatni a lelkiismeretük szavára, és érző szívvel forduljanak a szegény Lázárok felé!
Áldd meg nagyon azokat a gazdagabb testvéreinket, akik, főleg Magyarországról, több száz kamionnyi árut és pénzt gyűjtöttek a mi árvízkárosultjaink megsegítésére! És add különös kegyelmedet azoknak a nem gazdag embereknek, akik szegénységükben is tudtak adni a náluk még inkább szükséget szenvedőknek! Dicsőítünk Téged, Urunk, mert láthatjuk, hogy a szolidaritás, segítőkészség, a figyelmes szeretet túlárad a bajokon és a nyomorúságon, legyőzi a kishitűek szorongásait, és reménnyel tölti meg a szívüket.
Ha tudunk így fordulni az Úrhoz, akkor majd karácsony csöndes éjjelén meghalljuk mi is a többi megtérővel együtt az angyalok örömüzenetét a szívünkben: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”