Augusztus-szeptember szentjei

874

Az imaapostolkodás augusztusi szándéka:

A Szentlélek támasszon hiteles és vidám tanúkat a világban, akik az élő Istenről tanúskodjanak!

1. LIGOURI SZENT ALFONZ (1696 -1787). Működése arra az időre esik, mikor a harmincéves háború és a vallási viták után az emberek nagy része közömbös lett. Mi is benne vagyunk annak a vallási holttengernek az utolsó hullámcsapásaiban, mely akkor felgyülemlett. Alfonz hatására a lanyha keresztényekből hitüknek és hitükből élő keresztények lettek. A redemptorista rend alapítója.

4. VIANNEY SZENT JÁNOS (1786 -1859). Egyik paptársának, aki hívei lanyhasága miatt panaszkodott, ezt mondta: „Prédikáltál? Imádkoztál? Böjtöltél is, meg-korbácsoltad-e magadat, aludtál-e csupasz deszkán? Amíg ezt nem tetted meg, nincs jogod panaszkodni.” – Nemcsak a papok, a hívek is engesztelhetnek imígyen!

6. URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA. A Táborhegyi látomás ünnepe. Ekkor hangzik el az Atya túláradó boldogságának szózata: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” – Igazán hallgatunk Jézusra?

8. SZENT DOMONKOS (1170 – 1221). A Domonkos-rend alapítója. A rend jelszava: „Igazság.” Szerzete a századok folyamán nagyot művelt Isten országáért.

10. SZENT LŐRINC (? – 258). Szent Leó pápa mondja róla: „Napkelettől napnyugatig, ahol csak felragyog a leviták fényessége, Lőrinc éppúgy megdicsőíti Rómát, mint egykor István Jeruzsálemet.”

11. SZENT KLÁRA (1193 – 1253). Grófi család sarja, a klarisszák rendjének alapítója. Eleven tükör volt, mely után mindenkinek igazodnia kellett. Szeretete, irgalmas jósága és munkakereső leleményessége kimeríthetetlen volt.

13. BOLDOG XI. INCE pápa (1611 -1689). Igen sokat tett hazánknak a török uralom alóli felszabadításáért. A budai várban szobrot is állítottak neki.

14. SZENT KOLBE MAXIMILIÁN (1894 – 1941). Az auschwitzi koncentrációs táborban vállalta a halált egy többgyermekes családapa helyett.

A XX. század szentjei közül II. János Pál pápa nagy előszeretettel állítja elénk honfitársát, Kolbe atyát, mint a krisztusi önfeláldozás mintaképét.

Maximilián Kolbe atya lengyel ferences volt. Teológiai tanulmányait Rómában végezte. Amikor visszatért hazájába, Szűz Mária tiszteletére intézetet alapított. Rövidesen Japánba küldték, ahol szintén kifejezésre juttatta a Szűzanya iránti hűségét: ott is hasonló intézetet hozott létre. Lengyelországban irodalmi tevékenységével igyekezett a katolikus hit elmélyülését szolgálni. A német megszállás idején felfigyelt rá a német titkosrendőrség, s hamarosan letartóztatták. Rövid időre szabadlábra helyezték, majd ismét börtönbe került, ahonnan az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. Ott történt a következő eset:

– Maguk közül egyet azonnal kivégzünk! – mondta a német tiszt a tábor udvarán csoportosuló foglyoknak. – Magát! – mutatott puskájával egy fiatalemberre.

– Könyörgöm, ne! Feleségem és gyermekeim vannak! Mi lesz velük? Nem akarok meghalni! Nem!

Amint a tiltakozó fiatalembert a kivégző-helyre vezették, a tömegből valaki hangosan felkiáltott:

– Állj! – Kolbe atya volt az. – Engem végezzenek ki helyette! Nekem nincs családom, akiről gondoskodnom kell. Hadd haljak meg ehelyett a szegény ember helyett én!

A tiszt kis ideig habozott, majd Kolbe atyához lépett:

– Miért csinálja ezt?

– Krisztusért, szeretetből és ezért az emberért. Katolikus pap vagyok, készen állok arra, hogy feláldozzam az életemet.”

Így történt. Maximilián Kolbe atyának merész kiállásáért sok szenvedés közepette éhhalállal kellett fizetnie, de fiatal embertársának életét megmentette.

A hit és a szeretet képessé tesz bennünket arra, hogy meghozzunk minden áldozatot embertársainkért.

/Forrásmű: Eletet áldozni egy ismeretlenért./

15. NAGYBOLDOGASSZONY, SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE. Jézus megtehette, hogy ne engedje át az enyészetnek édesanyja testét. Fölvitte magához a mennybe. Édesanyánk szíve ott dobog értünk. Nemcsak egy lakóhely vár bennünket, hanem édesanyánk is hazavár…

20. SZENT ISTVÁN KIRÁLY (969v. 970 -1038)

21. SZENT X. PIUSZ PÁPA. (1835 -1914). A lehetőségek, a megújulás korában érdemes megjegyezni sírfeliratát. „X. Piusz pápa, szegény és mégis gazdag, szívében szelíd és alázatos, a katolikus hit bátor harcosa arra törekedvén, hogy Krisztusban mindent megújítson, elszenderedett 1914. augusztus 20-án.”

23. LIMAI SZENT RÓZA (1586 – 1617). A Domonkos-rendi apáca Dél-Amerika első szent virága. Kemény, vezeklő életet élt. Halálos ágyán így imádkozott: „Uram, növeld az én szenvedéseimet, de növeld szívemben a te szeretetedet is!”

24. SZENT BERTALAN (? – 60). Róla mondta Jézus a nagy dicséretet: „Ez egy igaz izraelita! Nincs benne semmi kétszínűség!” (Jn 1,47).

25. IX. SZENT LAJOS (1215 – 1270). Ugyanazt a szerepet tölti be a francia történelemben, amit a mienkben Szent István. Tiszteletben tartott minden jogot, de elsősorban az igazságot követte. Őszinte és szelíd lélek, keresztény szeretettel eltelt szív, aki kínpadra ítélte bűnös testét, hogy lelkét megmentse. A földön csak az eget látta.

27. SZENT MÓNIKA (331 – 387). Kiimádkozta fiának, Ágostonnak megtérését. Emlékezetesek Szent Ambrus hozzá intézett szavai: „Bízzál, leányom, ennyi könny és imádság gyermeke nem veszhet el!”

28. SZENT ÁGOSTON (354 – 430). Nagy megtérő! A világiasság és a hiúság útján indult el, s csakhamar a tévelygés és a bűn kanyargóira tévedt. Hogy miként járt tékozló fiúként távol az atyai háztól, és miként vezette haza az isteni kegyelem keze: megvallotta Vallomások c. híres könyvében. – Nincs elveszett ember!

29. KERESZTELŐ JÁNOS VÉRTANÚSAGA. „Istenünk, te úgy intézted, hogy Keresztelő Szent János születésével s halálával utat készítsen Fiad előtt. Add, hogy amint ő az igazság és az erkölcs vértanújaként halt meg, úgy mi is állhatatosan küzdjünk a te igazságod megvallásáért!”

Szeptember szentjei

Szeptember imaszándéka: Az új evangelizálás szelleme Ázsiában bátorítsa fel az Egyházat Krisztus hirdetésére, az Evangélium inkulturációjára és a vallások közötti párbeszéd előmozdítására.

3. NAGY SZENT GERGELY (540-604). A kereszténység első évezredének talán legzseniálisabb pápája. Pápasága alatt újjáéledt az egyház. Anglia megtérítése is az ő műve. Gergely nevezte magát imígyen: Isten szolgáinak szolgálója.

7. SZENT MÁRK, ISTVÁN ÉS MENYHÉRT, kassai vártanúk (-1619). A protestáns hajdúk halálra ítélték a három papot. Amikor ők megkérdezték: „De hát miért kell meghalnunk?”, ezt a választ kapták: „Mert pápisták vagytok!” „Jó, ezért a szent ügyért készen vagyunk azonnal meghalni”- felelték bátran a vértanúk.

8. KISBOLDOGASSZONY ÜNNEPE. A boldogságos Szűz Mária Születésének napja. Királyházán a várkápolna búcsúja. (Lásd a képen)

12. SZŰZ MÁRIA SZENT NEVE. Az ünnepet XI. Ince pápa rendelte el a törökök fölött kivívott bécsi győzelem emlékére. (1683).

13. ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS (344-407). Egyike a keleti egyház négy nagy tanítójának. Mivel bátran szembeszállt a hatalmasokkal, nagyon sok szenvedésben volt része. Száműzetésekor így búcsúzott híveitől: „Zúgnak a habok, rettenetes a vihar. De mi nem félünk, hogy lemerülünk, mert sziklán állunk. Ha még úgy dühöng is a tenger, ezt a sziklát nem fogja szétzúzni, ha még úgy üvölt is az orkán, Jézus hajóját nem fogja elmeríteni!” – Mi is ezen a sziklán állunk. De van-e ekkora hitünk?

14. A SZENT KERESZT felmagasztalásának ünnepe. 335.szeptember 14-én szentelték fel azt a fényes bazilikát, melyet Nagy Konstantin feleségének, Szent Ilonának ösztönzésére Jeruzsálemben emeltetett a Golgotán a Szent Kereszt tiszteletére. Itt történt a keresztnek első nyilvános ünneplése és fölmagasztalása. A zsidóknál és a pogányoknál a kereszt a gyalázat és megbélyegzés tárgya volt, mint nálunk az akasztófa. – Keresztvetéseddel „felmagasztalod” -e a Szent Keresztet?

15. A FÁJDALMAS SZŰZANYA ünnepe. Isten nem ígérte, hogy tenyerén hordja azokat, akik szeretik Őt. Legtöbbet azok szenvedtek, akik legközelebb állnak hozzá: Szent Fia és annak édesanyja. De „megváltó szenvedésükért” ők kapták a legnagyobb jutalmat, kitüntetést. Jézus a mennybe ment, Máriát pedig Isten vitte föl a mennyek országába. – Ha a Fájdalmas Anyára gondolunk, talán könnyebb lesz elviselni az élet kisebb-nagyobb keresztjeit… A mi szenvedésünk is lehet „megváltó” szenvedés…

17. BELLARMIN SZENT RÓBERT (1542-1621). Hosszú időn át meghatározó szerepet játszott az Egyház teológiájában – éppen ezért kapta az egyháztanító megtisztelő címet.

21. SZENT MÁTÉ (?-60). Az általa írt Evangéliumból kicsendül vallomása: „Nem tagadom, megvetett vámos voltam. Az Úr végtelen kegyelmes apostollá emelt”. Mint apostol, hűségesen kitartott az Úr mellett.

24. SZENT GELLÉRT (?-1045). A velencei származású püspök nagyon sokat tett a magyarság hitének megerősítéséért. A keresztény magyar fiatalok példaképének Szent Imrének 7 éven át volt a nevelője. A Vata-féle lázadás idején szenvedett vértanúságot.

29. SZENT MIHÁLY, SZENT GÁBOR ÉS RÁFAEL főangyalok. „Szent Mihály mindig Isten igazának elszánt és diadalmas harcosa, Isten kegyelmének útkészítője, a bűnnek és vezérének, a Sátánnak legyőzője, és ezáltal az emberiség üdvösségének közvetítője”. Gábor adta hírül Máriának, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja. Ráfael Tóbiás hűséges kísérője, megmentője. – Angyalaiban is velük az Isten!

30. SZENT JEROMOS (340-420). Egész életét a Szentírás fordítására, Isten üzenetének továbbadására szentelte. O aztán igazán tudta, amit soha nem lenne szabad elfelejtenünk: „A Szentírás nem ismerése – Isten nem ismerése!”

Összeállította: fr. Imre

Előző cikkHazai hivatások
Következő cikkA MUNKÁCSI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE (1. rész)