Az Úrban rejlik erőnk

Kárpátalajai fiatalok Milánóban, a 21. Taizéi Ifjúsági Találkozón

II. János Pál pápa Angelo Sodano bíboros, államtitkár aláírásával táviratban köszöntötte Roger Schutz testvért, a taizéi közösség perjelét a 21. Taizéi Ifjúsági Találkozó alkalmából, amelyet ebben az évben Milánóban tartottak december 28 – a és január 1-je között.
A pápa a Roger testvérhez intézett táviratban hangsúlyozza: lélekben és imáival csatlakozik az összegyűlt fiatalokhoz, akik a jubileumi utolsó előkészítő évben a következő témáról elmélkednek: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. ” E szavak mindenkit arra szólítanak, hogy hagyatkozzanak bizalommal az Atyaisten szeretetére. A Szentatya kifejezte jókívánságait, hogy a taizéi közösség milánói találkozója sikeres lesz és apostoli áldását adja a résztvevőkre és a vendéglátó hívő közösségre egyaránt.
A világ minden részéből, de elsősorban az európai országokból összegyűlt több, mint 100 ezer fiatalt nagy szeretettel fogadta a lombard főváros.(MK)

1998. december 26-án este fél hétkor indultunk el egy busszal Milánóba, összesen negyvenegyen. Magyarországon és Ausztrián keresztül haladtunk célunk felé. Utunk Milánóig zökkenőmentes volt.
Ausztriában, Bécsben megálltunk egy városnézés erejéig. Részt vettünk egy német nyelvű szentmisén is, ahol meglepett engem egy furcsa dolog, ami nálunk igen nagy feltűnést keltene. Az egyik ministránsnak salátazöld színű volt a haja. Ez ott természetesnek tűnt.
Utunk során még egyszer megálltunk, Gráznál, megcsodáltuk az Alpok fenyveseit, hófödte csúcsait. Estefelé „átrepültünk” az osztrák-olasz határon, merthogy meg sem kellett állnunk.
Miután hétfőn hajnalban megérkeztünk Milánóba, reggel kilenc óra tájban felvezettek minket egy nagy épületbe, ahol tájékoztattak mindenkit a heti programról, megkaptuk a programfüzetet, egy térképet, a metró- és ebédjegyeket.
Családoknál voltunk elszállásolva, akik nagy kedvességgel és szeretettel fogadtak bennünket.
A családoktól minden reggel a S. Marco-templomba mentünk szentmisére. Ezt követte a kiscsoportos beszélgetés a plébánián, ahová együtt mentünk a szlovák, az ukrán, a horvát, a lengyel és az olasz fiatalokkal. Majd metrón utaztunk a Fierára, Milánó központjába, ahol Roger testvér elmélkedéseit hallgattuk meg, hogy aztán ezeket a gondolatokat a kiscsoportokban megbeszéljük, továbbfűzzük.
Az év utolsó napján a Fierán fórum volt, ahol a különböző nemzetiségek bemutatkozó műsort adtak elő. A szilveszter este szentmisével folytatódott, majd az összegyűlt fiatalok táncos, zenés, játékos műsorokkal köszöntötték az 1999-es új évet.
A december 31-i imavirrasztást Carlo Maria Martini milánói bíboros, érsek vezette. A bíboros megköszönte a fiataloknak, hogy megújították székvárosában az imaéletet, a befogadás élményével ajándékozták meg a milánói lakosokat, megtanították, hogy az idegen gazdagságot is jelent. Martini bíboros kifejezte jókívánságát, hogy 1999 legyen a kiengesztelődés és a béke éve, majd arra buzdította a fiatalokat, hogy hazájukba visszatérve vigyék magukkal ezeknek a napoknak a lelkesedését, tegyenek tanúságot arról a bizonyosságról, hogy az Úrban rejlik erőnk.
1999. január l-jén részt vettünk az ünnepi szentmisén, ezt követte az ebéd és a fájdalmas búcsú a vendéglátó családoktól. Szombat este megérkeztünk az ungvári plébániára, ahol a helyi atya boldog új évet kívánva köszöntött minket a viszontlátás nagy örömére.

Juhász Marianna, Gejőc