Búcsú és elsőáldozás Csepében

952

A Szent Antal-napi búcsút június 13-án ünnepelték meg Csepében. Ezen a napon hét gyermek a szó szoros értelmében örömnapra ébredt, amit nem a nyári szünet vagy a gyönyörű idő okozott, hanem elsősorban az a felejthetetlen élmény, amellyel e napon gazdagodtak. Aznap járulhattak először szentáldozáshoz, végre egyesülhettek Jézus Krisztussal.

Még előző nap, többéves felkészülés után, sikeres vizsgát téve és részesülve a bűnbánat szentségében, a gyerekek elárulták: „Annyira vártuk már ezt a napot, hogy végre mi is gyónhassunk, és már nagyon várjuk, hogy magunkhoz vehessük Jézus Krisztus valóságos testét és vérét.” Kíváncsian kóstolták meg az ostyát, amit Ámosz atya hozott nekik. Másnap, az elsőáldozási szentmise után pedig ez volt a megjegyzésük: „Az ostya íze ugyanolyan volt, mint előző nap, de mégis más: a szívünket valami jó érzés járta át”.

Elérkezett a nagy nap. Az ünnepi szentmise elején a szülők áldásukat adták gyermekeikre. Majnek Antal püspök atya meghatódottan mondta, menyire tetszett neki ez a szülői áldás. Ezután kezdetét vette a búcsús szentmise, melynek főcelebránsa Majnek Antal megyéspüspök volt; vele misézett még Hajas Ámosz plébános, Hernádi Lehel ferences atya és Ábrány Krisztián görögkatolikus parókus.

Beszédében a püspök atya felhívta a hívek figyelmét a család fontosságára, különösen most, a család és a házasság szentségének évében. Megható történetet mondott el egy asszonyról, aki el akarta vetetni gyermekét, de álmot látott, amelyben egy kislány jelent meg neki. „Úgy szeretnélek megölelni!” – mondta neki a kislány. Idős korára az asszony kórházba került, és ez a kislány – az ő azóta már felnőtt lánya – vigyáz rá és segít neki átvészelni fájdalmait.

A szentmise végén a Szent Antal emléknapjához kapcsolódó ferences hagyomány szerint a püspök atya liliomot szentelt, és megáldotta a jelenlévő gyermekeket, köztük az elsőáldozókat.

A gyermekek és a virágok megszentelése után a csepei Szent Antal templom hívei szendviccsel, süteménnyel és bográccsal vendégelték meg a messzebbről érkezetteket, akik hála Istennek szép számmal voltak jelen egyházközségünk ünnepén.

Uram, áldd meg népedet! Szent Antal, könyörögj érettünk!

Pirok Enikő hitoktató, Csepe

 

Előző cikkSzent József ünnepe a munkácsi katolikus óvodában
Következő cikk„Hitünket megőriztük”. Paskai László bíboros 1989-es látogatásáról – még egyszer