„Hitünket megőriztük”. Paskai László bíboros 1989-es látogatásáról – még egyszer

1320

1989-es kárpátaljai útja során Paskai László bíboros hat templomban celebrált szentmisét, tizenöt egyházközségben járt, buzdítva a híveket egyéni és közös imádságra, főleg papi hivatásokért.

Hidász Ferenc OFM, aki azokban a napokban a bíboros atya tolmácsa volt, így emlékszik vissza: jártak Onokócon, Perecsenyben, Csapon, Szürtén, Szerednyén. „Mélyúton (Hluboke) nem sokkal előtte adták vissza a templomot, de még a szovjet címer díszelgett a szentélyben.

Munkácson is ünnepi szentmisét tartott a bíboros atya (Csáti József vikáriussal együtt) és Szolyván is. Szolyván éppen akkor fejezték be a templombelső festését, amit bíboros atya megáldott. Beregszászra menet megálltunk Kaszonyban Károlyi Lajos atyánál. A templomban rövid imát tartottak, Lajos atya köszöntte a főpásztort, majd a bíboros úr mondott buzdító beszédet. Ott ebédeltünk. Beregszászon is ünnepi szentmise volt. A református püspök (Forgon Pál) fogadott minket otthonában; a szentmisére is eljött, s az áldozás után mondott köszönetet.

Nagyszőlősön a kistemplomban volt az imádság, sokan nem is fértek be. Utána a nagytemplomhoz mentünk, ahol romok és szemét fogadott minket. Az idős, vak Hasák Gyula plébánost is meglátogattuk. Huszton ünnepi szentmisét tartott a bíboros úr; Szlatinára menet megálltunk Técsőn, ahol egy asszony mondott köszöntőt, a bíboros úr pedig buzdítást tartott. Aknaszlatinán ünnepi szentmisét mondott, melyen a kórus többszólamú énekeket is énekelt.”

A munkácsi plébániatemplomban Csáti József vikárius fogadta a bíboros atyát. Ekkor hangzottak el tőle az azóta híressé vált szavak: „Pusztultunk, fogytunk, de megmaradtunk! Hitünket megőriztük.” A hangszalagról leírt beszédek visszaadják azt a mérhetetlen örömöt és az isteni Gondviselés iránti hálát, amit a Kárpátalján élőkből a magyar bíboros látogatása váltott ki. „Közel négy évtizedes papi szolgálatom alatt annyi meghatottságot, örömtől könnyes szemet nem láttam, mint ez alatt az öt nap alatt” (május 20-24. közöt) – mondta látogatása után a főpásztor.

Végezetül álljon itt Paskai László bíboros egy mondata, melyet búcsúzóul mondott látogatása egyik helyén, s ami a mai bizonytalan helyzetre éppúgy érvényes, mint a 30 évvel ezelőttire: „Egyikünk sem tudja megmondani, hogyan kellene a jövőt formálnunk, de ha az imádságban egyek vagyunk, akkor Ő, a történelem Ura irányítani fogja a történelem eseményeit, hogy hogy helyesen, Isten akarata szerint alakuljanak.” Ha engedjük, hogy a történelem és az emberiség Ura irányítsa életünket, nemzezünk, országunk életét, évtizedek múlva mi is elmondhatjuk majd: megmaradtunk, és hitünket megőriztük.

Hidász Ferenc atya visszaemlékezései és az általa hangszalagról leírt beszédek alapján, valamint Riskó Marianna Ferencesek Nagyszőlősön c. könyve segítségével összeállította:

Pápai Zsuzsanna

Előző cikkBúcsú és elsőáldozás Csepében
Következő cikk„Tiétek a menny! Mi kell még?” Egyházmegyei ifjúsági találkozó az apostoli nunciussal