Franciska egy tehetős lombard parasztcsalád leánya volt. Apját, Agostinót a faluban csak „nagy keresztény”-nek hívták. Tizenkét idősebb testvére közül csak néhányan maradtak életben, s őt magát is, mert koraszülött volt, mindjárt a születése után megkeresztelték. A család légköre mély keresztény áhítattal és felebaráti szeretettel volt átitatva.
Franciska kisgyermekkora óta arról álmodott, hogy távoli országok hithirdetője lesz. Ez a kívánság nem puszta kalandvágyból fakadt. Eredetileg Kínába kívánkozott, a Távol- Keletre, azonban nem mehetett. Ebben az időben Olaszországban még nem volt női missziós kongregáció. Gyenge egészsége miatt a meglévő szerzetek kétszer is elutasították felvételi kérelmét. Tanulni kezdett, és megszerezte a néptanítói oklevelet. Úgy látszott, hogy tanítónő lesz egy faluban, amikor egyszer csak teljesen szokatlan módon mégis megbizonyosodott hivatásáról.
Két nő 1857-ben Lodi egyházmegyéjének támogatásával Codogno városkában lányárvaházat nyitott, az árvaház vezetésére azonban alkalmatlannak bizonyultak: elhanyagolták feladataikat és szüntelenül perlekedtek. Gelmini püspök és monsignore Serrati, a ház lelki vezetője 1874-ben Francesca Cabrinihez fordult, hogy teremtsen rendet a zűrzavarban. Ő, mivel értett hozzá, hogy megnyerje az árva gyermekek szeretetét és ragaszkodását, csakhamar olyan sikert ért el ápolásuk és nevelésük terén, hogy heten közülük később hozzá hasonlóan szerzetesi fogadalmat tettek. Csakhamar Cabrini anya lett a „Gondviselés háza” (ahogy ők nevezték) kicsi, de virágzó közösségének feje. Konventet létesített Codognóban, és miután több társnőt talált a szomszédos falvakban, Milánóban megnyitott egy másik házat, ahol otthont rendezett be a tanítónő-növendékek számára.
Cabrini anyában az egészséges emberi értelem született zsenialitással és vállalkozó kedvvel párosult; ez tette lehetővé, hogy a meggondolatlanul alapított és rosszul vezetett „Gondviselés házát” új kongregációvá alakítsa.
Amikor a Jézus Szent Szíve missziós nővérek szabályzatát 1901-ben bemutatták XIII. Leó pápának, fellelkesült rajta, és azonnal meg is erősítette a kongregációt. Magánkihallgatása alkalmával azt tanácsolta Cabrini anyának, hogy inkább Amerikába menjen, mint Kínába. Abban az időben a piacenzai Giovanni Battista Scalabrini (1839-1905) püspök már hozzáfogott, hogy olasz papokat küldjön az USA-ba; a pápa figyelmét az olasz bevándorlók nyomorúságos helyzetére és a segítség halaszthatatlan voltára irányította. Scalabrini püspök korábban megkísérelte, hogy megnyerje Franciskát munkatársának. De Franciska csak a pápa ösztönzése után mutatott érdeklődést az iránt, ami később életének fő műve lett.
Már harminckilenc éves volt, amikor Corrigan érsek meghívására megérkezett New Yorkba. Az érsek azonban félt attól, hogy a szomszédok ellenvetést tesznek majd amiatt, hogy a közelükben árvaház létesüljön rongyos olasz gyerekek számára. Afelől is aggályai voltak, hogy vajon tudja-e biztosítani az árvaház fenntartásához a szükséges pénzt. Cabrini anyának azonban végül sikerült elnyernie beleegyezését egy kísérlethez. Azzal, hogy állandóan kért Krisztus szegényei számára, társnői segítségével sikerre tudta vinni az árvaház tervét, melyet New York peremkerületében nyitott meg.
1892-ben megalapította a Kolumbus kórházat. Valamennyi kórház, amelyet később más helyeken alapított, ugyanezt a nevet viselte.
1909-ben megkapta az USA állampolgárságát. Bár fő érdeklődése az Egyesült Államokban élő olaszokra irányult, munkáját nem korlátozta csak az ő támogatásukra, hanem új alapításokat hozott létre Közép- és Dél-Amerikában, Franciaországban, Spanyolországban és Angliában is. Kongregációjának fő működési területe volt az USA-ban New York, New Orleans, Chicago, Denver, Seattle és Los Angeles. A Szent Szív hithirdetőinek fő tevékenysége iskolák, árvaházak és kórházak megnyitásából állt; sok nővért állítottak a szegénygondozás munkájába is. A coloradói Denver körüli bányavidéken gyakran a bányákba is leszálltak, hogy meglátogassák és tanáccsal lássák el az ott dolgozó olaszokat. Gyakran lehetett velük találkozni a Sing-Singben, New York nagy fogházában is, ahol a halálraítélteket vigasztalták.
Élete folyamán Cabrini anya hatvanhét házat alapított. 1917. december 22-én halt meg Chicagóban. 1938-ban boldoggá, 1946. július 7-én szentté avatták. Ő volt az első nő az USA-ban, akinek ez a megtiszteltetés osztályrészül jutott. Emléknapja december 22-én van.
Dióssi István Szentek élete c. könyve alapján
„Erősíts meg engem Szentlelked kegyelmével, add a te békédet lelkemnek, hogy szabad lehessek minden fölösleges aggódástól, aggodalmaskodástól és nyugtalankodástól. Segíts, hogy mindig arra vágyjam, ami kedvedre való és elfogadható számodra, hogy a te akaratod az én akaratom legyen. Add meg nekem, hogy megszabaduljak minden tisztátalan kívánságtól, és hogy a te szeretetedért jelentéktelen és ismeretlen maradhassak ebben a világban, csak te ismerj engem. Ne engedd meg, hogy magamnak tulajdonítsam a jót, amelyet te cselekszel bennem és általam, hanem Neked tulajdonítva minden dicsőséget, én csupán a gyengeségeimmel dicsekedhessem, hogy őszintén elutasítva minden világi hiúságot, arra a valódi és örökkévaló dicsőségre vágyakozzam, ami tőled jön. Ámen.”
Cabrini Szent Franciska imája