Cserkész nagytábor a Felvidéken

Cserkészszövetség Nagytábora az év egyik legjobbb tábora volt, amelyen a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség öt szerencsés tagja is részt vett. Vendéglátóink nagy szeretettel fogadtak minket. A tábort az Ipolynyék település melletti Csali-völgyben rendezték meg július 25. és augusztus 3. között, és közel 600 cserkész vett részt rajta. A nagy létszám miatt szükség volt több altáborra. És mivel a tábor keretmeséje a kuruckor és a Rákóczi szabadságharc volt, ezért a hat altábor a Habsburg hatalom alól felszabadított öt felvidéki (Érsekújvár, Léva, Kassa, Trencsén, és Nyitra) várról, illetve a munkácsi várról kapták nevüket. Ezért a mi kontingensünk olyan megtiszteltetésben részesült, hogy itthonról Munkácsra mehettünk…

Egész tábor alatt mindenki szenvedett a vöröshangyáktól, hisz tele volt velük a rét, sőt a sátrunk környékén legalább két bolyuk volt. Olyan szemtelenek voltak ezek a cseppet sem barátságos állatkák, hogy még a zuhanysátorban, tusolás közben is csíptek, ahol értek. De természetesen ez sem árnyékolta be a szabadtéri programok hangulatát, amelyeket néha szakadó esőben, vagy a tűző napon kellett végrehajtanunk.

Mint a portya, amelyen a Gazdasszony őrs (azok mi voltunk) az egyik lévai lány őrssel együtt indult, és ahol nem csak sültünk a forróság miatt, de olyan zuhé szakadt a nyakunkba, hogy az esőkabát ellenére bőrig áztunk, azután pedig a sárban dagonyáztunk. Sőt, még el is tévedtünk, de ennek ellenére mi voltunk az első lány őrs, aki célba ért (csak megjegyzem, minket indítottak ötödiknek, és hat őrs volt).

Számomra a legnagyobb élmény a Sportnap, a Vásár és a Cserkésznap volt. Az egész tábor a Központi Rétre ment, ahol érdekes programokkal vártak minket, mint például billogozás, fafaragás, babzsák-készítés, arcfestés, különböző sportok és érdekes előadások.

És tényleg, mindenki ott volt, kicsik és nagyok, újoncok és öregcserkészek. Fantasztikusan jó volt!

A tábornak saját napilapja („Raklap”) is volt, amelyet minden zászlófelvonásnál megkaptunk, és a mi őrsünk is írt bele pár cikket. De a legmeglepőbb a Nyitrai Mozi volt, ahol levetítettek egy túlélésről szóló filmet, és az altáborunkból két őrs is részt vehetett rajta.

De egyszer minden jónak vége, így a tábornak is. Fájó szívvel hagytuk ott a táborhelyünket, ahol majdnem két hetet töltöttünk, és könnyes búcsút vettünk új barátainktól (de a legtöbbjükkel természetesen tartjuk a kapcsolatot… az internet csodája). Remélem, hogy a következő Nagytábor legalább ilyen jó lesz, és hogy azon is részt vehetek.