Egy pálos szerzetes Kárpátalján

Puskás Róbert Antal, pálos szerzetes, a pálosszentkúti kolostor házfőnöke február 26-28-án nagyböjti lelkigyakorlatot tartott Beregszászban. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

– Miért választja egy fiatalember a pálos szerzetesrendet?

– Általában az vonzza a fiatalokat a pálosokhoz, hogy ez az egyetlen magyar alapítású rend, amely kifejezetten magáénak érzi azt a küldetést, hogy ott, ahol jelen van, komolyan vegye nem csak a vallásos, hanem a hazafias küldetést is. Az én esetemben úgy történt, hogy leszerelésem után, 1998-ban nagy vonzódás támadt bennem az Isten után, és az után, hogy az életemet új módon rendezzem be. Csak Neki és csak az evangéliumnak akartam élni. Ez volt a legfontosabb vezérfonalam.

– Volt esetleg pálos szerzetes példaképe?

– Nem volt példaképem, nem is ismertem pálos szerzetest. Leszerelés után el szerettem volna látogatni az Ipoly túloldalára, vagyis Magyarországra, mert Felvidéken nőttem fel. El is indultam biciklivel, és az első hely, amibe belebotlottam, Márianosztra volt, ahol szintén szolgálnak pálosok.

Azt mondtam magamban, vagyis ezt hallottam belülről: ez az a hely, ahol otthon érzem magam. Többször is ellá- togattam oda. Végül húszéves koromban csatlakoztam hozzájuk.

– Minden pálos szerzetes pap is egyben?

– Körülbelül a kilencven százalékuk. Eleinte én sem szerettem volna pap lenni, akkor még csak az Isten közelsége vonzott. Ahogy megismertem a pálosokat, láttam, hogy a szolgálatuk nagy része papi szolgálat, és ez is vonzani kezdett.

– Szentbeszédében említette, hogy többen 30-40 évesen sem tudnak választani a szerzetesrendek közül, mindig csak keresik az igazit, pedig már el kellene kezdeni élni. Ugyanez a jelenség megvan a házasodni vágyókban is: nem mernek elkö- teleződni. Mi ennek az oka?

– Ez pár évtizedes jelenség. Egyik oka az önismeret hiánya. Sok szülőnek volt nehéz élete, ezért azt akarták, hogy az ő gyermekeik ne szenvedjenek kárt semmiben, legyen meg mindenük. Emiatt sok fiatal nem tanult meg felelőssé- get vállalni, nem jutott el normális önismeretre. Sokszor látom azt fiataloknál, hogy úgy gondolkodnak: amijük van, az jár nekik, és nem kell semmiért sem küzdeni. A másik ok az lehet, hogy kevés jó példa van a környezetünkben. Félnek a jövőtől. Ennek legfőbb oka a hit alapjainak fellazulása.

– Mit tehetnek a szülők, nevelők, tanárok, a környezetükben élő emberek, hogy jó irányba tereljék a gyermekeket?

– Ott veszti el az ember könnyen a mértéket és a kontrollt, amikor nem látja világosan a célt. Hogyha az a cél, hogy a gyermek növekedjen abban az életben, amit Isten neki szán, akkor ehhez szükségesek eszközök: legyen felelősség, legyenek keretek, fegyelem, munka. Minden szülőnek ajánlom a Bibliából Sirák fiának könyvét. Kifejezetten nevelésre szánták.

– Miért van szüksége az embernek a böjtre? Miért találkozik könnyebben Istennel, ha böjtöl?

– Bibliai értelemben a böjtnek több jelentése is van. Az egyik fajta, amikor egy-egy napot böjtöl az ember. Akkor keményebben, kenyéren és vízen. Ez mindig egy kéréssel függ össze, amelyet Isten elé terjeszt, és jelzi azt, hogy a maga gyengeségében, amit az éhség meg is erősít, teljesen rá van utalva Teremtőjére. A böjt mintegy megerősíti a szóban kimondott kérésünket. A hoszszabb böjti időszakban, amit most a nagyböjtben gyakorlunk, azon van a hangsúly, hogy tartózkodjunk a különlegességektől, a hangos mulatozástól, a szórakozástól. Ennek az a célja, hogy meg tudjon szólalni bennünk egy másik hang: a lelkiismeret hangja. S hogyha megszólal, akkor Isten csodákat tud tenni.

– A nélkülöző ember hogyan böjtöljön, hiszen nincs pénze még az alapvető élelmiszerre sem? Van, aki úgy gondolja, neki nem is kell böjtölnie, hiszen az élet úgyis mindent megtagadott tőle.

– Ha az ember nehéz körülmények között él, akkor az egész élete is való- ban böjt lehet. De csak akkor lesz azzá, ha tudatosan vállalja böjtként az elkerülhetetlen körülményeket. A Szentírásban is azt olvassuk, hogy a szegények kiáltása fölhatol az egekig. Az ilyen ember élete nagyon mélyrehatóan Istenhez szól, de fontos, hogy szegénysége ne menjen át panaszáradatba.

– Hogyan építette fel a háromnapos lelkigyakorlatot? Mi a témája?

– Ki nem mondott célom mindig az, hogy bűnbánatra segítsem az embereket, hiszen ez mindennek a kezdete. Jé- zus is ezzel kezdte az igehirdetését: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”. A napi evangéliumból indulok ki, s az a vágyam, hogy segítsek az embereknek találkozni Istennel. Innen indul el minden megújulás. Istennel azonban csak úgy lehet találkozni, ha bátrak és őszinték vagyunk magunkhoz és le merünk ereszkedni lelkünk mé- lyére, oda, ahol igazi kérdéseink felvetődnek.

Bundáné Fehér Rita