Elhunyt Károlyi Lajos atya

747

„Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. ” (Dán.12.3)

A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye és a mezőkaszonyi Szent István egyházközség fájdalommal tudatja, hogy Mons. Károlyi Lajos pápai prelátus, ny. mezőkaszonyi plébános életének 92., papságának 67. évében, 2005. november 10-én elhunyt.

Károlyi Lajos atya a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye legidősebb papja volt, az utolsó azok közül a papok közül, akik a kommunizmus nehéz időszakában működtek. Mezőkaszonyban érte a halál, ahol 63 éve szolgálta a híveket.

Károlyi Lajos 1914. július 28-án született az Ung megyei Kapóson. A középiskolát Komáromban, a teológiát Ungváron végezte. 1938. június 29-án szentelték pappá, és négy évi káplánhitoktató szolgálat után Mezőkaszonyba került a plébánia vezetésére. Mivel Kárpátalján a szovjet időkben nem engedélyezték a papképzést, és a meglévők nagy részét is elhurcolták, egyre kevesebb pap látta el a híveket. Lajos atya fél Kárpátalját bejárta, hogy gyóntasson, szentmisét mutasson be és tartsa a lelket a hívekben. Meggyengült egészsége miatt 2003 óta nyugdíjasként lakott a mezőkaszonyi plébánián húgával, Júliával együtt, aki egész életében mellette volt és gondoskodott róla.

Kárpátalja „utolsó mohikánja1′ az egyházmegye búcsúja előtti napon, Tours-i Szent Márton ünnepének előestéjén távozott el az örök hazába. A búcsúi szentmisén Majnek Antal püspök atya, a papok és az egyházmegyéből összegyűlt hívek együtt imádkoztak lelki üdvéért.

Károlyi Lajos atya temetésére november 13-án, Mezőkaszonyban került sor. A szentmise kezdete előtt a híveknek is alkalmuk volt búcsút venni elhunyt lelkipásztoruktól. A templom és a templomkert zsúfolásig megtelt az egyházmegye minden
részéből összegyűlt hívekkel, sokan pedig, akik nem jöhettek el, otthon kísérték imájukkal a szertartást. A ravatalnál hálásan és meghatottan imádkoztak a hívek. A temetésen jelen volt Lajos atya két életben lévő testvére is.

Az elhunyt lelki üdvéért mondott szentmisét Majnek Antal püspök atya celebrálta az egyházmegye papjaival és a Magyarországról érkezett papokkal együtt. Jelen voltak a környékbeli görög katolikus papok és a helyi református lelkész is.

A szentmisén Bohán Béla beregszászi plébános emlékezett meg homíliájában Lajos atya küzdelmes, mégis derűs életéről, aki híressé vált autóbalesetei közepette rendíthetetlen energiával és kitartással vitte az örömhírt szerte Kárpátalján.

Lajos atyát a templom kertjében temették el: koporsóját négy paptestvére vitte ki a sírhoz. A sírnál több megemlékezés hangzott el, melyekben valamennyi megszólaló érezhető hálával és nagyrabecsüléssel emlékezett Lajos atyára. Először Majnek Antal püspök atya elevenítette fel Lajos atyához fűződő emlékeit. Hálát adott Istennek érte és ezért a 67 évig tartó szép papi életért. Majd Pogány István atya búcsúzott tőle a fiatal kárpátaljai papok nevében. Schönberger Ferenc atya, aki ez év augusztusáig Kárpátalján szolgált, a Szatmári Egyházmegye nevében köszönt el az
elhunyttól. Egressy Miklós görög katolikus lelkész arról beszélt, Lajos atya mennyire nem tett különbséget görög és római katolikusok között, egyforma szeretettel szolgálta őket. Majd Radvánszky Ferenc református lelkész emlékezett arról, kezdő lelkészként mennyi támogatást és biztatást kapott Lajos atyától és testvérétől. és ez segítségére volt abban, hogy meg tudjon maradni hivatása útján.

Végül Babály András atya vett búcsút tőle, aki több mint két éve kaszonyi .plébánosként jár a hívekhez és Lajos atyához lakóhelyéről, Munkácsról, és halála pillanatában is vele lehetett. Majd a helyi és a környékbeli egyházközségek képviselői vettek tőle búcsút, köztük Erdős István a fiatalok nevében, végül pedig Hittman Tibor mezőkaszonyi polgármester is.

Amíg a sírt hántolták, egyfolytában szólt a kaszonyi templom harangja; azé a templomé, melyben Lajos atya 63 éven keresztül mutatta be a szentmiséket. Amikor pedig elhallgatott a harang, megszólaltak a nem messze lévő református templom harangjai is.

Lajos atya hosszú élete végén eltávozott közülünk. De, mint a temetésen is sokszor elhangzott, most már nem csak életével, hanem halálával is példát mutat nekünk, és hisszük, hogy tovább imádkozik értünk.

 Pápai Zsuzsanna

Előző cikkKárpátaljai családok találkozója
Következő cikk„Jöjj el, Uram Jézus!”