Az irgalmasság évét éljük. A Szentírás olyan jelenetei jutnak eszembe, ahol Jézus mint irgalmas, szerető, jó atya jelenik meg.
Az evangéliumok nagyon szépen elénk tárják, mit jelent az irgalmasság, hogyan legyünk irgalmasok – mégsem tesszük, mégsem vagyunk irgalmasok, nem élünk az evangélium szerint.
Nagyon szépen tudunk, ha kell, idézni is a Szentírásból, sőt lehet, hogy szóról szóra el is tudunk mondani egy-egy történetet, például a tékozló fiúét, vagy egy másik történetet is, talán többet is ismerünk, ahol az Isten irgalmas volt, de amikor a hétköznapokban meg kell élnünk, mégsem tudjuk, nem tesszük, vagy nem is akarjuk megélni az irgalmasságot.
Szentatyánk, Ferenc pápa nemcsak hogy meghirdette az irgalmasság évét, ő maga is példát mutat arra, hogyan éljük meg az irgalmasság cselekedeteit.
Jézus sem csak beszélt, tanított az irgalmasságról, Ő maga mutatott példát, hogyan cselekedjünk, hogyan éljük az evangéliumot.
Magyar szentjeink sorra mutattak példát az adott korokban, hogyan kell megélni az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit.
Nem élünk nehezebb korban, csak hit, határozott elszántság, akarás kell, hogy az evangélium szerint éljünk. A ma embere nem elég bátor, hogy harcoljon a kereszténységéért. Könnyebb beállni a sorba és mindent úgy tenni, mint a többiek, nehogy megszóljanak, nehogy kitűnjek krisztusi magatartásommal.
Sokszor azt látom, hogy amikor kimegyünk a szentmiséről, elhagyjuk a templomot, úgy teszünk, mintha „mise történt” volna.
Talán ez az év mindannyiunknak lehetőség nyújt arra, hogy jobban ráérezzünk: Krisztus katonájaként el kell indulnunk, hogy harcoljunk a jóval a rossz ellen.
Jézus mondja: „Ti vagytok a Föld sója”. Ez nekem is, nektek is szól.
Menjünk, ízesítsük meg az emberek életét, hogy szebb, boldogabb keresztény világunk legyen!
Rácz István atya