„Emmauszi úton a jövő egyháza felé” – Kárpát-medencei Háló tábor Csíksomlyón

2017. július 30. és augusztus 6. között 16. alkalommal rendezték meg a Kárpát-medencei Háló-tábort Csíksomlyón, melyen a Kárpátaljai Háló Egyesület tagjai is részt vettek. Várakozással és reménnyel telve, vasárnap hajnalban 41-en indultunk útnak, szépkorúaktól, egészen a hároméves gyermekig. Imádsággal és énekszóval, Isten áldását kérve vágtunk neki az országhatárnak. A meleget és a fáradtságot legyőzve, kalandokkal teli útvonalon, este 9 órára érkeztünk meg Csíksomlyóra. Házigazdáink nagy szeretettel fogadtak minket.

Hétfőn 320 fővel indult a tábor programja, melynek házigazdája Délvidék volt. A közös nyitóünnepség után meghallgattuk Botond atya előadását a reményvesztettségről, majd a kegytemplomban szentmisén vettünk részt, melyet Ft. Tamás József püspök celebrált. A finom ebéd elfogyasztása után kiscsoportos beszélgetésekre, szabadidős foglalkozásokra, sporttevékenységekre nyílt lehetőség. Vacsora után a szépséges Tímár lányok énekkel és tánccal kápráztattak el bennünket, amellyel betekintést nyújtottak a székely néphagyomány évszázados, máig élő kincseibe.

Kedden a házigazda Magyarország volt, a téma pedig a „Visszacsúszás, menekülés!” Erre tért ki előadásában Ft. Beer Miklós püspök atya, aki elindult velünk az emmauszi úton, ahol együtt gondolkodhattunk a közösségi egyház helyzetéről. Az általa bemutatott szentmise után mélyreható beszélgetést folytattunk vele a jövő egyházáról. Ezt a napot is vacsora és táncház zárta.

A szerdai nap házigazdája Erdély volt, témája „Elindulás az úton”. A reggeli után meghallgattuk Dr. Pálfi József várad-réti református lelkész előadását, majd istentiszteleten vettünk részt a közösségi sátorban. Sógor Csaba református lelkész hirdetett igét. A délután folyamán beszélgetésre került sor a fent említett lelkészekkel, mely által katolikusként betekintést nyerhettünk odaadó lelkipásztori szolgálatukba. Az est hátralévő része a szórakozásé volt.

A csütörtök sok meglepetést tartogatott. A nap témája a „Kérdező és válaszoló egyház” volt, házigazdája pedig Partium. Meghallgattuk Bereczki Silvia gondolatait, aki a Segítő Nővérek Kongregációjának tagja. Nagy érdeklődés kísérte előadását a jövő egyházáról és benne elfoglalt helyünkről. Ezen a napon a szintén táborlakó Vreckó Feri atya mutatta be a szentmisét, homíliát Kuzmányi István állandó diakónus mondott. Előadást hallgathattunk Ferenc pápa lelkiségéről, Szeibert András által pedig a magyar népmesék szimbolikájával ismerkedhettünk. Este hatalmas élményben volt részünk Csíkszeredán, mivel városnézés után a Csíki Játékszín épületében megtekinthettük a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes fergeteges előadásában Ludas Matyi történetét.

A péntek a bűnbánat napja volt. Házigazdaként a Felvidék mutatkozott be, s a nap témája „Öntudatra ébredés, erőforrásaink feltöltése” volt. Délelőtt Sisak Imola pszichoterapeuta gondolatait hallgattuk meg, majd nagy izgalommal készültünk a délutáni keresztútra, a csíksomlyói kálváriára. A rekkenő hőség ellenére mindannyian megérkeztünk a Salvator kápolnához, ahol a szentmisét Ft. Ilyés Zsolt plébános celebrálta, majd szentségimádásra került sor, amit Bereczki Silvia vezetett. Magával ragadott mindannyiunkat a hely szentsége és kegyelme. Lelkiekben megtisztulva és megerősödve ereszkedtünk le a nyeregből.

Szombaton elérkezett Kárpátalja napja. Bemutatkozó előadásunkban próbáltuk érzékeltetni, hogy a mi missziónk magyarnak és kereszténynek maradni az elszakított részeken! A nap előadója és főcelebránsa László Rezső pálos novícius szerzetes volt. Sajgó szívvel vettünk részt az általa bemutatott záró szentmisén és az utána következő ünnepélyes táborzáráson.

Ezen az estén még fellépett Tófalvi Misi mesemondó és a gyergyószentmiklósi fúvószenekar. Meghatottan öleltük át egymást, és a búcsú szavaihoz hozzátettük: reméljük, jövőre találkozunk! Összegzésként elmondhatjuk, hogy páratlan élményekben volt részünk. Megcsodálhattuk Erdély szépségét, felkapaszkodhattunk a nyeregbe, amely az összmagyarság zarándokhelye, és a kegytemplom csendjében mindennap imádkozhattunk, s kérhettük a Csíksomlyói Szűzanya pártfogását. Életre szóló barátságok szövődtek, és ráébredtünk, hogy van „olyan hely, ahol jó magyarnak lenni!”

V. E. és H. E.