FERENC ÉS JÁCINTA SZENTTÉ AVATÁSA FATIMÁBAN
Ferenc pápa Fatimába érkezése első napján, május 12-én, pénteken a Jelenések kápolnájában imádkozott este 6 órakor, és egy aranyrózsával ajándékozta meg a Szent Szűz szobrát.
Péntek este, helyi idő szerint fél 10-kor kezdődött az imavirrasztás a Jelenések kápolnájánál, melynek során Ferenc pápa a teret és a környező utcákat is megtöltő 600 ezer zarándokkal együtt elimádkozta a rózsafüzért, miután megáldotta a zarándokok gyertyáit, és beszédet mondott. Saját gyertyáját a húsvéti gyertyáról lobbantotta lángra.
A rózsafüzér imádságot követően a Szentatya autóval visszatért szálláshelyére. A hívek a kegyhelyen maradtak, ahol Pietro Parolin bíboros, államtitkár szentmisét mutatott be számukra. Homíliájában hangsúlyozta: „Még ha töretlenül folytatódnak is a háborúk, tartsunk ki az imában, ami sohasem hiábavaló”.
Útjának második napján délelőtt 9 órakor a pápa fatimai szálláshelyének fogadótermében találkozott a portugál miniszterelnökkel, António Luís Santos da Costával, akivel magánmegbeszélést folytatott.
Május 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor, a fatimai jelenések kerek százéves évfordulóján Ferenc pápa a Szent Rózsafüzérről elnevezett Miasszonyunk bazilika előtti téren szentmisét mutatott be, amely során szentté avatta Ferenc és Jácinta látnok gyermekeket. A portugál hatóságok jelentése szerint 500 ezer hívő vett részt a szertartáson. A szentmise végén a pápa külön köszöntötte a betegeket.
A szertartás után Ferenc pápa visszatért szálláshelyére, ahol együtt ebédelt a portugál püspöki konferencia tagjaival és a pápai kísérettel. Magyar idő szerint délután 4 óra után a Szentatya visszaindult a Monte Real-i légi bázisról a Vatikánba.
Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
A három látnok közül Ferenc és Jácinta gyermekkorukban hunytak el 1919-ben és 1920-ban, II. János Pál pápa harmadik fatimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá. Liturgikus ünnepük: február 20.
„A Szent Szűz anyai aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje az embereket: »Ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért.« Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: »Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük.«” (Részlet II. János Pál pápának a boldoggá avatáson mondott homíliájából)
A harmadik látnok, Lúcia kármelita szerzetesnő lett. Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el, kilencvenhét éves korában.
AZ EVANGÉLIUMRÓL TANÚSKODTAK ÉLETÜKKEL
Fatimában bekapcsolódtam a hűséges, szent nép imájába, mely száz év óta folyóként hömpölyög ott, hogy Mária anyai oltalmáért esedezzem az egész világ számára. Hálát adok az Úrnak, aki megadta, hogy elmehessek a Szűzanya lábához a remény és a béke zarándokaként. Szívből köszönetet mondok a püspököknek, a Leiria-Fatima-i püspöknek, a világi hatóságoknak, a köztársasági elnöknek, és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak.
Kezdettől fogva – amikor a jelenések kápolnájában hosszasan időztem csendben, az összes zarándokok imádságos csendjétől kísérve – elmélyült, szemlélődő légkör alakult ki közöttünk, amelyben imádságokat végeztünk. Mindennek a középpontjában a feltámadt Úr volt, aki az igében és az Oltáriszentségben jelen volt népe körében. Jelen volt a sok beteg között, akik a fatimai liturgikus és lelkipásztori élet főszereplői, ahogyan minden Mária-kegyhelyen is.
Fatimában a Szűz a kis Ferenc, Jácinta és Lúcia ártatlan szívét és egyszerűségét választotta ki, azt akarta, hogy ők legyenek üzenetének letéteményesei. Ezek a kisgyermekek oly kiválóan fogadták ezt, hogy a jelenések hiteles tanúinak ismerték el őket, és a keresztény élet példaképévé váltak. Ferenc és Jácinta szentté avatásával az egész Egyház szeme elé akartam állítani Krisztussal való szoros kapcsolatukat és evangéliumi tanúságtételüket. Az ő életszentségük nem a jelenéseknek, hanem annak a hűségnek és buzgóságnak a következménye, amellyel arra a kiváltságra válaszoltak, hogy láthatták Szűz Máriát. Miután találkoztak a „szép hölggyel” – így nevezték –, gyakran imádkozták a rózsafüzért, vezekeltek, és áldozatokat hoztak, hogy elérjék a háború befejeződését és elnyerjék az isteni irgalmat a leginkább rászoruló lelkeknek.
Ma is nagy szükség van az imára és a vezeklésre, hogy kiesdjük a megtérés kegyelmét, annak a sok háborúnak a befejezését, amelyek ott vannak mindenütt a világon, és egyre csak terjednek, de azoknak a kisebb-nagyobb képtelen konfliktusoknak a végét is, amelyek eltorzítják az emberiség arcát.
Hagyjuk, hadd vezessen minket a Fatimából áradó világosság! Mária szeplőtelen szíve legyen mindig a mi menedékünk, vigaszunk és Krisztushoz vezető utunk!
* * *
Fatima Lourdes mellett a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, évente milliók zarándokolnak ide. A Szűzanya jelenéseinek helyén 1918-ban kápolnát építettek. Ezt követően lelkigyakorlatos ház és kórház létesült a völgyben. A bazilika építését 1928-ban kezdték. A szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki.