Ferences Mária Misszionárius Nővérek rendháza Nagyszőlősön

Krisztus hívására a Ferences Mária Misszionárius Nővérek, alapítójuk, Marie de la Passion nyomdokain járva, nemzetközi testvéri közösségekben ma is az egyetemes missziónak szentelik magukat: „A Szentlélek hívására átlépjük a határokat, és készek vagyunk elmenni bárhová a világban, hogy terjesszük az Evangélium örömhírét – Isten szeretetét minden ember iránt.” A nővérek Ukrajna határát is átlépték és immár négy éve él közösségük a nagyszőlősi rendházban. Jelenleg hárman vannak – Margit nővér, a házfőnök, Edit nővér és Bożena nővér. Mindhárman Lengyelországból származnak. A rendházat Edit nővér mutatta be, aki egyébként szépen beszél magyarul.

– Kedves Edit nővér, még mielőtt a nagyszőlősi rendházról beszélgetnénk, mesélne a rendjükről általában?

– Társulatunkat Marie de la Passion alapította 1877. január 6-án. Körülbelül 70 nemzetből vagyunk, nyitottak a világmisszió felé és Assisi Szent Ferenc szellemében jelen vagyunk több mint 70 országban, mind az öt kontinensen. Szemlélődő és apostoli rend vagyunk. Összesen közel 7000 nővér él közösségeinkben. A társulat központja Rómában van. Kárpátalján, Nagyszőlősön 2005 óta vagyunk jelen. Az evangéliumi örömhírt különbözőképpen próbáljuk hirdetni. Az Eucharisztia napi megünnepléséből, szemlélődésből, az imádságból, a zsolozsmából merítünk erőt és igyekszünk Krisztus szeretetéről tanúságot tenni.

– Itt, Nagyszőlősön és környékén milyen feladatokat látnak el?

– Elsősorban a helyi plébános atyáknak segítünk a pasztorációs feladatokban. Ez főként azt jelenti, hogy gyermek és ifjúsági hittanórákat, jegyesoktatásokat, bibliaórákat tartunk, segítünk a gyerekek nyári táboroztatásában, betegeket és időseket látogatunk, segítünk megszervezni az ifjúsági szentmisék alatt az éneklést, magát a liturgiát. Többek között az emberek igényeit, szükségeit is igyekszünk felismerni és azokat figyelembe venni tevékenységünk során. Így például, amikor azt láttuk, hogy a környéken sok szülő kiengedi gyerekét az utcára játszani, elhatároztuk, hogy összegyűjtjük őket – persze a szülők hozzájárulásával – és foglalkozunk velük. Így most már heti rendszerességgel jönnek hozzánk ezek a gyerekek, és együtt éneklünk, játszunk velük. Természetesen a foglalkozások alatt igyekszünk megismertetni őket a hittel, az evangéliummal.

– Hogyan épül fel egy napjuk általában?

– Az első közös programunk fél hétkor kezdődik, ez a reggeli imádság – a laudes. Utána szentmisére megyünk. Miután hazajöttünk a templomból és megreggeliztünk, mindenki végzi a napi feladatát. Ez lehet házi vagy ház körüli munka, felkészülés a hittanórákra, jegyesoktatásra vagy más feladatra. Az ebédet igyekszünk mindig közösen elfogyasztani. Délután mindenki folytatja saját munkáját. Vacsora után szintén együtt végezzük az esti dicséretet a zsolozsmából. Napközben időt kell találnunk egyéni szentségimádásra és elmélkedésre is. A szentségimádás általában fél óra, az elmélkedés egy óra hosszat tart. Minden nővér havonta egyszer lelki napot tart, amikor igyekszik elcsendesedni, ekkor elmehet akár a természetbe is, de a házban is maradhat. Ezen a napon nem kell részt vennie a közös programokban.

– Említette, hogy a helyi plébános atyáknak segítenek a pasztorációs feladatokban. Gondolom, ez a tevékenység kiterjed a környező településekre is, hisz a Nagyszőlősön élő ferences atyák közel tíz plébániát látnak el.

– Igen, több plébániára mi is kijárunk. Autónk nincs, egyedül Margit nővérnek van egy robogója, amivel nyári időszakban közlekedik. Ezért igyekszünk úgy megszervezni a távoli plébániákon a foglalkozásokat, hogy azok mise előtt illetve után legyenek, így az atyákkal együtt utazva tudunk eljutni a plébániákra és vissza.

– Ön Lengyelországból jött, és még csak két éve van Kárpátalján, mégis egészen jól beszél magyarul. Hogyan sikerült ennyi idő alatt ilyen jól megtanulni ezt a könnyűnek egyáltalán nem mondható nyelvet?

– 2005 decemberében – két hónappal az örökfogadalmam után – rögtön egy magyarországi rendházba kerültem. Itt minden nővér csak magyarul vagy angolul tudott. Egyedül egy nővér volt, aki tudott lengyelül, ő sokat segített a nyelvtanulásban. A budapesti Balassi Bálint Intézetben tanultam három hónapig magyar nyelvet. Fél év magyarországi tartózkodás után egy angliai rendházba küldtek az elöljárók, hogy az angol nyelvet is megtanuljam. A tartományunkban ugyanis három nyelv közül lehetett kiválasztani, melyik legyen a közösségi nyelv: az angol, a francia vagy a spanyol. Az elöljárók az angolt választották, így minden nővértől elvárják, hogy tanuljon meg valamennyire angolul. Nyolc hónapot éltem az angliai közösségben, majd visszakerültem Magyarországra. Az angol tanulás után mondanom sem kell, hogy szinte teljesen elfelejtettem a magyar nyelvet. De folytattam a magyar nyelv tanulását, hetente egyszer jártam magyar nyelvórára. Négy hónap után újból áthelyeztek, ezúttal Kárpátaljára, és itt egy helyi újságírónő tanított tovább magyarul. Néha lehetőségem van elmenni Magyarországra egy-egy magyar nyelvkurzusra, így tavaly nyáron is két hónapot töltöttem a debreceni nyári egyetemen, ahol tovább fejlesztettem a magyar nyelvtudásomat.

– Szoktak-e fiatal lányok érdeklődni az Önök rendje, hivatása iránt?

– Igen, vannak lányok, akik bejárnak hozzánk. Nem feltétlenül azért, mert szerzetesi hivatást éreznek magukban, hanem mert egyszerűen jól érzik magukat köztünk. Ők sokszor még a házimunkába is besegítenek és velünk együtt a gyerekekkel is szívesen foglalkoznak. Persze, aki komolyan érez magában hivatást, annak segítünk közelebbről megismerni a rendünket, életünket és elirányítjuk a megfelelő helyre, ahol jelentkezhet.

– Mennyi ideig tart rendjükben a képzés, a felkészülés, és milyen szakaszokból áll?

– A jelöltségi idő után, amely néhány héttől akár egy évig is tarthat, következik a prenoviciátus, amely általában két év, aztán a noviciátus, amely szintén két évig tart. Aki elvégzi a noviciátust, az leteheti az első fogadalmat, aztán általában három év múlva a második fogadalmat, amely szintén három évre szól, és csak mindezek után teheti le az örökfogadalmát. Így a képzés általában tíz évig tart. Ez alatt az idő alatt a lelki fejlődés mellett tanulni is lehet, illetve ajánlatos is. Aki fiatalon jelentkezik, és még nincs végzettsége, a készülés évei alatt általában elvégez egy főiskolát vagy egyetemet. Lehet jelentkezni teológiai tanulmányokra, de akár pedagógiai, filozófiai, pszichológiai vagy egészségügyi tanulmányokat is végezhetnek a nővérek.

– A pasztorációs feladatok végzése során, amikor közelebb kerül az itteni emberekhez, milyennek látja őket, hitüket? Milyen pozitívumokat, netán negatívumokat tapasztalt?

– A nyelvtudás hiánya miatt eleinte nehéz volt megismernem az itt élő embereket, de miután egyre jobban értettem magyarul, a beszélgetések során sok mindent megtudtam az itteniek életéről, örömeiről, nehézségeiről. Furcsa és megdöbbentő volt számomra, hogy sok családban a családtagok más-más vallásúak, sőt, más-más nemzetiségűek. De soha nem tapasztaltam, hogy nézeteltérés lenne a vallási vagy nemzeti hovatartozás miatt. Szerintem ez nagyon pozitív dolog itt Kárpátalján. Egy lány mondta, hogy ő magyar, de a testvére ukrán. Amikor csodálkozva kérdeztem, hogyan lehet ez, azt válaszolta, hogy a mamája magyar, a papája ukrán, és mivel ő magyar tannyelvű iskolában tanult, a testvére pedig ukrán tannyelvűben, így magyarnak érzi magát, a testvére pedig ukránnak, de ez nem jelent náluk gondot. Szerintem az Isten országában is éppen így leszünk együtt, és ez már itt a földön elkezdődik.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs