Úgy kezdődött, hogy jó két évvel ezelőtt a feleségem bekapcsolódott az egyik rózsafüzércsoport imájába – akkor három volt belőle a falunkban. Minden nap egy tizedet mond el otthon mindenki, aki vállalta az imát. Amikor új csoportot alapított, meghívott bele engem is; végül rajtam kívül még négy férfi kezdett rózsafüzért imádkozni az új csoportban. Mivel van egy férfi hittancsoportunk, ahova hetente 10-15-en járunk, felmerült az ötlet, hogy lehetne külön férfi rózsafüzércsoport is; arra gondoltam, fel lehetne dobni a közösségünket ezzel az imával.
Akinek szóltam, mind szívesen részt is vett benne; így történt, hogy 2014. májusában elindult a rózsafüzér csoportunk. Nagyrészt 25-45 év közöttiek vagyunk a tagjai, ketten vannak idősebbek. Jó ez a mindennap Istennel töltött idő, amíg a ró- zsafüzértizedet imádkozzuk, jó ez a napi kapcsolat az Istennel.
Tudjuk, hogy ez a mi imánk, hogy szükséges nekünk, nem érezzük idegennek. A hónap első vasárnapján van a titokcsere, mindenki magától jön és „követeli”az új titkot. A faluban ennek másokra is hatása van, mert tudják, hogy ezek római katolikusok, imádkoznak, ezek előtt nem káromkodunk… A gyerekeink is látják, mikor otthon a napi rózsafüzértizedet imádkozzuk, sokszor csatlakoznak is hozzánk. Van persze, hogy azért, hogy ne kelljen aludni menni… De úgy érzem, sokat jelent, hogy a gyerek úgy nő fel, hogy látja: apja, anyja imádkozik, kapcsolatban áll Istennel, s így ő is belenő ebbe, könnyebb lesz neki Isten-kapcsolatban élnie.
Nem egyszer már magától is mond rövid imákat egyik-másik kisgyermekünk, amit nagy öröm hallani. Nevetlenben most már több mint szá- zan imádkozzuk naponta a rózsafüzért.
Fudella Attila, Nevetlenfalu
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!