„Dicsőséged templomában lévén azt gondoljuk, a mennyben vagyunk…“ – énekeljük Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonjában. Aki igazán igyekszik átélni a nagyböjti szertartásokat, végigimádkozni csodálatosan gazdag szövegeit, felismeri az időbeli korlátok átlépésének lehetőségét, a menny földön elérhető ízét.
Templomunkban igyekszünk rövidítés nélkül végezni minden nagyböjti szertartást. Szerdán és pénteken az előszenteltek liturgiájának papi zsoltárversei segítenek az önmagunkra figyelés kegyelmi szükségletére: „Tégy, Uram, számra őrizetet, és körülvevő ajtót ajkaimra. Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet!“
Nagyböjt első szombatján tartjuk Tyrói Szent Tivadar nagyvértanú emlékét, s a kollybaáldást. Ezt a böjti édességet – mézbe kevert főtt búza, dióval, mogyoróval, szárított gyümölcsökkel — megáldva osztjuk szét a szertartáson jelen lévők között.
Van, ahol halottas megemlékezések alkalmával is készítenek kollybát.
„Tebenned örvendez, malaszttal teljes, minden teremtmény. Dicsőség néked!“ – Nagy Szent Bazil liturgiájának csodálatos dallamvilága és fensége ugyancsak a mennyei hangokat varázsolja elénk. Nem az ötlik eszünkbe, hogy kicsit talán hosszabb ez a szertartás, hanem hogy menynyire halad az idő: újabb hét telt el, s vajon jól felhasználtuk-e azt a bűnbánatra? Az ember földi élete véges, az öt halottak szombatján elhunytjaink név szerinti említése ezt a felismerést segíti. „Ó, én lelkem, ó, én lelkem! Ébredj fel, miért szunnyadsz? Közeledik a végóra…“
Az életadó szent kereszt középen áll. A Golgotán is középen magasodott, nagyböjti utunk közepén, a harmadik vasárnapon is előttünk van. Irányt mutat, bátorít, a célt mutatva. Az ötödik héten két csodálatos szertartásunk van. A csütörtöki utrenye – idén Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe miatt hétfőre került át – a bűnbánat egyik csúcsa. Krétai Szent András kánonjában elénk tárja az Ó- és Újszövetség bűnöseit és bűnbánóit. Ádámtól a tékozló fiúig sorolva érteti meg velünk: folytatjuk az Isten ellen való szegülést, ha nem ismerjük fel a bűneinket és a bánatot szeretettel fogadó Atya karjait. A 228 tropár, külön-külön mély meghajlással, testileg segíti az önmagunkra találást. Az ötödik szombat: az Istenszülő dicséretét zengjük az imafüzérben. Hathatós segítségünk, pártfogónk Ő, aki nem hagyja magára a hozzá fordulókat. Megható hangulatot áraszt ilyenkor a templomunk: a háromszólamú ének, a sok gyertya imbolygó fénye ismételten azt érezteti: dicsőséged temploma a földre szállt mennyország.
Papp András