Görög katolikus nagyböjti szertartásaink

„Dicsőséged templomában lévén azt gondoljuk, a mennyben va­gyunk…“ – énekeljük Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonjában. Aki igazán igyekszik átélni a nagy­böjti szertartásokat, végigimádkozni csodálatosan gazdag szövegeit, felis­meri az időbeli korlátok átlépésének lehetőségét, a menny földön elérhető ízét.

Templomunkban igyekszünk rövi­dítés nélkül végezni minden nagy­böjti szertartást. Szerdán és pénteken az előszenteltek liturgiájának papi zsoltárversei segítenek az önma­gunkra figyelés kegyelmi szükség­letére: „Tégy, Uram, számra őrizetet, és körülvevő ajtót ajkaimra. Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűnei­met!“

Nagyböjt első szombatján tartjuk Tyrói Szent Tivadar nagyvértanú em­lékét, s a kollybaáldást. Ezt a böjti édességet – mézbe kevert főtt búza, dióval, mogyoróval, szárított gyü­mölcsökkel — megáldva osztjuk szét a szertartáson jelen lévők között.

Van, ahol halottas megemlékezé­sek alkalmával is készítenek kollybát.

„Tebenned örvendez, malaszttal teljes, minden teremtmény. Dicsőség néked!“ – Nagy Szent Bazil liturgiájá­nak csodálatos dallamvilága és fen­sége ugyancsak a mennyei hangokat varázsolja elénk. Nem az ötlik eszünkbe, hogy kicsit talán hosszabb ez a szertartás, hanem hogy meny­nyire halad az idő: újabb hét telt el, s vajon jól felhasználtuk-e azt a bűnbánatra? Az ember földi élete véges, az öt halottak szombatján elhunytjaink név szerinti említése ezt a felismerést segíti. „Ó, én lelkem, ó, én lelkem! Ébredj fel, miért szunnyadsz? Köze­ledik a végóra…“

Az életadó szent kereszt középen áll. A Golgotán is középen maga­sodott, nagyböjti utunk közepén, a harmadik vasárnapon is előttünk van. Irányt mutat, bátorít, a célt mu­tatva. Az ötödik héten két csodálatos szertartásunk van. A csütörtöki utrenye – idén Gyümölcsoltó Boldog­asszony ünnepe miatt hétfőre került át – a bűnbánat egyik csúcsa. Krétai Szent András kánonjában elénk tárja az Ó- és Újszövetség bűnöseit és bűnbánóit. Ádámtól a tékozló fiúig sorolva érteti meg velünk: folytatjuk az Isten ellen való szegülést, ha nem ismerjük fel a bűneinket és a bánatot szeretettel fogadó Atya karjait. A 228 tropár, külön-külön mély meghajlás­sal, testileg segíti az önmagunkra találást. Az ötödik szombat: az Isten­szülő dicséretét zengjük az imafüzér­ben. Hathatós segítségünk, párt­fogónk Ő, aki nem hagyja magára a hozzá fordulókat. Megható hangula­tot áraszt ilyenkor a templomunk: a háromszólamú ének, a sok gyertya imbolygó fénye ismételten azt érez­teti: dicsőséged temploma a földre szállt mennyország.

Papp András