HATÁROK NÉLKÜL

674

Táborozásunk élményeit a végén kezdem: a csáfordjánosfai nemzetközi gyermektábor (hivatalos nevén Magyar Gyermekek Világtalálkozója) záróestjén rendezett tábortűzi éneklésre a beregszászi csapatot kérték fel. Az egyik kis dalocskát a tábor himnuszává választották.
A kisalföldi falucska, Csáfordjánosfa mellett festői környezetben megrendezett táborba a beregszászi római katolikus egyház kórusának tagjai: Derceni Andrea, Úszta Adella, Szajkó Viktória, Kakas Ildikó, Mónus Erika, Csecsur Andrea? Gölner Zsuzsanna, Pusztai Atilla, Lengyel Timea, Kurceba Magdolna, Krajnik Brigitta kaptak meghívást. Most pedig vissza az elejére. A tábor vezetői öt váltásban mintegy négyszáz gyereket hívtak meg a környező országokból, hogy megismerjék Magyarország nevezetességeit. A táborban életre szóló barátságok születtek.
Táborozásunk ideje alatt jártunk Győrben, sétáltunk az óvárosban, ellátogattunk az állatkertbe. Eljutottunk Pannonhalmára, a híres apátságba, ahol mintegy ezer éve terjesztik az igét és nemcsak az igét, hanem a tudást is. Amennyire vallási, legalább annyira oktatási intézménye is ez a magyar népnek ezer éven át, és egyben imád-kozóhelye is.

Ezután egész napos kirándulást tettünk Bükkfürdőre, itt aztán igazán nem unatkoztunk. Számos nyitott és fedett meleg vizes gyógymedence, olimpiai méretű úszómedence, óriási vízcsúszda várt bennünket. Egyszóval igazán alkalmas hely a felüdülésre, s az otthonról hozott zsebpénz elköltésére.
Következő utunk Kőszegre, ebbe az ősrégi – ma az osztrák határnál fekvő – városkába vezetett, ahol megtekintettük a várat, a múzeumot, majd a helység egyedülálló nevezetességét, a rendhagyó szépségű Patikamúzeumot is.
Az utolsó előtti napot Budapesten töltöttük, s ennek fénypontja a Parlament volt. Azoknak is, akik már sok szépet láttak életükben, tátva maradt a szájuk a gyönyörű építészeti, képzőművészeti remekmű, a pazar díszítés láttán. Idegenvezetőnk, a parlamenti őrség egyik hadnagya szerint egy negyvenezer lakású várost lehetett volna felépíteni abból a pénzből, amennyibe az Országház került. Ezután a Nemzeti Múzeumba vitt bennünket az autóbusz, amit, szünnap lévén, a mi kedvünkért nyitottak ki. Megtekintettük a magyar koronázási jelvényeket. Felejthetetlen élményt jelentettek mindannyiunk számára. Látogatásunkat rövid, de a lényegre összpontosító városnézéssel zártuk: a Hősök tere, a Szentháromság tér, a Halászbástya, a Mátyás-templom megtekintése volt a program. Ezután nyugovóra tértünk a másnapi hazautazás előtt.
Mindez csodálatos volt, pedig a helyben megtartott egészségügyi, környezetvédelmi és történelmi előadásokat és versenyeket meg a jéghideg Répce-patakban való lubickolást meg sem említettem.
Köszönetünket fejezzük ki Pap Sándornak, a beregszászi római katolikus egyház plébánosának és mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra a táborban való részvételt, mert rendkívüli élményekkel gazdagodva térhettünk haza. Tartalmas 12 napot töltöttünk együtt, tanulással, szórakozással.
Annak azonban, aki legközelebb Csáfordjánosfára indul, javaslom, hogy vigyen magával nagyon-nagyon sok testre kenhető szúnyogirtót. Szüksége lesz rá, hiszen a Répce-parti táborban a háborítatlan természethez éhes szúnyogok milliárdjai is tartoznak.

VERES IRÉN,
a beregszászi csoport vezetője.

Előző cikkHOVÁ SIETSZ?
Következő cikkViski hittantábor