Imaoldal

A világ sérült, megosztott, szenvedő. Súlyos reményvesztettség és nagy szegénység uralkodik benne. Telve van a halál, a megosztottság és a gyűlölet jeleivel. De a halál összes ilyen jele Jézus keresztjébe olvad, és a Feltámadás által átalakul. Reményünk azt sugallja, hogy az emberiség fagyos telének végén lassan elindul a szeretet áradása, hiszen ennek megélésére vagyunk hivatottak. A szenvedés teléből Isten országába és az újjászületésbe lépünk át. Ahogyan a Lélek lassan átjárja szívünket, csillapítja keserűségünket és visszaadja reményünket, úgy máris megérezhetjük ezt az újjászületést. Észrevesszük a fényt, mely csak egy pici jele annak, aminek megélésére hivatottak leszünk az örök menyegző dicsőséges ragyogásában. Most az élet ösvényein kell járnunk. Zarándokok vagyunk, akik az ország és az ígéret földje felé igyekszünk testvéreinkkel együtt, saját és az emberiség sebeit hordozva. De reménnyel és bizalommal telve tudjuk mondani: „jöjj, jöjj el Úr Jézus!”
És Ő felel: „Igen, jövök. Jövök érted, te szeretetre szomjazó ember. Ne félj szeretni!”
Jean Vanier Ne félj! c. könyvéből

Urunk, Feltámadt Jézusunk!
Jöjj közénk ma is, áthatolva
a belülről lezárt ajtókon.
Lépj „középre” szavaddal és szentségeddel.
Add nekünk békédet, gyógyíts meg
és szabadíts fel minket
a legnagyobb örömre.
Nyisd fel az ajtókat, melyeket belülről mi zárunk be.
Ne hagyj bennünket kamránk sötétjében,
hanem tárd föl
lelkünk kapuit az embertárs, a világ felé.
Tégy feltámadt életed tanúivá minket,
hogy téged hirdessünk az élet országútjain is.
H. Wittler

A keresztények olyan emberek, akik nagy reménységet hordanak szívünkben. Nem azért, mert remélik, hogy vállalkozásaik jobban sikerülnek; nem is azért, mert azt hiszik, a sorscsapások elkerülik őket. Reményüknek neve van és arca: Jézus Krisztus, a megfeszített, a feltámadott, biztosítja őket, hogy a sokszor látszólag értelem és remény nélküli életfonaluk kibogozódik, amikor visszatér, hogy új eget, új földet alkosson. Új város születik.
Oscar Saier érsek

Istenem, bocsánat!
Bocsásd meg gyermekkorom sértéseit,
felnőttkorom sok rettenetes bűnét,
mindazt, amit a mai napig elkövettem
a jelen pillanatig.
Segíts, Istenem,
ítéld bennem halálra a régi gonosz,
langyos, hűtlen, gyönge, határozatlan,
elbágyadt embert,
és „teremts bennem új szívet”!
Neked szentelem életem második felének
minden pillanatát.
Add, hogy jövőm
teljes ellentétben legyen múltammal,
hogy jövőm fizessen a múltért,
hogy mindig a te akaratodat tegyem,
hogy minden pillanatban megdicsőítselek
a te akaratod mértéke szerint.
Boldog Charles de Foucauld

Krisztus, te megnyitod szemünket szereteted
csodájára. Mióta föltámadtál, Szentlelked
által mindenkihez elmégy, akárhol
éljen. De te, Föltámadott Urunk, még ennél
is jobban szeretsz minket, mert ha el is homályosul
előttünk jelenléted, megszólítasz
minket: Itt vagyok! Jöjj, kövess engem! Jöjj,
és megtalálod életed értelmét! Jöjj, és fölfedezed,
hol találhatsz szívednek nyugalmat.
Roger testvér imája

Pilinszky János: Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.